Kinek dolgozik Friedrich Merz?

A kancellárjelölt becsapta a szavazóit – vélik a CDU soraiban. Egyfelől a váratlan, 180 fokos fordulat a gigaméretű adósságcsomag felvételét illetően, másfelől a koalíciós tárgyalások során az SPD-nek tett engedmények fokozzák a feszültséget.

„Egy erős SPD önmagában nagy érték” – hangsúlyozta Friedrich Merz még a koalíciós tárgyalások előtt. Sokan felkapták a fejüket: nem CDU-t akart véletlenül mondani? A kancellárjelölt freudi elszólása azóta beigazolódni látszik. Egyre több korábbi CDU-s ígérete válik súlytalanná, de az eddigi legnagyobb vita a migráció kezelése körül bontakozott ki. Az SPD most, hogy a pénz már megvan, mind kevésbé tűnik kompromisszumkésznek. Ragaszkodnak például az évi 500 ezer menedékkérő befogadásához, mint az SPD „migráció és sokszínűség” munkacsoportjának dokumentumából kiderül, amely a Die Welt című lap birtokába került.

A dokumentum a koalíciós tárgyalások alapja a szociáldemokraták részéről. Eszerint az SPD irányváltást sürget, de épp ellenkező irányba: még több bevándorlót akar, a kitoloncolások felfüggesztését sürgeti, illetve azt, hogy az illegálisan érkezőknek ne kelljen elhagyniuk az országot, hanem maradhassanak, és biztosítson az állam perspektívát számukra. Követelik, hogy kapjanak általános tartózkodási engedélyt azok a személyek, akiket törvény kötelezett az ország elhagyására, illetve hogy a tartósan Németországban élőknek legyen szavazati joguk – állampolgárságuktól függetlenül. Akik pedig már 25 éve Németországban tartózkodnak, kapjanak automatikusan német állampolgárságot. Továbbá egy minisztérium létrehozása is szerepel a követeléseik között, amely szövetségi szinten irányítaná a „migrációt és a társadalmi részvételt”.

Ezek a követelések – összevetve Friedrich Merz kampányígéreteivel, például azzal, hogy a CDU már a határon megállítaná a migránsokat – olyan távol vannak egymástól, hogy ebből nemhogy húsvétra, de még jövő karácsonyra sem születik koalíciós megállapodás. Csak egy módon lesz kormány: ha Friedrich Merz lemond a CDU összes lényeges követeléséről, és átengedi az SPD-nek a kormányrudat.

Hasonlóan kibékíthetetlen a két párt ellentéte az egyéb szakpolitikai kérdések terén is: a CDU csökkentené a vállalkozások közterheit, az SPD növelné őket: vagyonadót, a tőkejövedelmek megadóztatását, a magasabb jövedelműek körében jelentős adóemelést sürget. Nincs megállapodás a nyugdíjrendszer reformjában, az alanyi jogon járó állampolgári juttatás megszüntetésében vagy az atomerőművek újraindításában sem, de az jól látszik, hogy a CDU a tárgyalások során egyre inkább defenzívába kerül. Ez pedig a CDU bázisát és szavazótáborát mind nagyobb aggodalommal tölti el.

Simon Sopp az egyike azoknak, akik teljes mellszélességgel Friedrich Merzet támogatták a kampányban. A fiatal banktisztviselő számára egyértelmű volt például az adósságfék melletti kiállás. A Junge Union (a CDU ifjúsági szervezete) tagjaként évek óta a konzervatív megújulásért küzdött, és Merzben látta erre a megfelelő személyt. Most keserűen kiábrándult.

– Hat héttel a szövetségi választások után már nincs remény. El vagyok keseredve Friedrich Merz és a pártom, a CDU miatt. Ez nem fordulópont, hanem az eddigi politika folytatása – marad minden a régiben azzal a különbséggel, hogy dől a pénz a hitelekből, de alapvető reformok nélkül. Inge Gräßle, egyéniben megválasztott CDU-s Bundestag-képviselő osztja Sopp véleményét.

– A korábbi Merz-támogatók hirtelen kijózanodtak, úgy érzik, hogy becsapták őket. Elkeseredett leveleket kapok, sokan a kilépésüket fontolgatják – mondja.

Nem egyedi esetek ezek. Országszerte arról számolnak be CDU-s országgyűlési képviselők, hogy a választókerületükben a nagyon várt, de elmaradt politikai fordulat szétrepeszti a párt bázisát.

Niklas Figger Brilonból, Merz szülővárosából származik. Személyes csalódottságának fő oka, hogy a saját szavahihetőségük is megkérdőjeleződött: ígértek valamit a választóknak a kampányban, és most mindenki szeme láttára épp az ellenkezője történik.

Max Mörseburg, a stuttgarti CDU kerületi elnöke szerint érzékelhetően megnőtt a pártot elhagyók száma. A Balti-tenger melletti Kühlungsbornban például a városi CDU-alapszervezet jelentős része felállt és kilépett a CDU-ból. Lars Zacher, az alapszervezet korábbi elnöke a CDU DNS-ének, legbelső lényegének nevezte az alaptörvényben rögzített adósságféket, amit a pártvezetés a tagok és az újonnan megválasztott képviselők megkérdezése nélkül most fellazított.

Georg Günther frissen megválasztott Bundestag-képviselő még reménykedik, hogy a koalíciós tárgyalások végére Merz keresztülviszi a megígért reformokat és nem tesz még több engedményt az SPD-nek. Szerinte ellenkező esetben a CDU tagságában óriási feszültség várható.

Matthias Grahl, a szászországi CDU pénztárnoka szerint a tagságot jelenleg az értetlenség jellemzi. A düh majd azután jön – mondta Grahl a Die Weltnek.

A helyi politikusok mellett Andreas Rödder történész, a CDU egyik ideológusa, Friedrich Merz korábbi tanácsadója is gondolkozik azon, hogy meddig marad a CDU tagja. Rödder az AfD-t blokkoló tűzfalat is kritizálja. A Mainzi Egyetem történészprofesszora 2023 szeptemberéig a CDU Alapértékek Bizottságának elnöke volt. A történészt maga Merz nevezte ki a posztra. Feladata a párt konzervatív gyökereihez való visszatérés lehetőségének feltárása volt. Rödder a Die Weltnek adott interjújában élesen bírálta a CDU hirtelen irányváltását és a tárgyalási pozíciók feladását a koalíciós tárgyalások során.

– Ezt óriási veszélynek tartom a CDU–CSU-ra, mi több, a demokráciánkra nézve is.

Nemcsak a párton belül, hanem a választók körében is nő a feszültség. Hetekkel a választás után a németek kétharmada már nem hiszi, hogy a CDU–CSU és az SPD betartja a választási ígéreteit. Ez derül ki a Yougov közvélemény-kutató intézetnek a Handelsblatt című lap számára készített felméréséből. Eszerint a megkérdezettek 66 százaléka valószerűtlennek vagy nagyon valószerűtlennek tartja, hogy a két kormánypártjelölt betartja az ígéreteit. Csak 24 százalékuk bízik bennük, tíz százalékuk nem válaszolt.

Az ARD Deutschlandtrend felmérése szerint a választók 70 százaléka elégedetlen Friedrich Merz leendő kancellárral, és még meg sem alakult a kormány. Egyelőre az sem biztos, hogy egyáltalán megalakul. Mi történik, ha nem sikerül a feleknek egyezségre jutniuk? A német alaptörvény értelmében amennyiben a koalíciós tárgyalások kudarcba fulladnak, a szövetségi elnök a Bundestagban kezdeményezi a kancellárválasztási eljárást azzal, hogy jelöltet javasol. Azt a személyt ajánlja, akinek a legnagyobb esélye van a Bundestagban többséget szerezni.

Ám ha a koalíciós tárgyalások kudarcot vallanak, egyáltalán nem biztos, hogy a Bundestag Friedrich Merzet kancellárrá választja. Elvileg megvan a CDU–CSU és az SPD többsége, de ez szűk, tizenkét fős többség. Már nyolc szociáldemokrata képviselő nyíltan bevallotta, hogy nem támogatja Merz kancellárságát, derült ki a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitungnak az SPD-frakció körében készített felméréséből. Közülük négynek alapvető kifogása van Merzcel szemben, a másik négy a koalíciós tárgyalások növekvő feszültségével magyarázta, miért nem szavazná meg Friedrich Merzet kancellárnak – derül ki a kutatásból. De ez még nem minden. Sebastian Roloff SPD-s képviselő azt mondta a lapnak, hogy ő ennél jóval több képviselőtársáról tudja, hogy nemmel szavazna: nekik eleve nehezükre esne koalíciót kötni a CDU-val. És akkor még nem beszéltünk azokról a csalódott CDU-képviselőkről, akik most épp a kilépésüket fontolgatják.

A kancellárválasztás megkezdésének nincs határideje, az alaptörvény jogértelmezése szerint a szövetségi elnöknek „észszerű időn belül” kell kezdeményeznie a kancellárválasztást. És addig? Addig az ügyvezető kancellárt Olaf Scholznak hívják, az ügyvezető kormányt az SPD és a Zöldek alkotják. Nekik az az érdekük, hogy az új kormányt is ők adják, és jól látszik, hogy számukra a CDU nem partner, hanem akadály.

A CDU eróziója már megkezdődött, és ha nem jön létre a Merz-kormány, a szétesés minden bizonnyal felgyorsul. Akkor már csak az erős és elkötelezett AfD állíthatja meg a SPD–Zöldek vagy szükség esetén az SPD–Zöldek–Die Linke (Baloldal) hatalomátvételét Németországban.