A magánügy nem közügy, ennek érvényesítése nagy lépés a közbéke irányába
A halál parádéjának betiltása az élet diadala
A kormánytöbbség végre összeszedte rá a bátorságot, hogy véget vessen a közterületi provokációnak, aminek nem csupán a heteroszexuális többség, de a jóérzésű homoszexuálisok is örülhetnek.
Mi, a normális többség évtizedek óta vártuk, kívántuk, követeltük a válogatott aberrációk gyalázatos közterületi provokációjának (amit nem illetünk a büszkeség szó angol megfelelőjével, a visszataszító rendezvény ugyanis nem büszkeségre, hanem szégyenre ad okot) betiltását. Évtizedek óta kényszerítették ránk a sátáni ihletésű infernális vonaglást, az irtóztató létmódok magasztalását, a pszichoszexuális zavarokkal küzdő, nemi diszfóriában, testképzavarban szenvedő embertársaink rendellenességeinek nem csupán a normalitással egyenértékűnek, de egyenesen a boldogság és a szabadság etalonjának hazudását. Egy kisebbség militáns kisebbsége politikai identitásképzésre használta az efféle pszichés problémákat, tüntetőleg közüggyé ordította a magánügyet, emberjogi üggyé hamisítva szigorúan az orvostudomány felségterületére tartozó kérdéseket, és ezzel megkérdezésük nélkül, leginkább akaratuk ellenére lelkiismeretlenül kompromittálta a kisebbség többségét. A normális többség jogait pedig agresszívan semmibe vették.
A gyomorforgató masírozások során ugyanis nem csak szivárványos zászlókat lengettek, nem csak azonos nemű emberek csókolóztak nyilvánosan, vagy épp üzekedést imitáltak a Budapest belvárosát órákra megbénító provokációk során, hanem rendszeresen tudatosan meggyalázták a kereszténységet például azzal, hogy női tangát viselő férfiak a nemi szervüket dörzsölgették a Bibliával. (Érdekes módon ugyanezt a Koránnal nem tették, hogy más vallások szent iratait ne is említsük.)
Mindezt fényes nappal, közterületen, ahol bárki, akár kiskorú gyerekek is szemtanúi lehettek a hányingerkeltő vonaglásnak. Szomorú, ijesztő és tragikus, hogy állítólagosan egészséges szexualitású emberek is részt vettek a beteges provokációkban, egyesek közülük kiskorú gyerekeket is odavittek – ezzel egyébként megvalósították a kiskorú veszélyeztetésének bűntettét.
Istennek hála, a kormánytöbbségben végre megérlelődött a bátorság és az elszántság, hogy véget vessen a sátánista halálmarsnak. Hogy micsoda gyűlölettel szálltak szembe, azt jól mutatja, hogy az okkult erők ügynökei az Országházban megvalósították a csoportosan elkövetett garázdaság és a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségét – a kizárólag szabad levegőn használható füstgyertyákat lóbáló kiskommunisták ugyanis nem tudhatták, hogy bármely parlamenti képviselőnek nincs-e olyan allergiája, amely a füstgyertya hatására akár életveszélyt okozó rohamot okoz. Remélhetőleg a tettesek bíróság előtt felelnek majd a Büntető Törvénykönyv több paragrafusának tudatos megsértéséért.
A szélsőbaloldali idegroham ellenére végül törvénnyé lett, hogy a gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való joga előzi a gyülekezési jogot, vagyis utóbbival többé nem lehet visszaélni, ahogy azt 1997 óta tették az egyre arcátlanabb, egyre harsányabb, a normális többséget egyre vadabbul provokáló és gátlástalan propagandájával a kiskorúakat egyre nyíltabban célba vevő köztéri vonaglás résztvevői. Ezzel a magánügy visszatér oda, ahová való: a hálószobákba. Hogy ott ki mit tesz, azzal mindenki elszámol majd Isten előtt, a jognak azzal nincs dolga. A normális többség mindenesetre végre fellélegezhet, közterületeink újra szabadok lesznek. És fellélegezhetnek azok a homoszexuálisok is, akik nem éreznek beteges késztetést életmódjuk közszemlére tételére, sem kizárólagosan nemi vonzalmaikra redukálni személyiségüket, hanem pusztán jó érzésű, jó ízlésű emberként akarják élni mindennapjaikat. A provokatív vonaglás betiltása nagy lépés a közbéke irányába, ugyanakkor a tudatformálás és az államigazgatás tereit, például a bíróságokat, az ügyészségeket is maradéktalanul meg kell tisztítani az érzékenyítésnek nevezett LMBTQPXYZSTB-agymosástól.
