Magyarország meghatározatlan időre megszakította a nagyköveti szintű kapcsolattartást Hollandiával, miután a távozó holland nagykövet a terroristákhoz hasonlította a magyar kormányt. A diplomáciai konfliktus meghozta a teljes ellenzéki összeborulást: szélsőjobbtól szélsőbalig mindenki a holland nagykövet védelmére sietett.

Fotó: MTI, archív

Magyarország hazarendelte a Hollandiába akkreditált magyar nagykövetét, és meghatározatlan időre felfüggesztette a nagyköveti szintű kapcsolattartást, mi­után Gajus Scheltema, távozó holland nagykövet a 168 Órának adott interjújában párhuzamot vont a magyar kormány és a terrorszervezetek gondolkodásmódja között. Úgy látja, Magyarországon csak pro és kontra álláspont lehetséges, valaki vagy velünk van, vagy ellenünk, amely szerinte „klasszikus marxista világlátás”. A barcelonai merénylet kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy a muszlim terroristák a globalizáció vesztesei. „Autós­ merénylet bárhol történhet, a legtöbb a Közel-Keleten. És akkor most bombázzuk le a Közel-Keletet? Itt egy csoport, amelynek tagjai a globalizáció vesztesei, ezért a szélsőségesség, a fanatikus vallásosság felé fordultak, mert ez ad nekik biztonságérzetet. Ugyanolyan elv mentén kreálnak ellenséget, mint a magyar kormány.”

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az ügy kapcsán a múlt pénteken tartott sajtótájékoztatón elmondta, a diplomáciai lépésre azért volt szükség, mert Hollandia budapesti nagykövete a diplomáciai szokásokat semmibe vevő, azokat messze túllépő, Magyarországot méltóságában és szuverenitásában is megsértő nyilatkozatot tett. A külügyminiszter hangsúlyozta, sok alaptalan vád, rágalom és visszautasítandó kijelentés hangzott el az interjúban, de ezek közül is legsúlyosabbnak azt tartja, amikor a holland nagykövet Magyarország és a terroristák közé gyakorlatilag egyenlőségjelet tesz. Bírálta a holland nagykövet azon kijelentését is, amely szerint autós merénylet bárhol megtörténhet.

– Ennél kegyeletsértőbb és érzéketlenebb nyilatkozatot nehéz tenni. Mi soha nem fogjuk elfogadni, hogy Európa olyan kontinens legyen, ahol bárhol előfordulhat autós merénylet, emberek halálát okozva.

Gajus Scheltema kijelentéseivel kapcsolatban várják a holland kormány nyilvános állásfoglalását. A Magyarországra érkező új holland nagykövetet semmilyen minisztériumban és állami intézményben nem fogják fogadni mindaddig, amíg a holland kormány nem ad hivatalos magyarázatot a kijelentésekre. Szijjártó Péter kifejtette, Magyarországot senki sem rágalmazhatja következmények nélkül. A külügyminiszter jelezte: ha a hollandok nem kérnek bocsánatot, akkor a Hollandiába akkreditált magyar nagykövet hazarendelése hosszú távú lesz.

Szijjártó Péter úgy fogalmazott, véget értek azok az idők, amikor egyes külföldi állami vezetők „kitölthették a dühüket” Magyarországon. A magyar külgazdasági és külügyminiszter szerint Gajus Scheltema olyan kijelentéseket tett, amilyeneket még a legdurvább vitákat hozó 2015-ös évben sem engedett meg magának senki. Emlékeztetett arra, hogy 2015 őszén, nem sokkal azután, hogy az osztrák kancellár a határkerítés miatt lenácizta Magyarországot, Ausztria szárnyas kapukat építtetett a határaira. A horvát miniszterelnök is rágalmazta Magyarországot a migránsválság kezelése kapcsán, majd amikor bejelentették, hogy a horvát határon átengedik a migránsokat, az illegális bevándorlók nyomása alatt néhány nap alatt összeomlott a horvát ellátórendszer.

Bert Koenders holland külügyminiszter még aznap kijelentette, nyilvánvaló, hogy semmiféle kapcsolat nem áll fenn a terrorizmus és a magyar kormány fellépése között. Hozzátette, az interjúban elhangzottak nem tükrözik kormánya álláspontját. Ígéretet tett arra, hogy a Hollandiába akkreditált magyar nagykövettel tudatni fogja, a holland kormány elutasítja, hogy bármiféle kapcsolat fennállna a magyar kormány és az Iszlám Állam között. Elismerte, hogy miniszterként felelősnek érzi magát a nagykövet kijelentéseiért, ugyanakkor kifejtette, hogy Hollandia aggódik bizonyos magyarországi fejlemények miatt – a civil szervezeteket érintő törvény, a külföldi egyetemeket érintő szabályozás, a jogállamiság kérdése és a menekültek kvóták szerinti elosztási rendszerének elutasítása – amelyekkel kapcsolatban jogosan fogalmazhat meg kritikát a nagykövet.

A holland külügyminiszter Szijjártó Péterrel is beszélt telefonon, ahol megerősítette, az, amit a nagykövet a terrorizmus és Magyarország összefüggéséről mondott, nem tükrözi a holland kormány álláspontját. Szijjártó Péter értékelte a holland külügyminiszter elhatárolódó nyilatkozatát, de jelezte, továbbra is várja a holland kormány álláspontját.

Geert Wilders, a holland Szabadságpárt vezetője sem hagyta szó nélkül Gajus Scheltema botrányos kijelentéseit. Hollandia második legerősebb pártjának elnöke „idiótának” nevezte a budapesti holland nagykövetet, és az alábbi kérdéssel fordult a holland külügyhöz.

„Egy távozó nagykövet milyen jogon fogalmaz meg kritikát a magyar kormánnyal szemben, amely olyan, a társadalmat de­sta­bilizáló problémák ellen lépett fel, mint a tömeges migráció és az iszlamizáció?” Geert Wilders arra is választ vár a holland külügyminisztertől, hogy „felajánlja-e majd bocsánatkérését a magyar kormánynak az őrült nagykövetünk aljas kijelentéseiért”?

A diplomáciai konfliktus meghozta a teljes ellenzéki összeborulást. Mintha a Jobbik, a szocialisták és a baloldali törpepártok nyilatkozatai egyetlen agytröszt fejéből pattantak volna ki. A szélsőjobbtól szélsőbalig mindenkinek ugyanaz jutott eszébe: feltartóztathatatlanul távolodunk Európától. Gyöngyösi Márton, a néhány éve még EU-s zászlót égető Jobbik frakcióvezető-helyettese aggodalmát fejezte ki, hogy a „magyar diplomácia a teljes elszigetelődés útján halad”, és most csak „még távolabb kerülünk az európai politika színpadától.” Botka László, a MSZP miniszterelnök-jelöltje videóüzenetben fejtette ki, hogy a „mostani holland konfliktus az Európai Unióból való kilépés fideszes főpróbája”, valamint kifejtette, hogy a 2018-as választások tétje az lesz, hogy „Orbánt vagy Európát választjuk”. Ara-Kovács Attila, a DK elnökségi tagja szerint „Orbán Viktor újabb lépést tett abba az irányba, hogy eltávolítsa az országot az Európai Unióból.” Molnár Zsolt, a Nemzetbiztonsági Bizottság MSZP-s elnöke a diplomáciai konfliktusban már nemzetbiztonsági kockázatot is lát. A legmesszebbre pedig a Párbeszéd politikusai – Szabó Tímea és Karácsony Gergely – mentek, akik háborús konfliktussal riogatnak. „Az Orbán-kormány a magyar nagykövet visszahívásával ismét csak azt bizonyítja, hogy Magyarországra Putyin alattvalójaként tekint, nem pedig mint az Európai Unió tagjára. Szijjártó távozzon, mielőtt hadat üzen a teljes Uniónak!”

Szijjártó Péter külügyminisztersége éles paradigmaváltást hozott a magyar külpolitikában. Az addigi alkalmazkodó, eseménykövető külügyi vezetést egy határozott, cselekvő, proaktív, a nemzeti érdekeket szem előtt tartó külpolitika váltotta fel. Az ellenzéki politikusok – és úgy tűnik, a Jobbik is – az MSZP–SZDSZ megfelelési kényszerrel átitatott külpolitikáját sírják vissza. Rögeszméjük, hogy az Orbán-kormánynak mindig új ellenségre van szüksége, hogy a szavazótáborát egyben tartsa.

Ezt mondták akkor is, amikor André Goodfriend, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője az ún. kitiltási ügyben többször nyilatkozta a magyar sajtóban, hogy bizonyítékai vannak magyar kormányzati tisztviselők korrupciós cselekményeivel kapcsolatban. André Goodfriend mellé hurrázva állt oda a teljes magyar ellenzék, és naponta szajkózták, hogy a korrupt magyar kormány nem tűri a kritikát, a szegény amerikai ügyvivőből – aki csak le akarja rántani a leplet az orbáni diktatúráról – pedig ellenségképet kreál.

Tudjuk, hogyan ért véget a történet: Goodfriend csendben távozott, bizonyítékaival pedig soha nem állt elő. Mindez azért jutott eszünkbe, mert a leköszönő holland nagykövet is előhúzta a korrupciós kártyát: „Nem pénzelhetjük a korrupciót, nem tarthatunk életben egy korrupt rendszert” – mondta az interjúban. Gajus Scheltema szerint „sokkal átláthatóbbá, elszámoltathatóbbá, ellenőrizhetőbbé kell tenni a rendszert. A pénz jelenleg a helyi kormányokhoz folyik, és azt csinálnak vele, amit akarnak, ezen változtatni kell.”

Az ellenzék ugyanúgy pajzsra emelte a holland nagykövetet, mint tette André Goodfrienddel. Csakhogy miután a holland külügyminiszter elhatárolódott Gajus Scheltema kijelentésétől, nehéz dolga lesz az ellenzéknek, ha ebből nyertesen akarnak kikerülni.

Azzal próbálják védeni a holland diplomatát, hogy ő nem a magyar népet bírálta, hanem csak a magyar kormányt. Akkor egy kis demokratikus gyorstalpaló a demokratikusnak mondott ellenzéknek: mivel a magyar kormány a magyar választók többségének felhatalmazásából kormányoz, a kormány döntéseinek igenis van köze a magyar néphez. Különösen a bevándorlással kapcsolatos döntésekhez, amelynek legitimációját legutóbb a migrációs kvótával kapcsolatos népszavazás mutatta meg. Aki a bevándorlással kapcsolatban marxista gondolkodással, ellenségkereséssel vádolja a magyar kormányt, az a magyar kormány bevándorláspolitikáját támogató választópolgárokat is megsérti.

Felmerül a kérdés, vajon a holland nagykövet előző helyein, Jordániában és Pakisztánban is kritikus hangot ütött meg? Ott is csak a saját véleményét hangoztatta? Gajus Scheltema büszkén mondja az interjúban, hogy Hollandia mindig is befogadó ország volt. Nem vitatjuk ezt, de mi hadd legyünk másra büszkék! A Globális Béke Index listája szerint Magyarország az egyik legbiztonságosabb ország a világon, Hollandiában pedig igen magas a terrorfenyegetettség veszélye. Jól tudják ezt Gajus Scheltema honfitársai is, akik közül egyre többen döntenek úgy, távoznak élhetetlenné vált hazájukból, és Magyarországon kezdenek új életet.

Lass Gábor

A diplomáciában a felek többféle módon is egymás tudomására hozhatják kifogásaikat:

Diplomáciai jegyzék. Két formája van. A szóbeli jegyzék elnevezése ellenére mindig írásos, a fogadó ország külügyminisztériuma a nagykövetnek adja át. Személyesen viszik be a nagykövetségre (vagy a külügyminisztériumba) és szóban is előadják. A hivatalos jegyzék ugyanaz, mint a szóbeli, a külügyminiszter személyesen címezte a nagykövetnek. Ma már csökken a jelentősége, lényegében nem alkalmazzák.

Nagykövet hazahívása konzultációra. Erős jelzés arra, hogy a küldő országnak diplomáciai nézeteltérése akadt a másik országgal. Ilyenkor rendszerint ideiglenes ügyvivő irányítja tovább a külképviseletet. Magyarország most ezt a tiltakozási formát választotta a holland nagykövet sajtónyilatkozata után.

Diplomaták kiutasítása. A fogadó állam – indoklás nélkül – bármikor értesítheti a küldő államot arról, hogy a képviselet vezetője vagy a képviselet diplomáciai személyzetének bármely tagja persona non grata. Ilyenkor a küldő állam a szóban forgó személyt vagy visszahívja, vagy a képviseletnél betöltött tisztségét megszünteti. A diplomaták kiutasítására a leggyakoribb válasz, hogy az érintett ország is kiutasít diplomatákat (reciprocitás elve). Diplomaták kiutasításával jelezte például a leköszönő Barack Obama, hogy szerinte az orosz–amerikai viszonyban nincs minden rendben.

Diplomáciai kapcsolat felfüggesztése. Rendkívül súlyos szankció, akkor kerül sor rá, ha az egyik állam súlyos jogsértésként érzékeli a másik valamely lépését. Ilyenkor egy harmadik államot szoktak képviseletre felkérni a képviseleti teendők ellátására. Örményország ezt a tiltakozási formát választotta, amikor hazánk kiadta a baltás gyilkost Azerbajdzsánnak.

Diplomáciai kapcsolatok megszűnése. Míg a felfüggesztés helyreállítható, a megszűnés végleges. Automatikusan sor kerül rá például háború esetén, vagy ha az adott ország nemzetközi jog­alanyisága megszűnik.

(szzl)

Holland amnézia

Saját önképe szerint Hollandia a liberalizmus fellegvára és az emberi jogok élharcosa. Noha az ország XX. századi történelme mindkettőre rácáfol, úgy tűnik, hogy a holland nemzet történelmi amnéziában szenved.

Saját történetírása szerint Hollandia a náci Németország áldozata volt a II. világháború során. Noha a németek 1940-ben valóban megszállták a teljes Németalföldet, a hollandok lelkiismerete mégsem lehet teljesen tiszta. Goebbels naplójából kiderül, hogy a megszállt területek közül – a helyi hatóságok közreműködésének köszönhetően – Hollandiában zajlott a legkönnyebben a zsidók deportálása: az ország 140 ezer zsidó lakosának háromnegyede veszett oda. Számos európai nemzettel ellentétben azonban a hollandok azóta sem kértek bocsánatot. A hivatalos magyarázat szerint ugyanis a holland kultúra sajátossága, hogy a polgárok és bürokraták feltétel nélkül teljesítik a mindenkori vezetők utasításait. Így saját megítélésük szerint nem tehetőek felelőssé a németek által rájuk kényszerített bűnökért.

De terheli más is a hollandok lelkiismeretét. A XVI. századtól kezdve Hollandia hozzávetőleg háromszázötven évig uralta Indonéziát. A II. világháború végével az indonézek – számos más gyarmati néphez hasonlóan – fegyvert fogtak a szabadságukért. Az 1945 és 1949 közt tartó függetlenségi háború aránytalan erőviszonyait mutatja, hogy míg a hollandok összesen hatezer embert vesztettek, addig az indonéz halottak száma eléri a százötvenezret. A háború évei során – a mai indonéz kormány hivatalos adatai szerint – a holland különleges erők hozzávetőleg negyvenezer embert végeztek ki bírósági ítélet nélkül. A holland források ebből csupán néhány ezret ismernek el. A halottak száma tovább is emelkedett volna, ha a csendes-óceáni térségben egyre erősödő Egyesült Államok nem kényszeríti meghátrálásra a hollandokat.

A fronton elkövetett háborús bűnöket 1954-ben egy holland parlamenti vizsgálóbizottság tárta fel, de a jegyzőkönyvet több évtizedre titkosították, a népemlékezet pedig megfeledkezett a szörnyűségekről. A tömeggyilkosságokról szóló fényképek csak hat évtizeddel a világháború után kerültek nyilvánosságra. A hágai Nemzetközi Bíróság akkor kimondta a korabeli holland kormány bűnösségét, 2013 szeptemberében a Jakartába látogató holland miniszterelnök pedig hivatalosan is bocsánatot kért hazája bűneiért.