Az írógépek világa, ahol az írás a zongorázással találkozik
Nosztalgikus időutazás
„Az írógép egy időgép. Amikor a billentyűket nyomkodod, közvetlen kapcsolatba kerülsz azokkal, akik évtizedekkel ezelőtt ugyanazt a gépet használták” – vallja Tom Hanks, aki nemcsak Oscar-díjas színész, hanem szenvedélyes írógépgyűjtő is. Ám ha időutazásra vágynánk, nem kell Amerikáig utaznunk. Elég, ha meglátogatjuk Garami Gézát zuglói műhelyében, és máris évtizedeket, de akár egy évszázadot is visszarepülhetünk az időben. Garami Géza ugyanis nemcsak javítja az írógépeket, de gyűjteményének darabjain keresztül órákig tud mesélni is róluk.
A XX. században az írógép még elengedhetetlen kelléke volt az irodáknak, hivataloknak, de nem hiányozhatott az írók, költők íróasztaláról sem. Kosztolányi például egy 1909-ben megjelent újságcikkében egyenesen azt írta, hogy
„más az írásod, ha tollat fogsz, és más, ha ceruzát és ismét más, ha írógépen kopogsz. Egy magyar író-művész stílusa szemmel láthatóan megváltozott, mióta az írógéphez szegődött.”.
És bár a XXI. század új kommunikációs csúcstechnológiát hozott, az írógépek kattogását felváltotta a számítógépek csendes zúgása, elvétve ugyan, de még ma is vannak írók, akik ragaszkodnak a masinájukhoz és gyűjtők, akik féltve őrzik a letűnt korról mesélő kincseiket. Ilyen az utolsó irodagép-műszerészek egyike, Garami Géza, aki zuglói műhelyében nemcsak hogy megjavít bármilyen korú és típusú írógépet, de szívesen meg is mutatja mindenkinek gyűjteményének legbecsesebb darabjait. Garami Géza mindent tud, amit az írógépek mechanikájáról, működési elvéről és történetéről tudni kell és érdemes.
„Megrezdül a könny…”
Remington, Oliver, Olivetti, Rooy, Underwood, Rheinmetall, Triumph, Robotron és Erika. Ez utóbbi közül is az egyik nagy kedvenc a 11-es modell. Talán azért is, mert 1956-ban született, éppen úgy, mint Garami Géza. A faburkolatú dobozon, a gyári tisztítóeszközökön, keféken és ecseteken azonban nem látszik a közel 70 év. A billentyűk leütése könnyű, a szalagváltás automatikus, ráadásul matt szürke színével eleganciát sugall.
– Sokan megkérdezték, melyik a kedvenc írógépem. Felsorolhatnám az összes gyártott modellt, mert mindegyikben van valami szépség. Mechanikai szerkezetük különböző, és éppen az ezekben rejlő eltérések jelentik számomra az érdekességet – mondja Garami Géza, miközben az alagsori polcokon sorakozó írógépek mindegyikéről mesél valami érdekességet. – Van, amelyiknek használata nehézkes, de nem tudnék tőle megválni. Ilyen például az 1920-as évekből való négybillentyűs, indexes írógép vagy a gyűjteményem egyik legrégebbi, féltve őrzött darabja, a fa alkatrészt is tartalmazó Remington No. 7. Ezt 1890-es években gyártották, és „vak” írógépnek is nevezték, hiszen írás közben a gépelt sort nem lehetett látni, csak akkor, ha az írókocsit felemelték.
És ha már „vak” írógép, fontos megjegyezni, hogy kezdetben éppen azért szerettek volna valamiféle írószerkezetet létrehozni, hogy a vak emberek is képesek legyenek mások számára olvasható módon rögzíteni gondolataikat. Így például a sakkautomata megalkotásáról ismert Kempelen Farkas Mária Terézia vak kegydíjazottja, Maria Paradis énekesnő számára már az 1700-as évek végén készített egy zongorához hasonlító írógépet, melyet az a következőképp köszönt meg egy pozsonyi lapban:
„Tekintetes Uram! Vak tanítványát a legnagyobb boldogsággal tölti el, hogy az Ön segítségével írni és olvasni tud. Talán az Ön szemében is megrezdül a könny, mialatt első levelemet olvassa, melyet az Ön gépével írtam, s amelynek kezelésére is Ön tanított meg…!”
Mintha zongoráznánk
Az írógépek tömeggyártása aztán valamikor az 1800-as évek végén kezdődött a már említett „vak” Remington 7-es típussal.
– Az írógép tömeges elterjedése óriási változást hozott a világban. Nemcsak az irodai munka vált gyorsabbá, az íráskép pedig egységesebbé, hanem forradalmi hatással volt a nők munkába állására is. Soha azelőtt nem volt olyan társadalmilag elfogadott hivatás, amit a nők elvállalhattak volna anélkül, hogy a tekintélyük ne szenvedett volna csorbát. Az írógépek szlogenje azonban azt hirdette, hogy
„úgy kell írni, mintha zongoráznál!”,
így a zongorázáson keresztül a női érzékenységhez kötötték ezeket a szerkezeteket – hívja fel rá a figyelmünket Zsóka, Garami Géza felesége, aki eredendően ugyan angol tolmács volna, de férje annyira megfertőzte az írógépek szeretetével, hogy ő maga is kitanulta az irodagép-műszerész szakmát, és azóta is együtt dolgoznak.
– Amikor írógépet használunk, sokkal átgondoltabban fogalmazunk. Míg a számítógépen egy betűt, egy szót, de akár egy mondatot is egyetlen mozdulat kitörölni, addig az írógépen mindez sokkal macerásabb. Ráadásul az írógép hatékony eszköz lehet a gyermekek finommotorikai fejlesztésében, hiszen segíti mások mellett a kéz, a szem koordinációját, fejlődését – teszi hozzá Garami Géza, aki éppen ezért szívesen támogat írógépekkel rászorulókat. Így például egy sérült lánynak immár a nyolcadik verseskötete jelent meg, amelyet a tőle kapott írógépen gépelt; míg a dunaújvárosi Magyar Papírmúzeum a napokban köszönte meg azt az ajándék írógépet, amely „óriási sikert aratott a sajátos nevelési igényű gyermekek körében”. De a gyűjtő különleges írógépeit sokszor filmforgatásokra is kölcsönkérik, legutóbb például az egyik Triumph Franklin D. Roosevelt egykori amerikai elnök irodájának nélkülözhetetlen kellékeként futott be filmes karriert.
Nem beszél vissza
Garami Géza gyűjteményében természetesen számos olyan írógép is megtalálható, amelyik nem feltétlenül típusa vagy ritkasága miatt értékes, hanem mert valamikor egy sokak által ismert ember használta. Ilyen például az Üvegtigris forgatókönyvírójának, Bús Gábor Olivérnek az Erikája; Dobsa Sándor zeneszerző, zongorista Brother 210 elektronikus írógépe; Péreli Zsuzsa képzőművész édesanyjának, Péreli Gabriella írónak a Maritsája; a Svájcban élő költő, Gyimóthy Gábor gyárilag magyar nyelvűvé átalakított Contessája, amelyhez verset is írt; Téti Istvánnak, a Manfréd és Anton gyerekkönyvsorozat és az Időtlen rend írójának Adler vagy a Kossuth- és József Attila- díjas író, Müller Péter négy – Silver Red, Brother és két Consul – írógépe.
– Ma már olyan, mintha az előző életemben használtam volna ezeket írógépet, pedig szerettem velük dolgozni, hosszú éveken, évtizedeken keresztül pötyögtem rajtuk a könyveimet. De ha most arra kérnétek, hogy írjak valamit, nem találnám a betűket. Átszoktam a számítógépre. Egyfelől rossz élmény, hogy egy olyan gép előtt ülök, ami sokkal okosabb, mint én, rendszeresen beleszól az életembe, visszabeszél, másfelől nagy segítség is, hiszen jelzi, ha hibázok a szövegírás közben – mondja Müller Péter, aki épp látogatóba érkezett Garami Gézához, akihez több évtizedes barátság fűzi. Rendszeresen bejár a műhelybe, az írógépek között otthon érzi magát. És nosztalgikusan idézi fel azokat az írógép előtti időket, amikor az irodalomtörténet nagy klasszikusait még kézzel, tintával írták. Példaként említi Tolsztojt és feleségét, Szofja Andrejevnát, aki hétszer másolta le teljes egészében a Háború és békét.
Lassan már nosztalgiával gondolunk az írógépekre is, amelyek gyártása az 1990-es évek közepén, a számítógépek elterjedésével folyamatosan visszaszorult, majd a 2000-es évek elején teljesen meg is szűnt. Egyetlen kivétellel: az amerikai Swintec cég, igaz, nem kereskedelmi forgalomba, de még ma is készít írógépeket kizárólag áttetsző műanyagból, amelyet aztán a büntetés-végrehajtási intézeteknek ad el. Garami Géza Miskolci utcai műhelyéből ez utóbbi egyelőre hiányzik. De az antiktól kezdve a mechanikus és táskaírógépeken át egészen a legújabb elektronikus írógépekig mindenki megtalálhatja a maga számára legkedvesebbet.
