A mozdulat költészete

„A természetet választottam vezéremül, ez adott nekem mintát, ez tanított meg, hogyan kell a táncot beszéltetni, hogyan lehet a tánccal minden szenvedélyt megfesteni, és az utánzó művészet rangjára emelni” – írta egy ízben Jean-Georges Noverre, a „balett Shakespeare-je” jó barátjának, Voltaire-nek. Noverre talán a legtöbbet tette azért, hogy az addig könnyed szórakoztatásként művelt tánc a színpadon cselekményes drámává váljon, emberi érzéseket, sorsokat, történeteket meséljen el: a mozdulatokat költészetté formálja.

Zseni születik

Jean-Georges Noverre alapvetően változtatta meg a tánc műfaját. Azt vallotta, a balett komplex művészeti forma, amely integrálja a táncot, a drámát, a zenét és a képzőművészetet, így előadásaiban a hangsúlyt a valóságábrázolásra tette, a tánc cselekményességét, drámai mondanivalóját állította a középpontba. Az arcjátékra is nagy súlyt fektetett: a táncosokkal levetette a színpadon addig használt álarcokat, kalapokat, parókákat. Az addig jellemző nehéz kosztümök, cipők helyett könnyedebb jelmezeket adott rájuk, amelyben jobban, szabadabban tudtak mozogni, és amelyek jobban illeszkedtek a darab mondanivalójához.

Újító törekvéseinek köszönhetően a tánc valódi színházművészeti műfajjá emelkedett. Elméleti és gyakorlati gondolatait, esztétikai nézeteit a Levelek a táncról című, 1760-ban Lyonban megjelenő írásaiban foglalta össze. Noverre a korszak ünnepelt szerzőinek, többek közt Moliére-nek, Denis Diderot-nak, Jean Racine-nak drámái alapján seregnyi balettlibrettót írt, olyan zeneszerzőkkel dolgozott együtt, mint Wolfgang Amadeus Mozart és Christoph Willibald Gluck. Azt vallotta, a tánctechnikai tudással szemben a kifejezőerőnek fontosabb szerepe kell hogy legyen. Ez a megállapítás ma, amikor a végtelenségig tökéletesre csiszolt tánctechnika, a már-már cirkuszi virtuozitás válik fontossá a balettszínpadokon, éppen olyan aktuális lehet, mint Noverre idejében: „Amíg nem az értelem… a tehetség irányítja a mozdulatokat, s nincs bennük érzés, és kifejezés … addig csak az ügyességet tapsolom meg […] nem hat meg, és nem kelt bennem élményt…”

Gyilkosság a színpadon

Noverre 1727. április 29-én látta meg a napvilágot Párizsban. A tánc mesterségét Loius Duprétől tanulta, fellépett Fontainebleau-ben, később a párizsi Opéra-Comique-ban, táncolt II. Frigyes porosz király és Henrik porosz herceg előtt Berlinben, majd balettmesteri állást kapott Strasbourgban, és Lyonban mutatták be első balettpantomimját. 1756-ben Londonban megismerkedett a korszak legnagyobb hatású prózai színészével, David Garrickkel, a Theater Royal Drury Lane-ben pedig új színjátszási módszereket tanult, amelyek alapjaiban változtatták meg a tánccal kapcsolatos felfogását: a táncszínpadokon addig alkalmazott merev formákat felülírva újításokat vezetett be, az érzelmek kifejezésére, a drámaiságra helyezve a hangsúlyt. Noverre Stuttgartban a württembergi herceg támogatását elnyerve dolgozott új koreográfiáin, 1763-ban az ókori görög mitológia egyik ismert történetét készítette el balettelőadásként, Jaszón és Médea címmel. Mivel az addig megszokott táncdarabok helyett e koreográfiának cselekménye volt, Noverre a történet vázlatát műsorfüzetként a nézők kezébe adta, hogy tudják követni az előadás menetét. A színpadon látottak a közönséget azonban többszörösen meghökkentették: a darab történetet mesélt el, amelyben ráadásul gyilkosság is szerepelt, így a nézőtéren néhányan a sokktól elájultak, és volt, aki sikoltozva szaladt ki a színházból.

1767-től Bécsben Mária Terézia gyerekeit tanította táncolni, és nem mellesleg a bécsi udvari színház fő balettmestereként működött. Felvilágosodás kori költőnk, Bessenyei György testőrtisztként szolgált a bécsi udvarnál, ahol volt alkalma Noverre egyik koreográfiáját, a Páris ítélete című táncművét megtekinteni. Elragadtatottan írt róla: „Nóver csudálatos tehetségű táncmester és poéta, ki a régiségeket Bécsnek előhordja, Páris ítéletéből csinált egy táncot…” Ezt a balettet Noverre Esterházy „Fényes” Miklós művészetekre nyitott udvarában, Fertőd-Eszterházán is bemutatta.

Élete során dolgozott Londontól Lyonig, Bécstől Szentpétervárig Európa-szerte, Marie Antoinette francia királynéként kinevezte a párizsi opera élére – igaz, éppen itt, a párizsi operában nem aratott reformötleteivel osztatlan sikert, sem a közönség, sem a balettegyüttes nem volt nyitott a művészi újításaira. Élete vége felé Saint-Germain-en-Laye-ben telepedett le, és újra az írással foglalkozott: összes művét 1803-ban Szentpétervárott, 1807-ben pedig Párizsban adták ki. 1810. októberében hunyt el.

Kortárs táncünnep

A tánc világnapján azonban nem csak a színpadi táncművészet születésének idejéről érdemes megemlékezni, hiszen a tánc nem csak a színház privilégiuma. Az emberiség ősidők óta táncol. A mágikus tevékenységek rituális táncaival ünnepeltek születést, halált, tánccal fohászkodtak a sikeres vadászatért, a jó termésért, az esőért vagy éppen a napfényért. A tánc segített spirituális tapasztalatok szerzésében, miközben a közösség összetartását is erősítette, éppolyan régóta létezik tehát, mint a ritmus és a zene, és nincs is még egy olyan tevékenység, amelyben olyannyira feloldódhat az ember, mint a tánc önfeledt pillanataiban. Stresszoldó hatását klinikai kísérletek bizonyítják, a zenére végzett mozgás szorongásoldó és nyugtató hatású; nem véletlen, hogy számos embernél hatékonyabb eredménye van e téren, mint a meditációnak. Egy több mint két évtizeden át folytatott pszichológiai kutatás ráadásként azt igazolta, hogy a tánc az egyetlen olyan fizikai aktivitás, ami bizonyítottan akadályozza a kognitív funkciók csökkenését, a demencia kialakulását és olyan kémiai reakciókat stimulál az agyban, amelyek segíthetnek a depresszió leküzdésében.

Idén tavasszal Budapest ismét a kortárs tánc pezsgő központjává válik: a 25. jubileumát ünneplő Budapest Táncfesztivált április 26. és május 11. között rendezik meg a Nemzeti Táncszínházban. Április 29-én, a tánc világnapján gálaestre kerül sor, amelyen átadják a Magyar Táncművészek Szövetsége szakmai díjait is, majd a 2025 legjobb alkotója díját elnyerő koreográfus előadását mutatják be. A Budapest Táncfesztivál a magyar tánctársadalom legnagyobb ünnepe, magyar premierekkel és világklasszisokkal gazdagítva, amelyre idén is ikonikus társulatok érkeznek, mint a varázslatos Akram Khan Company, a műfajok határait feszegető Nederlands Dans Theater – NDT 2, valamint a magyar kortárs tánc meghatározó alkotói, mint például Frenák Pál, Juronics Tamás és Bozsik Yvette. A jubileumi fesztiválon premierekkel, közönségtalálkozókkal, könyvbemutatóval és egy különleges fotókiállítással is várják a táncművészet szerelmeseit Noverre alkotó magyar örökösei.