Füttyjel

Hát persze: a magyar bíróság ismét kitett magáért. Lesöpörte több százezer ember jogát ahhoz, hogy derűs nyugalomban és méltóan adja át magát az ünneplésnek.

A magyar bíróság a szabadságjogokra hivatkozva zöld utat adott az ordenáré füttyögőknek, akik középső ujjukat felmutatva szidalmazták a kormányt és sértegették az egybegyűlteket.

A fütyülőket és gazdáikat persze értem.

Eleik a múlt század közepén a szovjet tankokon masíroztak bele a hatalomba, s az ideiglenesen itt állomásozó katonaság révén benne is maradtak egészen a rendszerváltozásig. Később sem kellett visszavonulót fújniuk. Nagykövetek és ügyvivők, s ne felejtsük el, a mögöttük álló titkosszolgálatok valamint az idegen pénzből működő nyomásgyakorló szervezetek ügyködtek azon, hogy a 2010-ig tartó két évtizedből tizenkét évig még hatalmon maradjanak.

Persze, hogy most mérgesek: hogy jön ahhoz a lenézett nép, hogy felemelje a fejét, és nemzeti ünnepén nemzeti szuverenitásához ragaszkodjon! 

A magyar bíróság persze csak a megszokott utat választotta, amikor szabad utat adott a most füttyögéssel jelentkező kirekesztő és megosztó gyűlöletbeszédnek. Önálló hatalmi ágként függetlenségét arra használja, hogy biztosítsa a fütyülők minden emberi érzést, s lássuk be, a jogot is felülíró botránykeltését.

De talán még jó is, hogy a magyar bíróság így cselekedett. A frontvonalak megint tisztultak egy cseppet. Feketén-fehéren kiderült megint: az elmúlt évek alatt semmit nem tanultak, és semmit nem felejtenek. A füttyjelek hangosan hirdetik: az irántunk érzett gyűlöletük továbbra is feneketlen.