Rogán: nemzeti tragédiánk a holokauszt

Mi magyarok sosem feledhetjük el, ami történt, mert velünk történt, nemzeti tragédiánk a holokauszt – mondta Rogán Antal, a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter a holokauszt áldozatainak emléknapja alkalmából tartott megemlékezésen, vasárnap Budapesten.

A Terror Háza Múzeum előtt Bernovits Vilma (1901-1944) vértanú hitoktatóra emlékeztek.

A rendezvényen a miniszter beszédében kiemelte: a holokauszt idején voltak olyanok, akik idegen szolgálatba álltak és elárulták a magyar nemzetet, halálba küldték zsidó honfitársainkat, és ezzel megalázták az egész nemzetet.

Rogán Antal hangsúlyozta: emlékezni kell a történtekre, hogy sose fordulhasson elő hasonló.

Ugyanakkor a mai magyar parlamenti képviselők között is vannak, akik „néhány éve még listázni akarták a zsidókat és beleköptek a Duna-parti cipőkbe: Gyöngyösi Márton és Kulcsár Gergely” – közölte. Hozzátette: „Gyöngyösi felvetése újnáci gondolat, Kulcsár Gergely tette pedig újnáci cselekedet”.

„Néven kell őket nevezni, mert jelenlétük az Országgyűlésben az áldozatok emlékéhez méltatlan és elfogadhatatlan”, egyetlen jóérzésű ember sem tűrheti el, hogy ők parlamenti képviselők maradjanak – fogalmazott.

A miniszter kifejtette: emlékezünk azokra, akiket embertelen módon vesztettünk el a magyarokat sem kímélő vészkorszakban, és az életerős közösségek sosem felejtenek, akarnak és mernek emlékezni arra is, ami nehéz, amire emberi ésszel nincs magyarázat. A 20. század vészterhes század volt, amelyből kiemelkednek a holokauszt borzalmai, ez a mai napig velünk élő tragédia – mondta.

Úgy vélte, el kell mondani, ami történt, mert ami mára történelemmé vált, az egykor véres valóság volt. A holokauszt áldozatai közül minden tizedik magyar volt, azokat vitték el, akik az ország javát keresték, ártatlan embereket tettek bűnbakká és öltek meg – emlékeztetett.

Rogán Antal arról is beszélt, hogy szembe kell nézni a teljes igazsággal, így bármilyen nehéz, ki kell mondani, hogy az akkori magyar állam nem tudta megvédeni polgárait, és erre nem mentség, hogy Európa más országaiban is így történt.

Arra is kitért, hogy ugyanakkor sok hétköznapi magyar vált hőssé a vérzivataros időkben, sokan védték üldözött honfitársainkat. Ők mentették meg az esélyt a nemzetnek a háború utáni talpra álláshoz, példát mutattak, reményt és erőt adtak mindenkinek a folytatáshoz, bizonyítva, hogy nincs olyan sötét és gonosz erő, amely ne lenne legyőzhető – fogalmazott.

Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezetője beszédében elmondta: manapság egyre több a holokauszt megemlékezés, és azt gondolnánk, hogy ennek pozitív hatással kell járnia a közgondolkodásra. Azonban a Tett és Védelem Alapítvány által megrendelt közvélemény-kutatások alapján 2006-2016 között 9-ről 19 százalékra nőtt a holokauszttagadó nézeteket vallók száma – közölte.

Úgy látja, a közbeszédben nem annak kell szerepet kapnia, hogy „méricskéljük”, kinek nagyobb a fájdalma, vagy kinek a bűne nagyobb. Továbbá meg kell haladni azt is, hogy a megemlékezések gyakran megtelnek „ürességtől kongó szólamokkal”, sokszor ismételt kijelentésekkel, amelyek nem késztetnek elgondolkodásra – magyarázta.

Köves Slomó hangsúlyozta: a holokauszt emléke mindenkinek fontos, azért emlékezünk, mert az emlékezésnek mindenki lelkére pozitív hatással kell lennie.

Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója köszöntőjében felidézte: tíz éve emlékeznek szabadtéri koncerttel a múzeum előtt a holokauszt áldozataira, évről évre közös emlékezéssel óvják a jelent és a jövőt. Az emlékezéssel válik el a lényeges a lényegtelentől, mert csak arra tudunk emlékezni, ami valóban megérint minket – mutatott rá.

Kiemelte: megtörtént, aminek nem lett volna szabad, és a józanságot őrző közösségek mindig tudták, hogy ami történt, az tagadása mindannak, amire hazánk és Európa épül, és amire büszkék lehetünk.

Schmidt Mária közölte: Magyarországon kimondtuk a bűnösök nevét, történelmi igazságot szolgáltattunk, de talán kevés figyelem jut azokra az életpályákra, amelyek követésre méltó példát adhatnak. Ilyen Bernovits Vilmáé, akinek erkölcsi tartása mindig irányt mutat, akire büszkék lehetünk – mondta.

Bernovits Vilma (1901-1944) vértanú hitoktató a fővárosi gettók felállítása után rendszeresen vitt élelmiszert, ruhaneműt és igazoló okmányokat a rászorulóknak. Leleményességének, áldozatkészségének sokan köszönhették megmenekülésüket. 1944 decemberében a nyilasok Salkaházi Sárával, a Szociális Testvérek Társasága nővérével együtt elhurcolták, és feltehetően még aznap meggyilkolták őket a pesti Duna-parton.

MTI