J.R. Salzman, aki 2006 decemberében veszítette el fél karját Irakban, egy bombatámadás következtében, hosszú Twitter-üzenet sorozattal válaszolt azoknak, akik kritizálják Trump elnök bejelentését azzal kapcsolatban, hogy a hadseregben nem szolgálhatnak transzneműek.

Képernyőfotó: insider.fox.com, illusztráció


Képernyőfotó: insider.fox.com, illusztráció

Az alábbiakban a teljes üzenetsort tesszük közzé.

“2006-ban Irakban teljesítettem szolgálatot. Az első öt hónapban egy 12 emberből álló bázison voltam a semmi közepén, a sivatagban.

Minden nap pontosan ugyanúgy telt. Felkeltem, elvégeztem ugyanazt a bejárást, ugyanolyan váltásban, minden egyes nap. Átkozottul meleg volt. 65 fok a teherautó belsejében.

Néha az éjszaka közepén nyomjelző lövedékek süvítettek el felettünk. A házi készítésű bombák az utakon mindennapi fenyegetést jelentettek. Nyolcnaponta kaptunk ennivalót.

A QRF [“gyors reagálású erő”, amely bajbajutott katonák segítségére lehet] egy órányi távolságra volt. Miután a srácokat foglyul ejtették és meghozták azt a szabályt, hogy minimum hármunknak kell lennie egy teherautóban, az élet még nehezebbé vált.

A stressz, amit az okozott, hogy állandóan járőröznünk kellett és minden nap ugyanazt kellett végigcsinálnunk, felemészti az embert. A túlórákkal a fiatalabbaknak sok gondjuk volt.

Minden apró, személyes gondjuk azonnal hatalmas heggyé változott. És ez a sz*r a bázison jött ki. Mentálisan bekattantak.

Miután ugyanabban a konzervdobozban éltünk öt hónapig és állandóan a másik zacsijára léptünk, a srácok egymás torkának ugrottak. A stressztől pedig minden még rosszabb lett.

A srácok szó szerint elveszítették az eszüket, ha a barátnőjük levélben szakított velük. A személyes problémáik a felszínre törtek és ők azonnal hatástalanná váltak a harcokban.

Nos, akkor vegyünk egy embert, aki nem biztos benne, férfi vagy nő. Vegyük az ezzel járó pszichológiai és érzelmi problémákat, és helyezzük ebbe a környezetbe!

Vegyünk valakit, aki már a kezdetektől is eltér a többiektől és nem ugyanannak a csapatnak a tagja. Kezeljük különleges módon a nemi identitásuk miatt.

Vegyük ezt az embert, helyezzük a stresszes háborús környezetbe és nézzük meg, mi történik. Ez egy kib*szott időzített bomba!

Rettentő erősnek kell lenned mentálisan, fizikálisan és érzelmileg. A háború nem egy k*rva videójáték. A léted minden egyes apró darabját próbára teszi.

Nem tudod megtanítani valakinek egy rohadt Power Pointtal, hogy hogyan legyen bátor. Vagy az vagy, vagy nem. Vagy kibírod, vagy nem.

Voltak nálunk srácok, akik nem bírták. Amikor háborús helyzettel kellett szembenézniük, darabokra hullottak. Mentális és érzelmi problémáik voltak. Terhet jelentettek.

Ha sikeres akarsz lenni egy háborúban, akkor mentálisan, fizikálisan és érzelmileg is harcossá kell válnod. Ezt nem lehet megjátszani és úgy tenni, mintha…

A háborúban arról van szó, vagy ölsz, vagy megölnek, és ha bizonytalankodsz, meghalsz. Ennyire egyszerű. Ez nem egy k*rva videójáték.

A háború nem való azoknak, akik mentálisan, érzelmileg vagy fizikailag össze vannak zavarodva. Vagy nagyon egyben vagy, vagy nem.

Ha pedig nem, akkor mások szükségtelenül halnak meg miattad. A politikai korrektségnek semmi keresnivalója a hadseregben.

Itt be is fejezem. Ennek a félkarú veteránnak saját vállakozása van. Irakkal – ahol elveszítettem a karomat – ellentétben Obama nekem nem fizetett milliókat”.

demokrata.hu