Hazugságok királysága

This article is also available in English.

2017. január 11-én Oleg Szoloduhin, a prágai Orosz Tudományos és Kulturális Központ igazgatóhelyettese szó szerint világhírre ébredt.

– A telefonhívások már reggel elkezdődtek. Szinte az egész világból kerestek: The Washington Post, The New York Times, a BBC, a Radio Liberty, a Cseh Televízió, Euronews… Már nem emlékszem mindegyikre, de úgy éreztem, hogy egyszerre van rám szükségük. Így szereztem tudomást a Steele-dossziéról és arról, hogy a nevemet említik benne – idézte fel Szoloduhin a különös reggelt a Demokratának.

A Steele-dosszié szerint Donald Trump ügyvédje, Michael Cohen 2016 augusztus végén és szeptember elején, az amerikai elnökválasztási kampány csúcspontján találkozott Szoloduhinnal, akit a jelentés orosz hírszerzési tisztviselőként ír le. A találkozón – jegyzi meg a jelentés – arról volt szó, hogy pénzt adjanak át romániai hackereknek az amerikai Demokrata Párt szervereinek megtámadására.

A Steele-dosszié Donald Trump amerikai elnökké választása után, de nem sokkal beiktatása előtt került nyilvánosságra. A dosszié információi, amelyeket a média szinte az egész világon, elsősorban az Egyesült Államokban széles körben átvett, nem csak beiktatásának előestéjén rontották Trump megítélését, a dosszié és a benne foglalt információk Trump első hivatali ideje alatt folyamatosan gyanúsították őt a Kremlhez és az orosz hírszerzéshez fűződő kapcsolatokkal, és az ellene irányuló ellenzéki támadások eszközéül szolgáltak.

Miért jutottunk idáig?

A Steele-dossziéval kapcsolatban Robert Mueller ügyész külön vizsgálatot indított, de végül elismerte, hogy a dossziéban szereplő információk nagy részét soha nem erősítették meg. Különösen, hogy Michael Cohen, mint kiderült, soha életében nemhogy Prágában, de még Csehországban sem járt. És bizonyára soha nem találkozott Oleg Szoloduhinnal. Oleg Szoloduhinnak pedig, aki PR-szakember, soha semmi köze nem volt sem a hírszerzéshez, sem a hackerekhez. Csupán egy sajátos távoli kapcsolatot találtak Romániával: Szoloduhin édesanyja moldáv nemzetiségű volt.

A média még Robert Mueller amerikai kongresszusi felszólalása után is csak lassan ismerte be hibáját a dossziéból származó, nem ellenőrzött információk közzétételével kapcsolatban, de sokan közülük kénytelenek voltak ezt megtenni. Így a The Washington Post eltávolította honlapjáról a 2017-ben és 2019-ben közzétett anyagok és videók egy részét.

Az Amerika Hangja honlapja emlékeztet rá, hogy „a CNN, amely részletesen foglalkozott a Steele-dossziéval, közzétett egy cikket, amelyben azt írta, hogy a jelentés számos része megbízhatatlan, és hogy néhány kulcsfontosságú szenzációs állítás »politikailag motivált«”. A dosszié azonban annak ellenére, hogy végül kiderült, a benne foglaltak nagyrészt koholtak, mégis befolyásolta Trump 2020-as választási kampányát, és végül a vereségének egyik oka lett.

Trump elnök második hivatali ciklusa egy sor végrehajtási rendelettel indult, köztük azzal a döntéssel, hogy felmondja az Általános Szolgáltatási Igazgatóság (GSA) amerikai médiával kötött összes szerződését. Amint arról az Axios 2025. február 6-án beszámolt, ezt a parancsot a Fehér Ház e-mailben küldte el a GSA-nak.

Trump konfliktusa számos médiummal, amely az első választási kampánya során kezdődött, még mindig erősödik. Azonban már e konfliktus kezdete előtt is azt kérdezték a Steele-dossziét és a médiumok egyéb mulasztásait elemző médiaszakértők, akik nem látták, mert nem volt idejük vagy nem akarták ellenőrizni a tényeket: „Hogyan és miért jutottunk idáig?”

Ez messze nem csak Trumpról és nem csak az amerikai médiáról szól. A címkézés könnyűsége, valamint a közzétett tények ellenőrzésének elutasítása avagy az arra való képtelenség a világ egy másik részén – Európában – is konfliktusokhoz vezet. Itt is számos médiumnak kell viselnie a „felelőtlenség felelősségét”.

Pontatlan információk

Az Európai Unióban a számos orosz vállalkozó, üzletember, közéleti személyiség és családtagjaik elleni uniós szankciók a médiával való konfliktusok terepévé lettek. Kiderült, hogy az EU gyakran nemcsak szerkesztőségi anyagokat, hanem a Wikipédia cikkeit, névtelen szakértők véleményét és hasonlókat is felhasznál a szankciók indoklásához.

Például Vjacseszlav Kantor orosz milliárdos dossziéjának köszönhetően a Politico újságírói megismerhették, hogy milyen „bizonyítékok” támasztják alá az ő esetében az uniós szankciókat. Ezek között voltak például a „reklámok” feliratú cikkek. A Politico cikke azt is írja, hogy a szankciók indoklásához használt források között vannak a Wikipédia cikkei, szakácskönyvek, mesterséges intelligencia által létrehozott szövegek, valamint névtelen, fiktív vagy álnéven megszólaló szerzők jegyzetei.

Violetta Prigozsina, a PMC „Wagner” létrehozójának, Jevgenyij Prigozsinnak az édesanyja a Wikipédia anyagai alapján került fel a szankciós listákra, ahol a fia vállalkozásainak társtulajdonosaként szerepel. Violetta Prigozsina ügyvédeinek sikerült bebizonyítaniuk a médiában és következésképpen az uniós szankciók indoklásában szereplő információk megbízhatatlanságát. Ennek eredményeként Violetta Prigozsina megnyerte az EU elleni bírósági pert.

A médiában történő rágalmazás elleni küzdelem vezetője az orosz–üzbég milliárdos, Aliser Uszmanov (Alisher Usmonov) volt. A mágnás, aki fémipari és kommunikációs befektetésekkel szerezte vagyonát (ezt a Bloomberg szerint 2025 februárjában 17,5 milliárd dollárra becsülték), 2022 február végén, közvetlenül az ukrajnai ellenségeskedés kitörése után került az uniós szankciók hatálya alá.

Uszmanov, aki elmondása szerint igazságtalannak tartja az ellene hozott szankciókat, két vonalon harcol. Egyrészt fellebbezett a szankciós listák ellen az EU Bíróságánál, másrészt csapata módszeresen és következetesen igyekszik eltávolítani a milliárdosról szóló valótlan és pontatlan információkat, elsősorban azokat, amelyek az uniós szankciók alapját képezték.

Uszmanov ügyvédei szerint az elmúlt három év során több mint tíz olyan végzést, ítéletet harcoltak ki, amelyek szerint az európai média által Uszmanovról terjesztett pontatlan információk illegálisnak minősülnek. Hozzáadhatunk még mintegy 40 kötelezettségvállalást a média és a közszereplők jogellenes tevékenységének leállítására.

A legnagyobb visszhangot kiváltó perek az osztrák Kurier, az amerikai Forbes magazin és a német Der Tagesspiegel napilap ellen indított perek voltak. A Kurier végül nem tudta a bíróság előtt alátámasztani azt az állítását, hogy az orosz elnök „kedvenc oligarchájaként” emlegette Uszmanovot. A Forbes magazin nem volt képes bizonyítani, hogy a milliárdos „Putyin fedőembereként tevékenykedett” és „megoldotta annak üzleti problémáit”. A Der Tagesspiegelnek nem sikerült bíróság által elismert bizonyítékokkal alátámasztania, hogy Uszmanov az orosz hatóságokkal való „szolgálatok és együttműködés” révén szerezte vagyonát, és azt sem tudta bizonyítani, hogy a milliárdosnak drága németországi ingatlanok és a híres Dilbar jacht van a birtokában.

A német szövetségi bűnügyi rendőrség (BKA) a Dilbar jachtot Uszmanov testvérének, Gulbahor Iszmailovának, egy üzbegisztáni nőgyógyásznak tulajdonította, és ezt az információt nyilvánosan bejelentette Twitter-fiókján (most X). Később Iszmailova ügyvédeinek kérésére a BKA törölte a bejegyzést és vállalta, hogy nem ismétli meg az ilyen kijelentéseket. A minap a legnagyobb német hírügynökség, a DPA visszavonta a bűnügyi rendőrségnek a jachtról szóló nyilatkozatán alapuló hírét. Ezt követően több mint egy tucat német médium honlapjáról eltávolították a cikket.

Hiába minden

A milliárdos elleni szankciókat elrendelő uniós tanácsi határozat indoklásában azonban az összes Uszmanovot érintő vitatott médiaállítást megismételték. Uszmanov és Gulbahor Iszmailova szankciós státusát a mai napig nem befolyásolták a rágalmazás elleni küzdelemben elért sikereik. Miután a bíróságok kimondták, hogy a milliárdosról szóló cikkek állításai jogszerűtlenek, és betiltották azok terjesztését, az EU az érvelés egy részét átfogalmazta anélkül, hogy felülvizsgálta volna az érvek felhasználásának jogosságát.

Uszmanov képviselője ezt a helyzetet „felháborítónak, de már nem meglepőnek” tartja. „Az Aliser Uszmanov és Gulbahor Iszmailova elleni uniós szankcióknak soha nem volt jogi összetevőjük, hanem csak politikai. Pletykák, ellenőrizetlen adatok, triviális vádak – mindez az Európai Unió Tanácsának forrásaiból származó tartalom így lett »bizonyíték« a vádiratokban. Ezek cáfolata semmilyen hatással nincs az EU álláspontjára, ami csak megerősíti a szankciók politikai, nem pedig jogi jellegét” – mondta erről a milliárdos szóvivője.