Soros György hosszú ideje szinte kézi vezérléssel ellenőrzi a Baltikumot. Jó példa erre, hogy a 2013-as esküvőjére is odarendeli az észt elnököt, aki gazdag nászajándékkal, hazája kiigazított költségvetésével érkezik. A gondok a migránsválsággal kezdődnek a spekuláns számára, Lettországban alapítványa kiutasítását követelik.

Soros harmadik feleségével. Az esküvőre elnököket és a Világbank vezetőjét is odavezényelte (Fotó: dailymail.co.uk)

Négy évvel ezelőtt, egy szeptember végi szombaton több mint ötszáz ember ünnepelte az akkor 83 éves Soros György és a 42 éves Tamiko Bolton lakodalmát. A boldogító igent a milliárdos New York államban található bedfordi birtokán, szűk körben mondták ki, majd következett az ünnepi fogadás a szomszédos Katonah művészeti központjában.

Mindennek megadták a módját, a zenét például a Budapesti Fesztiválzenekar (is) szolgáltatta Fischer Iván vezényletével. A biztonsági intézkedések természetesen minden lehetséges szintet meghaladtak. A bulvárlapok így jobb híján a nagy korkülönbségen csámcsogtak, azon sem sokáig. Állítólag Soros „személyes kérésére” szivárgott ki a „bennfentes” nyilatkozata: „Tamiko mindig mosolygott, és állandó derűjével olyan lelki biztonságot adott Sorosnak, amitől úgy érezte, éveket fiatalodott. Sokat számított az is, hogy Tamiko mindig csak adott, sohasem kért, és ez meglágyította az öreg szívét.”


Lagziban az észt elnök

A roppant romantikus történet végigdübörgött a világ „színes” médiáján, a Baltikumban azonban a szerelmi szál meglepően kevés vizet zavart. Természetesen nem a bulvárérzékenység hiányzott, Soros is hívónév volt, hiszen alapítványai és vállalkozásai 1990 óta átszőtték Észtországot, Lettországot és Litvániát. Ezúttal azonban a milliárdos celeb esküvője a politikai újságok címlapjaira került. Soros lagziján ugyanis ott volt Toomas Hendrik Ilves észt elnök, aki erről elfelejtette tájékoztatni hazája közvéleményét.

Soros és Hendrik Ilves. Az észt államfőt a spekuláns bábjának tekintették. (Fotó: baltnews.com)

A botrány óriási. Pedig gondolhatnánk, mi van abban, hogy egy világszerte ismert spekulánsnak politikus barátai is vannak, és azokat meghívja élete fontos eseményére? Csakhogy a 2006 óta hatalmon lévő Ilvest és miniszterelnökét, Andrus Ansipot azzal vádolja a konzervatív ellenzék odahaza, hogy Soros bábjai. Az esküvő teszi ezt kézzelfoghatóvá az emberek számára – mi is ezért foglalkozunk az esettel, amely tökéletesen példázza azt, ami az egész Baltikumban történik a legutóbbi időkig.

Hiszen nézzük csak meg a meghívottak listáját, ki van ott a „külföldi vezetők” közül? Ilvesen kívül csak Ellen Johnson Sirleaf libériai elnök. A hölgy a „demokrácia és a női jogok védőszentje” a fekete kontinensen, de hatalmát saját bevallása szerint is nagyban köszönheti Soros libériai struktúráinak. Itt is működik természetesen a Nyílt Társadalom Alapítvány, de ami ennél is fontosabb: Soros családi vállalkozási lényegében monopoljogot szereznek az ország ásványkincseinek kiaknázásában. (Üzletemberként egyébként ez az első próbája Alexander Sorosnak, a birodalom politikai örökösének.)

A konzervatív észt média felveti: nem ugyanez történik-e náluk is? Azzal a különbséggel, hogy ott nincs természeti kincs, az ipart és a mezőgazdaságot züllesztik le, Észtország fő „ágazata” a szolgáltató szektor lett.

Soros esküvőjén a harmadik fő politikai vendég egyébként Jim Yong Kim, a Világbank elnöke – ez sem csökkenti a baltiak gyanúját. Az észt elnök magyarázkodik, de egyre kínosabb részletek derülnek ki. Az, hogy állami pénzen edzőtermet béreltek ki számára – hogy „friss és elnökhöz méltó legyen” az esküvőn, így indokol Seim Raie, az elnök kancelláriájának vezetője –, csak apróság. A nászajándékba vitt Mall Nukke-kép már komolyabb tétel, a legismertebb észt kortárs festő művei már keltek el pár százezer euró fölött is. Ja, és ezt a számlát is az észt állam állja.

De Ilves igazi „móringja” a tallini újságírók szerint a Soros igényeire szabott észt EU-politika – ebben az elnöknek nagy a befolyása – és az új költségvetés. Erről korábban Ansip miniszterelnök a követ­kezőket nyilatkozta: „George Soros meg­elégedéssel nyilatkozott nekem Észtország fejlődéséről és jóváhagyta [!] az általunk követett irányt”.


Migránsok a Baltikumban

Mindezek ellenére az új évezred elejének észt politikáját meghatározó Ansip 2014-ig, Ilves pedig 2016-ig hatalmon marad. Utódlásuk is többé-kevésbé megfelel Soros igényeinek. A gondok itt is az európai migránsinvázióval kezdődnek Soros számára. A balti kormányok befolyásolása „politikai pletykából” valósággá válik, a spekuláns korábban oktatási és kulturális tevékenységet végző alapítványai és civil szervezetei hirtelen a menekültek kérdésével kezdenek foglalkozni.

„Soros finanszírozza a migránsok befogadásának propagandáját Lettországban. Emberei, a Sorosok, nemcsak az alapítványokban, hanem a kormányban és pártokban is ott vannak” – fogalmaz Aivars Lembergs, az ősi lett város, Ventspils polgármestere. A politikus az ország egyik leggazdagabb embere lett az elmúlt negyedszázadban, a migránsügyig nem voltak különösebb problémái a kormányzó elittel.

A rigai kormány 2016-tól lelkesen teljesíti Brüsszel minden kérését, kötelező kvótára sem vár. Évi 550 embert kell befogadniuk, azonban már az első transzporttal nyilvánvalóvá válik, hogy nem megy az integráció. A történet mai ésszel már szokásosnak nevezhető: más az életmód, más a kultúra, nincs semmilyen beilleszkedési szándék. A migránsoknak nem tetszik a balti éghajlat, keveslik az állami segítséget, dolgozni nem akarnak. Használható végzettsége szinte senkinek sincs, nyelvet nem tudnak, és nem hajlandóak tanulni.

A rigai Soros-média természetesen talál és reklámoz sikersztorikat. De miután az egyik „lettül tanulni akaró tehetséges építészről” kiderül, hogy Szíriában iszlamistaként tartják számon az amerikaiak, itt meg drogterjesztéssel foglalkozik, a propaganda alig működik. Főleg, hogy napirenden vannak az erőszakos cselekmények is – igaz, „meglepő” módon az „Európa-barát” sajtó visszafogottan számol be róluk.

„Meg is jöttem” – mondja az orosz nyelvű lett karikatúrán az uniós kvótarendeletre népes családjával érkező migráns (Fotó: oppps.ru)

Közben kiszivárog egy kormányzati integrációs hatástanulmány. Eszerint csak évi 550 emberrel számolva 15 év múlva nyolcezer migráns jön Lettországba. A tapasztalatok szerint minden egyes menedékjogot kapó vendég átlagban öt közeli hozzátartozóját költözteti családegyesítés címén az országba. Az itt gyarapodó közel ötvenezresre növekvő, úgymond törvényes migráns közösség ráadásul vonzza majd az illegálisokat. Ezzel és az Afrikából és Ázsiából érkezők családmodelljével számolva, Lettország lakosságának fele 2030-ra színes bőrű lesz – és aligha beszél lettül. A lett kormány igyekszik cáfolni, de nem igazán hisznek neki; a dzsinn kiszabadult a palackból.

– Soros legyen Lettországban persona non grata, tiltsák ki őt és alapítványainak munkatársait is az országból! – követeli Aivars Lembergs. A poli­tikus szerint az amerikai milliárdos hazája nemzetbiztonságát veszélyezteti, ezért a kormánynak mindent meg kell tennie azért, hogy megakadályozza itteni „pénzköltését”. Talán nem meglepetés, semmi sem történik. Egyelőre.


CEU Vilniusban?

Soros szempontjából pillanatnyilag egy másik balti országban, Litvániában a legsúlyosabb a helyzet. Legkésőbb 2019 tavaszán önkormányzati, elnök- illetve EP-választások is lesznek az országban. A jelenlegi államfő, Dalia Grybauskaite Soros szövetségesének számít, 2009-ben a milliárdos aktív segítségével választották elnökké. Az eredményt azonban messze nem mindenki fogadta el, a vilniusi Parlament előtt komoly megmozdulások voltak, amelyeket végül a rendőrség nem éppen európai módon fojtott el. A „művelt világ” azonban nem reagált, jórészt Soros lobbiereje miatt.

„A mór megtette kötelességét, a mór mehet” – fogalmaz a Sputnik Litva publicistája. Vladimir Matvejev szerint nem véletlen, hogy ekkor függeszti fel működését az országban a Nyílt Litvánia Alapítvány: már nincs szükség rá, amúgy is mindent ellenőriznek Vilniusban, ne legyenek szem előtt.

Évekig nyugalom van Litvániában, de a migrációs kérdés miatt itt is változik a közhangulat. Huszonhat év után először, a tavalyi parlamenti választásokon nem a konzervatívok, illetve szociáldemokraták alakítanak kormányt. A teljes elitváltással kampányoló Gazdák és Zöldek Uniója nyeri a választást, az új kormányfő, Saulius Skvernelis pedig nem Soros embere. Idén áprilisban ezért a Nyílt Litvánia Alapítvány felújítja működését. Sőt bejelenti, hogy létrehozza a Politikai Elemző Intézetet. Ennek az a feladata, hogy „szellemi hátteret biztosítson az Európa-barát erőknek, támogassa a civil szervezetek felvilágosító tevékenységét”. Minderre azért van szükség, mert a Soros-alapítvány szerint Litvániát „veszélyes külpolitikai és belpolitikai változások” fenyegetik.

Az Intézet létrehozása egybeesik a budapesti CEU körüli mizériával. Nem nehéz észrevenni, hogy ez Soros „B” terve arra az esetre, ha Magyarországon túl forró lesz számára a talaj. Vilnius polgármestere, Remigijus Simasius is levelet küld Budapestre, hogy kifejezze „együttérzését a CEU-val”. Simasius egyébként egészen véletlenül a CEU öregdiákja. Levelében nem áll meg a szolidaritás kinyilvánításánál, de meg is hívja Michael Ignatieff rektort Vilniusba tárgyalni arról, hogy az egyetem költözzön a litván fővárosba.

Mint írtuk, legkésőbb 2019-ben Simasiusnak is a választók elé kell állnia, nem árt, ha addigra fokozzák „felvilágosításukat”.

(Folytatjuk)

Máté T. Gyula