Világhatalomra tör a WHO

Elsőre meglepő lehet Donald Trump január végi intézkedése, amellyel kiléptette hazáját az ENSZ Egészségügyi Világszervezetéből, a WHO-ból (múlt héten pedig az ENSZ Emberi Jogi Tanácsából, valamint Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetéből, közismert nevén az UNESCO-ból). Az amerikai elnök egyébként már első mandátuma vége felé, 2020 nyarán bejelentette az Egyesült Államok távozási szándékát a WHO-ból, de a folyamatot 2021 elején egyik első elnöki rendeletével Joe Biden leállította.

Pedig Trump érvei nagyon is valóságosak: szerinte a WHO rosszul reagált a Covid–19 világjárványra és más globális egészségügyi válságokra is, nem elég gyors és rugalmas, politikai befolyás alatt működik, ráadásul túl sokba kerül Amerikának.

Ami ez utóbbit illeti, ténykérdés, hogy az Egyesült Államok a WHO egyik legjelentősebb finanszírozója. A 2022–2023-as kétéves időszakban összesen 10,4 milliárd dollárból működő globális szervezet költségvetéséhez 1,28 milliárd dollárral járult hozzá, vagyis az USA egymaga teremtette elő a kassza nagyjából 12 százalékát. Összehasonlításul érdemes tudni, hogy Kína ugyanezen időszakban csak 157 millió dollárral finanszírozta a WHO-t, ami csak a szervezet összköltségvetésének másfél százaléka. Olaszország miniszterelnök-helyettese, Matteo Salvini ugyancsak kilépne a WHO-ból, szerinte azt a 73 millió dollárt (ő ugyan túlozva százmillió eurót említett), amivel hazája hozzájárult a globális intézmény működéséhez, másra is el lehetne költeni. Tény, hogy ez a WHO összköltségvetéséhez viszonyított 0,7 százaléknyi pénz csinos összeg, amiből jelentős fejlesztéseket lehetne nemzeti hatáskörben végrehajtani. Érdekességképpen érdemes tudni, hogy Magyarország 2022–2023-ban 2,3 millió dollárt költött a WHO-ra, ez a világszervezet összköltségvetésének mindössze 0,02 százaléka, vagyis mi legalább elmondhatjuk, hogy nem öltünk bele súlyos összegeket.

Bőven lehetnek ugyanis fenntartásaink a WHO-val szemben. Az ellentmondásos információátadásban, kapkodásban, bizonytalankodásban tetten érhető és végül globális káoszt eredményező rossz járványkezelés csak a jéghegy csúcsa. A hivatalos adatok szerint valamivel több mint hétmillió, nem hivatalos becslések szerint akár 30 millió halálos áldozatot követelő Covid-járvány nyomán leállt a világgazdaság, és a hosszú ellátási láncok megszakadása miatt számos ágazatban helyi válságok következtek be, nem beszélve a turizmus és a vendéglátó ágazat megrendüléséről, nem utolsósorban a tömegeken eluralkodó apokaliptikus félelemtől.

A WHO ebben az összetett válsághelyzetben nem vizsgázott jól. De ezen túlmenően is baj van a globális szervezettel.

Erre utalt Matteo Salvini pártja, a Liga egyik szenátora, Claudio Borghi azon megállapításával, miszerint a WHO mára „különféle gyógyszeripari vállalatok és Bill Gates megafonjává vált”. A Microsoft-alapító milliárdos és felesége nevét viselő Bill és Melinda Gates Alapítvány ugyanis a maga 2022–2023-as 829,5 millió dollárjával a globális világszervezet egyik legfontosabb nem kormányzati támogatója, márpedig Gatesék gyógyszeripari érdekeltségei üzleti befektetések, amelyek célja a profittermelés. Különösebben összeesküvés-elméletek nélkül is fölmerül itt az összeférhetetlenség kérdése.

Mindezek mellett a WHO nemcsak elkötelezett támogatója az abortusz globális liberalizációjának és minden országban alkotmányos alapjoggá tételének, hanem egyenesen világkormányzati szerepre tör – ezt kendőzetlenül bizonyítja a Covid-világjárvány óta annak ürügyén elindított folyamatok.

Az ENSZ főtitkára, António Guterres (korábban portugál kommunista miniszterelnök, a Szocialista Internacionálé egykori elnöke, aki menekültügyi ENSZ-főbiztosként 2015-ben a bevándorlás alapvető emberi jogként való globális elismerését követelte) például 2022 januárjában kiadta a jelszót: az egész világon mindenkit be kell oltani a Covid ellen. A forradalmi tervet az az évben online megrendezett Világgazdasági Fórumon hirdette meg – e szervezetről tudni kell, hogy alapítványi formában működik, egy Klaus Schwab nevű német közgazdász hozta létre 1971-ben Genfben, és voltaképpen a világ legbefolyásosabb gazdasági és politikai szereplőihez kötődő agytröszt, klasszikus háttérhatalmi intézmény, amely a legkülönfélébb témákban gyárt hajmeresztő terveket. Nem túlzás azt állítani, hogy afféle világkormányzati programgyárról van szó, ezt bizonyítja a Covid ürügyén megfogalmazott Nagy Újraindítás (Great Reset) nevű program, ami voltaképpen nem egyéb, mint újramelegített kommunizmus – kiötlői egyebek mellett betiltanák a húsfogyasztást, felszámolnák a magántulajdont, felpörgetnék a migrációt és végzetesen átalakítanák az ember emberi mivoltát (Utópia gombnyomásra, Demokrata, 2021. március 7., Istent játszó Sátán, Demokrata, 2022. június 1.).

Nos, e szellemi körben hirdette meg Guterres ENSZ-főtitkár a globális oltáshadjáratot – amiből szerencsére nem lett semmi. Szerencsére, mondjuk, mert nem az a kérdés, hogy a védőoltások védenek-e (igen, lehetséges mellékhatásaikkal, sőt, az Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök által SMS-ben intézett Pfizer-beszerzést körüllengő korrupciószaggal együtt is védenek), hanem az, hogy alávetjük-e, kiszolgáltatjuk-e magunkat bármely globális intézménynek, szervezetnek.

Erre pedig józan ésszel, önbecsüléssel, a nemzeti érdek felismerésével csakis az lehet a válasz, hogy: nem.

És szintén csakis egy jó hangos, határozott nem lehet a válasz a WHO tervezett, szorgalmazott globális járványügyi egyezményére is. Az csak a jéghegy csúcsa, hogy a WHO elnöke, az etióp mikrobiológus, Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz méltatlan tisztségére, hiszen hazájában az Egyesült Államok által egykor terrorszervezetként számon tartott Tigréi Népi Felszabadító Front nevű marxista gerillaszervezet tagja volt, később Etiópia egészségügyi minisztereként 2006-ban, 2009-ben és 2011-ben is eltussolt egy-egy kolerajárványt, ráadásul egy amerikai üzletember egy washingtoni kormányzati jelentés alapján népirtás vádjával kezdeményezett ellene eljárást a Hágai Nemzetközi Bíróság előtt; a vád szerint 2015-ben és 2016-ban Etiópia külügyminiszterként az amhara törzsnél különböző beavatkozásokkal terméketlenséget idézett elő, továbbá több száz ember halálában is bűnrészes.

A lényeg az, hogy a szervezet által kezdeményezett nemzetközi járványügyi egyezmény kizárólagos, diktatórikus globális hatalommal ruházná fel a WHO-t pandémiák esetére, kivéve az intézkedések jogát a nemzeti kormányok kezéből. Az egyezmény deklarált célját tekintve egy „erősebb nemzetközi egészségügyi keretrendszer, amelyen belül a WHO koordináló hatóságként jár el a globális egészségügyi kérdéseket illetően”.

Hangsúlyozzuk: hatóságként. Éspedig minden, az egyezményben részes állam fölött rendelkező hatóságként, miután a paktum elfogadása esetén deklaráltan a WHO alapokmányába beillesztett kötelező jogi erejű eszközzé válik, aminek alapján a WHO saját hatáskörben dönthet orvosi eszközök, oltóanyagok beszerzéséről, készletézéséről, elosztásáról, alkalmazásának módjáról, nem utolsósorban az emberekhez eljutó információ szabályozásáról. Ezt az álhírek elleni küzdelemmel indokolják, de lényegileg a háborús cenzúra egy formájáról van szó, ami finoman szólva is aggályos.

Mindemellett a tervezett egyezményben különös árukapcsolásként „globális egészségszemléletről” is szó esik, amelyben „összekapcsolódik az emberek, az állatok és a bolygónk egészsége”. Vagyis a WHO a kötelező érvényű megállapodást teljesen indokolatlanul kiterjesztené az „állati jogok” és a klímaproblematika területére. Innen pedig csak egyetlen, nem is túlságosan nagy ugrás az állati alapú élelmiszerek globális korlátozása (amire más fórumokon egyébként is törekednek a világkormányzásban gondolkodó agytrösztök) és az európai gazdaságnak már eddig is súlyos károkat okozó sötétzöld direktívák világszintű kiterjesztése.

Fentiekből következik, hogy a globális WHO-diktátum súlyosan veszélyezteti az országok, nemzetek szuverenitását. Jó hír, hogy tavaly májusra tervezett elfogadása elmaradt, sőt, miután novemberben másodjára is nekifutottak, ismét nem sikerült tető alá hozni a megegyezést, amiben több ok (főleg a finanszírozást illető kibékíthetetlen viták) mellett a CitizenGO civil kezdeményezés sikeres tömeges aláírásgyűjtése is szerepet játszott – hárommillió embert sikerült felsorakoztatniuk a józan ész védelmében.

Egyelőre tehát megfeneklett a WHO világhatalmi törekvése, de a szuverenitás híveinek továbbra is résen kell lenniük.