Mindent uraló orosz befolyásról, propagandaháborúról, moszkvai ihletésű álhírcunamiról zeng a magyarországi balliberális sajtó minden rendű-rangú orgánuma. Paranoid összeesküvés-elméleteik szerint Vlagyimir Putyin egymaga döntötte el az amerikai elnökválasztás kimenetelét, és aktívan beavatkozott több európai parlamenti megmérettetésbe is. Magyarország pedig végképp az orosz államfő zsebében van – mantrázzák –, aminek legfőbb bizonyítékát a paksi atomerőmű bővítésében vélik fölfedezni, de minden olyan protokollfotóra is dühödt vijjogással csapnak le, amin Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Putyin egyaránt látható.

Nos, e balliberális narratívának természetesen semmi köze a valósághoz. Nem mintha nem volna világos és egyértelmű, hogy Közép-Európában, így hazánkban is aktívan tevékenykedik és természetszerűleg kapcsolatokat épít, igyekszik befolyást szerezni az orosz titkosszolgálat. Moszkva éppúgy igyekszik érvényesíteni érdekeit, mint a németek, az amerikaiak, az izraeliek és sokan mások. Ezen érdekérvényesítés kiemelt harci terepe a propaganda. Tény, hogy számos olyan hírportálnak látszó oldal található a világhálón, mely bombasztikus álhíreket vagy valós hírek elferdített, féloldalasan tálalt változatát igyekszik bedobni a közbeszédbe. Ezen oldalak közös jellemzője, hogy nincs impresszumuk, vagyis az ott megjelentekért senki nem vállalja nyíltan a felelősséget.

Ámde ez csupán a valóság egy kis mozaikja. A képet akkor láthatjuk a maga teljességében, ha képesek vagyunk a sorok között olvasni, és azonosítani azt a szándékot és gyakorlatot, mely az orosz befolyásolási törekvések felnagyításával és kizárólagossá fújásával tudatosan elfed más befolyásolási kísérleteket – és ezzel önmaga is idegen érdekek képviseletében befolyásolja a honi közbeszédet.

Az Index, a 444, a hvg.hu és mások évek óta következetesen amerikai liberális szemszögből nézik és interpretálják a világot, legyen szó a külföldről szponzorált kijevi puccsról, az azt követő donyecki–donbaszi konfliktusról, a történelmileg Oroszország szerves részét képező Krím népszavazás útján történő visszatéréséről vagy épp a jelentős részben a Soros-hálózat által finanszírozott és szervezett migránsáradatról (egészen elképesztő például, hogy az említettek még mindig következetesen menekülteknek hazudják a rosszhiszemű illegális migránsokat).

Ezen interpretációban Moszkva fenyegető agresszor, noha a valóságban Oroszország kifejezetten példás önmegtartóztatással, visszafogottan reagál az őt az Egyesült Államok dominálta NATO részéről érő provokációkra, kezdve az atlantista katonai tömb szószegő módon zajló folyamatos keleti bővítésétől az orosz szempontból „közelkülföldnek” számító államokban sorozatban szervezett „színes” puccsokig, melyek éppen azt bizonyítják, hogy a nyugati háttérhatalom befolyásolja aktívan és erőszakosan más országok belpolitikai eseményeit. Magyarországon sem az orosz nagykövet, hanem az amerikai nagykövetséget abban az időben ügyvivőként vezető ex-CIA-s André Goodfriend (ha ugyan ez a valódi neve) avatkozott bele nyíltan a közéleti eseményekbe.

Az, hogy az Index, a 444, a hvg.hu és még sok más balliberális orgánum mindezt figyelmen kívül hagyva monomániásan Moszkvával riogat, pontosan kijelöli és beazonosíthatóvá teszi hovatartozásukat.

Ki-ki eldöntheti magában például azt, hogy a „KGBéla”-ügyet látványosan felhabosító indexes újságíró, Dezső András vajon magától ébredt azzal az elhatározással egy derűs reggelen, hogy márpedig aznap feltétlenül a Mainicsi Simbun című japán lap egyik 1975-ös számában olvasgat a jobbikos európai parlamenti képviselő múltjáról ékes japán nyelven, vagy – fogalmazzunk így – a postaládájába a kósza szél által merő véletlenségből befújt dokumentáció segítségével ásta bele magát a témába, nagyot pukkantva bizonyítandó az orosz befolyást. (Noha a kétségtelenül rejtélyes és zavaros életű Kovács Béla egyébként meglehetősen súlytalan politikai figura.)

Ugyancsak elgondolkodtató az az interjú, amit egy volt magyar kémelhárító, Katrein Ferenc adott az Indexnek március 21-én. A ma már külföldön élő „civil” obsitos egyfelől kötelességtudóan felmondta a leckét a „végzetes orosz veszedelemről”, másfelől bagatellizálta a Soros-támogatottságú szervezetek befolyása jelentette veszélyt, lelkesen dobálva a labdát egymásnak Panyi Szabolccsal, az Index újságírójával, aki kérdéseiben maga is az interjúalany által előadottakat erősítő állításokat fogalmazott meg. Az ebből levonható logikus következtetést Szentesi Zöldi László így foglalta össze (A titkos szolga, Demokrata.hu, 2017. március 21.): „Legyen elég annyi, hogy a jelek szerint Katrein Ferenc még mindig aktív, és nem feltétlenül Magyarországon.”

Kollégánkkal egyetértve megállapíthatjuk, hogy akármi is az indíttatás, a végső tény az, hogy a kizárólag Moszkvával riogató, szóhasználatukban a Soros-ihletettségű amerikai szempontokat megjelenítő, a közvéleményt erőszakos egyetembezárásról, diktatúráról, a civil társadalom megbélyegzéséről, migránsokat verő és kutyákkal megharaptató rendőrökről szóló álhírekkel bombázó magyarországi médiumok maguk is a zavarkeltés, az idegen befolyásolás eszközei.

Hogy e szolgálat reguláris, önkéntes vagy „csak” a zsigeri magyarellenesség sodorja őket idegen érdekek uszályába, azt nehéz volna eldönteni, a tény azonban ettől még tény marad: az említett médiafelületek nyilvánvalóan nem magyar nézőpontból szemlélik és láttatják a világot.