Megerősíttetett a magyarok ügyét a legfelsőbb fórumon képviselő delegáció.

Ma hajnalban csatlakozott hozzá Strahl Zoltán, az Egyesült Magyar Ifjúság alapítója, elnöke.

Nehezen jönnek a szavak. Strahl Zoli a barátom, a bajtársam, akitől – ez ma már világos számomra – sokat tanultam. Örök példa marad számomra az a néha már-már bosszantó racionalitás, amivel a legsötétebb időkben előre látta egy-egy közösen vállalt ügy elbukását. És ehhez a racionalitáshoz mégis derű, és főleg megtörhetetlen hit és elszánt lelkesedés társult, amivel a legreménytelenebb vállalkozásokba is belevágott, mert bele kellett vágni ezekbe.

A 2000-es évek elején politikai ellenszélben Egyesült Magyar Ifjúságot alapítani, a cinikus gonoszság ellenében, mezítlábas szegénylegényekként végigküzdeni 2004-es kétigenes népszavazás kampányát, erdélyi bajtársainkkal együtt elindítani a ma már megkerülhetetlen nemzetpolitikai intézménnyé izmosodott gyergyói EMI-tábort, utódállami provokációk és packázások szövevényében, ha csak néhány évig is, de megvalósítani ugyanezt Délvidéken is ádáz indulatokkal szemben, EMI-klubot létrehozni a fővárosban, magyar nyelvű tankönyveket, szépirodalmat, kultúrát juttatni a Kárpát-haza szórványmagyarságának, nemzettudatot erősítve, vagy épp önnön identitásunkban erősödve, tartva a lelket egymásban, mindannyiunkban, soha ki nem fogyva az ötletekből, a tervekből.

És mindeközben élni alázattal, hittel, derűsen, hajnalokba érő baritonos nótázással, következetes hűséggel szolgálva a haza és a nemzet ügyét, méltón az Egyesült Magyar Ifjúság Wass Alberttől vett, Strahl Zoli által választott jelmondatához: „Töretlen hittel ember és magyar.”

Ezt tanultam, ezt tanultuk Strahl Zolitól az EMI-s évek alatt, amelyek már mindörökre belénk vésődnek. És ezért vagyok nyugodt most, a fájdalom idején. Strahl Zoli mostantól a legfelsőbb fórumon küzd a magyarok igazságáért, miközben itt marad velünk örökre, minden pillanatban tudatosítva bennünk, kik vagyunk, mi dolgunk a világban. Töretlen hittel, emberként, magyarként.