Először valószínűleg mindenki azt hitte, megbolondult, amikor a magyar származású Ylla, azaz Koffler Kamilla szakítva a hagyományos műtermi fotózással előbb állatkerteket látogatott, majd Afrikába is elutazott, hogy az állatokat természetes viselkedésük közben, a saját környezetükben örökítse meg. Pedig neki köszönhetően született meg a modern állatfotózás, hiszen ő volt az első, aki szinte szimbiotikus kapcsolatba lépett az állatokkal annak érdekében, hogy a képeken a személyiségüket, a nagyon is létező „emberi” tulajdonságaikat mutassa meg.

Ylla gyermekkoráról keveset tudunk, azt is Németh György kutatásainak köszönhetően, aki Anglia, Ausztria, Brazília, Franciaország, India, Kenya, Magyarország és az USA archívumaiban található és elérhető forrásanyagokból állította össze a művész életrajzát. Eszerint édesapja magyar, édesanyja német-magyar családból származott, de ő Bécsben született 1911. augusztus 16-án Camilla Henriette Koffler néven. Szülei még az I. világháború kitörése előtt elváltak, a kislány az édesanyjával maradt, akivel folyamatosan menekülni kényszerült.

A háború után anyja Belgrádban telepedett le, Ylla is itt ismerkedett meg először a művészetekkel, szobrásznak tanult. 1931-ben beiratkozott a párizsi Colarossi Akadémiára, ám, hogy tanulmányait finanszírozni tudja, munkát vállalt Ergy Landau, a szintén magyar származású francia fotográfus műtermében. Ekkoriban születtek meg az első, állatokról készült fényképei, melyekkel 1933-ban a párizsi Galéria de la Pleiade-ban kiállításon is szerepelt. Ezzel kezdődött meg fotós karrierje, és megnyitotta Párizs első, kizárólag állati portrékra szakosodott műtermét.

A II. világháború elől aztán az Egyesült Államokba menekült, New Yorkban folytatta pályafutását, és az állatok fotózását. 1952-ben három hónapra Ugandába és Kenyába utazott, mivel „erős volt bennem a vágy, hogy természetes környezetükben fotózzam az állatokat, sőt, egész csordákat – hogy a ketrecbe zárt, elszigetelt állatok portréja után valami mást örökítsek meg” – mondta erről. Oroszlánokat, majmokat, elefántokat, vízilovakat, bivalyokat és flamingókat fényképezett, és észrevétlenül még közelebb került az állatokhoz, így, amikor visszatért New Yorkba, még nagyobb együttérzéssel fordult feléjük.

Utolsó útja 1954 augusztusában Indiába vezetett, ahol a maharadzsa vendégeként 1955. március 29-án egy ökörszekérhajtó versenyen vett részt. Mivel az elejétől a végéig szerette volna megörökíteni a derbit, felült egy, a futamot követő terepjáró pótkerekének a helyére, ahonnan kirepült, majd olyan szerencsétlenül ért földet, hogy két nappal később agyvérzésben meghalt. Holttestét a maharadzsa elhamvasztatta, hamvait pedig egy közeli folyóba szóratta.

Emlékét nemcsak fotói, hanem egy gyermekeknek szóló könyvsorozata is őrzi, mellyel meghonosította a gyermekirodalom fényképekkel való illusztrálását. Huszonöt kötete között a The Sleepy Little Lion / Le Petit Lion (Az álmos kisoroszlán, 11 kiadás hat nyelven) és a Two Little Bears (Két medvebocs, 22 kiadás 13 nyelven) a gyermekirodalom klasszikusaivá váltak.

Hirdetés
Kapcsolódó cikkünk