Skandináv rémálom

Malmö ma veszélyesebb, mint Bagdad – a 92. és a 96. legveszélyesebb nagyváros a világon a Numbeo bűnözési indexe szerint. Összehasonlításképp, Budapest a 275. helyen áll. Ha megnézzük, hol rosszabb Európában a helyzet, mint a délsvéd városban, beszédes a lista: francia és brit városok sora, a belga Liége és Nápoly.

Ahogy arra a már említett ingatlanhirdetések is utalnak, a svédek számára az átlagos mindennapok része lett, hogy felrobbantanak egy lakóépületet vagy üzletet. A januári merényletek egyikében egy idős férfi elvesztette a lábát, tavaly egy frissen végzett leendő tanár is meghalt. Az egyik svéd kutató, Göran Adamson úgy fogalmazott: az emberek belefáradtak a bűnözésről szóló hírekbe, nem vesznek róluk tudomást, mert különben beleőrülnének. „A helyzet sokkal rosszabb, mint az emberek gondolnák.”

Nem csak robbantásokról van szó, a lőfegyveres bűnözés is óriási probléma: az egy főre jutó, lőfegyver által okozott halálesetekben Európában csak Albánia és Montenegró előzi meg a skandináv országot. Mondanunk sem kell, nem a svédek váltak szokatlanul erőszakossá az elmúlt évtizedekben, hanem a bevándorló bandák egymás közti háborúzása tette a korábbiaknál jóval veszélyesebb hellyé Svédországot.

Az évek alatt egyre súlyosbodó problémát annak kapcsán kapta fel az elmúlt napokban újra a nemzetközi média, hogy január végén stockholmi lakásában agyonlőtték Salwan Momikát. Az iraki menekültet, aki iszlámellenes aktivizmusával, Korán-égetéseivel hívta fel magára a figyelmet, és éppen a következő napokban hoztak volna ítéletet az ügyben, amelyben gyűlöletbeszéddel vádolták. A tettesek nincsenek meg, a rendőrség nem zárja ki, hogy valamely külföldi ország áll a gyilkosság hátterében.

A fenti gyilkosság is azon problémák sorába tartozik, amiket a tömeges bevándorlással importált Svédország, de a már említett bandák sem tartanak különösebben a törvény öklétől – ha valakivel le akarnak számolni fényes nappal a nyílt utcán, akkor leszámolnak. 2023-ban például egy 15 éves fiú besétált egy malmői plázába, lelőtt egy bandavezért és súlyosan megsebesített egy ártatlan járókelőt. Korábban egy ilyen bűncselekmény után az elkövető elmenekült volna, a fiú azonban egyszerűen visszatette a fegyvert a zsebébe, hívott egy taxit, megvárta, és távozott.

Nem véletlenül volt ilyen nyugodt, hiszen tudhatta, hogy 15 évesen még egy ilyen brutális bűncselekményért is csak csökkentett börtönbüntetést kaphatna. Aki még nincs 21 éves, az legfeljebb négy és fél évet kaphat a fiatalkorúak börtönében. A konzervatív kormány változtatni akar ezen a törvényen, ami az egyik oka annak, hogy a bandavezérek gyakran tinédzserekre bízzák a véres leszámolásokat. Akik a bandák legtetején vannak, igen gyakran nem is Svédországban élnek, hanem mondjuk Törökországban vagy Irakban. Ők maguk általában Svédországban születtek bevándorlóként vagy nagyon fiatalon kerültek oda, de mivel a svéd rendőrség a nyomukban volt, áttették máshová a székhelyüket, akiket pedig elkapnak, azok a tizenéves talpasok.

Az erőszak nagy része mögött kábítószer-kereskedelem áll, vagy a területek feletti felügyeletért harcolnak egymással a bandák, de a legvéresebb összetűzések oka nemritkán a „becsület” vagy „tisztelet visszaszerzése”.

A már idézett Göran Adamson szerint Svédország naivan hagyta, hogy a világ minden tájáról érkező bűnözők játszóterévé váljon. Volt egyszer egy békés, harmonikus társadalma, amelyet teljesen készületlenül ért a beáramló tömeg. A skandináv ország azért is vonzó célpont a nem éppen törvénytisztelő életre készülőknek, mert egyrészt a jóléti állam rendkívül bőkezű – bár egyre nehezebb fenntartani a társadalom megváltozott összetétele miatt –, másrészt pedig a börtönbe kerülők jellemzően rövid büntetésre számíthatnak, komfortos börtönökben.

Közben a rendőrség évről évre erősebb felhatalmazásokat kap. A kormány most egy olyan törvényt akar keresztülvinni ez év őszéig, amelynek alapján lehallgathatnának a hatóságok 15 év alatti fiatalokat is. Eredetileg csak jövő nyárra tervezték az életbe lépését, de ahogy a fentiek is mutatják, nincs idő a késlekedésre. A fiatalokat a bandák gyakran közösségi oldalakon, üzenetküldő alkalmazásokon, elsősorban a Telegramon keresztül bérelik fel vandalizmusra, robbantásra, gyilkosságra.

A statisztikákon némileg javítottak a rendőrségnek adott erősebb jogosítványok az elmúlt két évben. 2024 decemberére 35 százalékkal csökkent a lövöldözéses halálesetek száma 2022-höz képest, amikor 62 halállal végződő lövöldözés történt. Közben a börtönök kezdenek megtelni, és egy kormány által felkért bizottság nemrég úgy döntött, hogy külföldi börtönökben is letölthetik büntetésüket az elítéltek. Svédország lényegében helyeket bérelne külföldi fegyintézetekben. A 2023-as adatok szerint az előző évhez képest 25 százalékkal nőtt a börtönök telítettsége, és kétszeresére 2014-hez képest. A számítások szerint a jelenlegi 11 ezer férőhely helyett 2033-ra 27 ezerre lenne szükség. Noha a különbizottság szerint nincs jogi akadálya a külföldi börtönférőhelyek bérlésének, a javaslatnak még át kell mennie a parlamenten.

A konzervatív kormány a Svéd Demokraták külső támogatásával további szigorításokra készül. A parlament alkotmányjogi bizottsága a kormány megbízására jelentést készített, amely szerint összefér a nemzetközi joggal, hogy megvonják a svéd állampolgárságot a bandatag kettős állampolgároktól. Sőt, nemcsak tőlük, hanem azoktól is, akikről bebizonyosodik, hogy hamis információk, zsarolás vagy fenyegetés útján jutottak svéd állampolgársághoz, vagy olyan bűncselekményeket követtek el, amelyek súlyosan veszélyeztetik Svédország biztonságát. A kormány a javaslatot tovább szigorítaná, hogy azokra is vonatkozzon, akik távolról szervezik a bűncselekményeket. A baloldali ellenzék nem meglepő módon bírálta ezeket a terveket.

Az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén lapzártánk utánra hirdettek vitát a svédországi szervezett bűnözés elharapózásáról, Salwan Momika meggyilkolásának apropóján. Egyperces néma csenddel emlékeznek meg a –Svédország történetében legsúlyosabb – február 4-i örebrói mészárlás áldozatairól. Egy felnőttképzési intézményben tíz embert lőtt agyon a 35 éves Rickard Andersson. A fegyverviselési engedéllyel rendelkező, egyedül élő, munka nélküli férfi indítékairól nem jelentek meg biztos információk, a rendőrség nem tartja valószínűnek az ideológiai megfontolásokat. A lövöldözésben meghalt maga a tettes is – valószínűleg végzett magával –, az áldozatok között bevándorló-hátterű emberek is voltak.

– Sajnos azt mondani, hogy anomáliáról vagy ideiglenes állapotról van szó, tévedés, hiszen az erőszakos és szervezett bűnözés elharapózása az elmúlt három-négy évtized svéd bevándorláspolitikájának következménye – mondja Erik Almqvist korábbi svéd parlamenti képviselő. Amikor személyes élményeiről kérdezzük, úgy fogalmaz: aki az elmúlt harminc évben élt már Stockholmban, az közvetve vagy közvetlenül maga is láthatta, mi történik, mert vagy ő maga, vagy ismerőse, családtagja áldozata vagy legalábbis tanúja volt erőszaknak, ráadásul maguk a bandatagok is eléggé szembetűnőek. Erik Almqvist felhívja a figyelmet, hogy európai bizottsági becslés szerint a szervezett bűnözés bevétele az országban körülbelül fele a svéd állam éves költségvetésének.

– Az elmúlt években központi téma Svédországban a biztonságérzet elvesztése, egyre többen költöznek Stockholmból és környékéről az ország más részeibe.

A korábbi parlamenti képviselő szerint előrelépést jelentenek a konzervatív kormány szigorításai.

– Végre csökkent a lövöldözések száma, de egy főre vetítve még mindig a legmagasabb az EU-ban – mondja Erik Almqvist rámutatva, hogy mindeközben a robbantások száma viszont nőtt.

Van-e tartós megoldás? Amíg Svédország ragaszkodik a jelenlegi politikai irányvonalhoz, csak idő kérdése, hogy a rendőrség felülkerekedjen, véli. Úgy látja: ez öt-íz, vagy akár tizenöt évet is igénybe vehet, de lesz eredménye, ha a rendőrség és az igazságszolgáltatás erősebb jogosítványokat és eszközöket kap.
– Amennyiben azonban Svédország nem akar rendőrállammá válni, hogy garantálja az állampolgárai biztonságát, az egyetlen átfogó megoldás hosszú távon a demográfiai változások megfordítása. Sokkal kevesebb bevándorlás, sokkal több visszatoloncolás és magasabb születésszám a svédek körében – összegzi véleményét a korábbi politikus.