Nekik alap
„Papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet” – a közkedvelt rajzfilmsorozat, a Mézga család főcímdalának e fordulata balliberáliséknál ásatag.„Papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet” – a közkedvelt rajzfilmsorozat, a Mézga család főcímdalának e fordulata balliberáliséknál ásatag. Talán be is tiltanák. Erre jutottunk, miután kavargó gyomorral végignéztük a szerkesztőség-terrorizálástól sem visszariadó Momentum-főarc, Szamuely Tibor reinkarnációja legújabb produkcióját.
Fekete-Győr András ugyanis idegesítő, magyartalan hanghordozással, belpesti akcentussal előadott monológban buzdítja a gyanútlan nézőt a normálistól eltérő szexuális irányultságú emberek agresszív kisebbsége által szervezett provokációban való részvételre. A budapesti olimpiát megfúró szélsőséges SZDSZ bárgyún magabiztos Conchita Wurstja úgy fogalmaz, nekik ez alap (magyarul: alapvető), mivel szerintük a magyar állam családfogalma – férfi, nő, gyermekek – „idejét múlt, múlt századi és kirekesztő.”
Ebből pedig a tenyérbe mászó ifjú szerint az következik, hogy nekik, a Momentumnak ott a helyük a tüllbe-boába csomagolt paradicsommadarak, papi öltözetben Bibliával az ágyékukat dörzsölgető létformák keresztényellenes magamutogatásán.
Nos, ebben az egyben kétségtelenül igaza van az ápolatlan külsejű kölöknek. Valóban ott a helyük. Ezzel a coming outtal meglehetősen óvatlanul elhajíttották a derűs, befogadó, minden irányban nyitott generációs élmény álarcát, és immár nyíltan demonstrálják szélsőséges világnézeti pozíciójukat. Nekik alap, hogy közreműködnek az életellenes gender-agresszió beteg pusztításában, a biológia törvényeire alapuló, normális emberek által megkérdőjelezhetetlen erkölcsi alapelvek szétzúzásában, az egészséges többség sértegetésében, durva provokálásában. Irritálni, dúlni, rombolni akarnak, mert nem adhatnak mást, csak mi lényegük. Ezért lesznek ott a szervezői által cinikusan pride-nak, azaz büszkeségnek nevezett ocsmánykodáson. Ki tudja, talán maguk is rikító jelmezekben ugrándoznak-riszálnak majd, bár a borostás legénynek (vagy leánynak, ha nagy lesz, majd eldönti) úgyis mindegy.
És mégis, arrogáns, arcbamászó feltűnösködésük – szándékaikkal, beteg vágyaikkal ellentétesen – végső soron hasznos Magyarország, az általuk zihálva gyűlölt normális többség számára. A Momentum ugyanis mindeddig nagyon igyekezett magát borzasztóan felelős, nagyon felkészült, iszonyúan demokratikus politikai szervezetként, a jövő ígéreteként bemutatni. Ennek most vége. Mert lehet, hogy nekik ez alap, de őszintén: a (genderszlenggel) heteronormatív többség soha a büdös életben nem szavaz tollas guminőnek, villogó péniszgyűrűnek és egyéb ilyesféle büszkeségnek öltözött kis izékre.