Ukrajna szisztematikusan fosztja meg jogaitól az uralma alá kényszerített nemzeti közösségeket
Jöhetnek a zsidótörvények?
A mindennapok gyakorlatát látva nehéz megállni röhögés nélkül, de az Európai Unió papíron mégiscsak írott szerződések, akkurátusan lefektetett jogszabályok alapján működő intézmény. Ha úgy tetszik, alapelve a jogállamiság.
Ukrajnának semmi keresnivalója benne. Keleti szomszédunk ugyanis minden, csak nem jogállam, éspedig születése első másodperce óta nem az.
Az 1991. december 1-jén tartott függetlenségi népszavazás napján ugyanis nemcsak az addig ilyen néven önállóan sohasem létezett ország önállóságáról voksoltak az emberek, hanem Kárpátalján elsöprő arányban, 78,65 százalékos, illetve 81,4 százalékos többséggel támogatták Kárpátalja különleges önkormányzati státusát, azaz autonómiáját, illetve a Beregszász központú Magyar Autonóm Körzet létrehozását.
Ám e népszavazások eredményét mindmáig teljességgel figyelmen kívül hagyta az összes eddigi kijevi kormány,
legyen szó egyébiránt oroszbarát vagy oroszellenes adminisztrációról.
Ukrajna mindemellett függetlensége első másodpercétől tagadja a Kárpátalján 1100 éve honos rutén (másként ruszin) nemzet puszta létét,
őket ukrán néprajzi közösségnek tekintik, holott nyelvük, kultúrájuk eltér az ukrántól, nemkülönben vallásuk is: a rutének döntően görögkatolikusok, míg az ukránok ortodoxok. Ilyképp a kárpátaljai ruténeknek nincs joguk az önkifejezéshez, nyelvüket, jelképeiket – hivatalosan legalábbis – nem használhatják, kifejezetten agresszív asszimilációs politika áldozatai.
A kárpátaljai ruténság Európa egyik elfeledett, brutális jogfosztást elszenvedő közössége.
A 2013-as Majdan-puccs óta a legnagyobb lélekszámú nemzeti közösség, az orosz is durva üldöztetésnek van kitéve. Nyelvüket, kultúrájukat, önmegvallásukat üldözik, szervezeteiket sorra betiltották, a ma már elfoglalt, majd népszavazással Oroszországhoz csatlakozott Donbaszban népirtó háborút indítottak ellenük,
2014-ben Odesszában pedig harmincnyolc, Ukrajna föderalizálásáért aláírást gyűjtő orosz nemzetiségű polgárok égett halálra a Szakszervezetek Házába, ahová bemenekültek a rájuk támadó ukrán soviniszták elől, akik végül rájuk gyújtották az épületet.
A kárpátaljai magyarság is egyre súlyosbodó elnyomás áldozata,
a 2017 szeptemberében elfogadott oktatási törvény szerint az általános iskola felső tagozatától kezdve kötelezően ukránul kell tanítani minden tárgyat, kivéve a nemzetiségi közösségek irodalmát és történelmét, az állami fenntartású felsőoktatási intézményekben pedig az összes tantárgyat kizárólag ukránul lehet oktatni. 2022-ben tovább húzták a prést, az akkor elfogadott jogszabály az élet minden területén kötelezővé tette az ukrán nyelv használatát, és bármilyen hivatalt csakis ukrán nyelvvizsgával lehet betölteni az állami intézményekben – így az óvodákban és az iskolákban is. A tervek között szerepelt a nem ukrán nyelvű tévé- és rádióadások megszüntetése is, valamint az az előírás, hogy minden nem ukrán nyelvű nyomtatott sajtóterméknek kötelezően ukrán nyelvű kiadása is kell legyen.
Ha ez nem volna elég, Ukrajnában szabadon működhetnek olyan szervezetek, amelyek halállistákat készítenek
Ukrajna vélt ellenségeiről, többek között a kárpátaljai magyarság vezetőiről, akiket óriásplakátokon is megbélyegeznek.
Mindezek ismeretében megdöbbentő, hogy Brüsszelben egyáltalán fölmerül az Ukrajnának nevezett soviniszta diktatúra EU-csatlakozása.
Csak gondolatkísérletképpen: vajon ugyanilyen tárt karokkal várnák ugyanezt az entitást, ha a jogfosztás történetesen a történelemből ismert zsidótörvények formájában történne?
