William Happer (szül.: 1939) fizikus, a Princetoni Egyetem professor emeritusa, az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiájának tagja. William van Wijngaarden professzorral közösen írt, alapvető fontosságú tanulmányukban (ld. a 2023. szeptember 6-ai La Veritá-interjút) precízen kiszámították, hogy a globális felmelegedés vonatkozásában a légköri szén-dioxid már telített, azaz a jelenlegi mennyisége már nem képes több hatást kifejteni. Vagyis a szén-dioxid-szint megduplázódása csupán csekély, kevesebb mint egy Celsius-fokos, ártalmatlan globális felmelegedést okozna.

Hirdetés

– Professzor úr, miért épp a klímatudomány vált ennyire politikai tényezővé?

– Nos, ameddig a kutatók szóba állnak egymással, az többnyire a jó tudomány jele. Minél inkább távolodunk a tényleges kutatástól, a kép annál riasztóbb. Például amit az éghajlatról egy közönséges újságban olvasunk vagy tévébeszélgetésben hallunk, az nagyon távol áll az igazságtól.

– Mióta áll fönn ez a helyzet?

– Az 1990-es évek elején kezdődött. Akkoriban Washingtonban voltam kormányzati tisztségviselő, és láttam a folyamat kezdetét: Al Gore szenátor erőltette. Az akkori akadémiai körökben számos becsületes kutató nem értett egyet a riogatással, de ők fokozatosan kihaltak. A helyükre kerülő fiatalabbak soha nem értettek semmi máshoz, mint a kormányzati támogatóiknak való megfeleléshez, akiknek azok által elvárt, politikailag korrekt kutatási eredményeket szolgáltattak. A klímakutatókat évtizedek óta a riogatáshoz való egyetértő viszonyulás jellemzi.

Kapcsolódó cikkünk

– Javul majd ez a helyzet?

– Nemrég választottunk meg egy életerős és ötletekkel teli új elnököt, ami szerintem jó jel. Meglátjuk, mennyire lesz sikeres.

– Milyennek találja a jelenlegi kutatások minőségét?

– Úgy látom, hogy a klímatudományban számos megfigyelési program igen jó. Ilyenek például a műholdas mérések. Ugyanakkor még mindig hatalmas problémák vannak a számítógépes modellezéssel. A legtöbb ilyen modellnek semmi értelme nincs. A számítógépekre költött pénz nagyrészt kidobott pénz volt.

– Melegszik a Föld?

– A Föld folyton vagy melegszik, vagy hűl. Ritka az olyan időszak, amikor a hőmérséklete állandó volna. Jelenleg felmelegedési fázisban vagyunk. De a felmelegedés nagy része nem más, mint a kis jégkorszakból való természetes kilábalás. A kis jégkorszakban mindenütt sokkal hidegebb volt. És a melegedés 1690 táján kezdődött. Ha visszatekintünk az elmúlt tízezer évre, a legutóbbi jégkorszak vége óta számos felmelegedés és lehűlés ment végbe. E jelenségek megértése elég fontos kérdés, de a megértés útjában akadályt jelent az üvegházhatású gázokra irányuló őrült figyelem. Pedig mára már igen tisztán kirajzolódott, hogy az üvegházhatású gázoknak nincs sok közük ezekhez a felmelegedésekhez. Az 1200–1300-as években, amikor a szegény grönlandiakat elüldözte a fagy, nem volt fosszilis tüzelőanyag.

– Veszélyes-e a szén-dioxid?

– Először is: a szén-dioxid a földi élet alapja. Annak köszönhető, hogy élünk, hogy a növények képesek a szén-dioxidot és a vizet kémiailag átalakítani cukorrá és oxigénné. Ezért mindannyiunknak nagyon hálásnak kell lennünk a szén-dioxidért: ha nem volna a légkörben, az élet elpusztulna. Voltak idők a múltban, amikor ötször több volt belőle, mint manapság, és akkoriban virágzott is az élet. Ha több a szén-dioxid, egy kicsit melegebb lesz, de az éghajlat alig érzékeny a szén-dioxid-szintre, mert – hogy szakkifejezéssel éljek – erősen telített. Ha a szén-dioxid-szint megduplázódik, a hőmérséklet legfeljebb egy Celsius-fokkal emelkedhet.

– E válságot gyakran hozzák összefüggésbe szélsőséges időjárási eseményekkel is. Jogos ez?

– Ha megnézzük az adatokat, a legcsekélyebb bizonyíték sincs arra, hogy ma szélsőségesebb volna az időjárás, mint száz évvel ezelőtt. A bizonyítékok alapján az időjárás nagyjából most is ugyanolyan, mint mindig is volt. Az én hazámban például az 1930-as években volt a legrosszabb. Akkor tombolt a porvihar (Dust Bowl). E szörnyű időszakban az emberek Oklahomából Kaliforniába költöztek. Azóta nem történt ehhez fogható.

– Dr. Michael Mann szerint az elmúlt kétezer év folyamán nem változott a klíma.

– Már bebizonyosodott, hogy dr. Mann tévedett. A középkorban sokkal melegebb volt, és ez tette lehetővé a vikingeknek, hogy letelepedjenek Grönlandon és ott egy-két évszázadon át sikeresen műveljék a földet. Azóta soha nem volt olyan meleg. A középkori meleg időszakot a kis jégkorszak követte, így a XIX. századi felmelegedés valójában már a kis jégkorszak végén, 1690 táján elkezdődött.

– Vannak, akik a pozitív visszacsatolások miatt aggódnak. Azt mondják, hogy a szén-dioxid által kiváltott felmelegedés növeli a vízgőz-koncentrációt, ami növeli a felmelegedést, az pedig növeli a szén-dioxid mennyiségét és így tovább, amíg a folyamat el nem ér egy végzetes fordulóponthoz.

– A természetben a legtöbb visszacsatolás nem pozitív, hanem negatív. Létezik egy Le Chatelier-elv néven ismert törvényszerűség, miszerint egy kémiai vagy fizikai rendszer megzavarása negatív visszacsatolással jár. Akárhogy van is, a múltban sokkal melegebb volt, mégsem vezetett fordulóponthoz.

– Ha valaki a nettó zéró vitának nem az úgynevezett jó oldalán áll, azt elkezdik címkézni, például azt állítják róla, hogy „klímatagadó”. És azok, akik nem tartoznak a „klímát” kutatók körébe, nem tarthatnak előadást az éghajlatról. Kivéve persze Greta Thunberget.

– Ez ostobaság: az éghajlat valójában csupa fizika és kémia. Tehát bárki, akinek fizikából és kémiából jó alapjai vannak, tudhat annyit az éghajlatról, mint egy klímakutató. Az úgynevezett klímakutatók általában nem igazán jól képzettek. Legtöbbjüknek nem kell fizikát, kémiát, elektromágnességet és sugárzásátvitelt tanulnia. Csakis a politikai folyamatban nekik szánt szerepet kell elsajátítaniuk.

– Vagyis az éghajlattudomány e szempontból inkább társadalomtudományi jellegűvé vált.

– Igen, így van. Nagyon erősen át van szőve politikával.

– Hogy érzi: célpontja lett ezeknek az aktivistáknak és aktivista politikusoknak?

– Nem érzek semmit. Nem is igazán figyelek rájuk, mert nagyon kevés tiszteletet érzek irántuk. Idősebb vagyok, nyugdíjas, úgyhogy nem függök az állami kutatástámogatástól. A fiatalabbak ezt nem tehetnék meg. A karrierjük közepén járók, amennyiben nem csatlakoznak a riogató Dogmához, óriási problémával szembesülnek: elveszítik a kutatási finanszírozást, és nem tudják folytatni a karrierjüket.

– Folyton arra hivatkoznak, hogy az antropogén klímaváltozásról konszenzus jött létre.

– A tudománynak és a konszenzusnak semmi köze nincs egymáshoz. A konszenzussal érvelők valójában politikai eszközt használnak és nem tudományosat. A tudományosság rendszerében az a meghatározó, hogy a megértés mennyire egyezik a megfigyelésekkel. Ha egy elméletet bizonyos valószínűséggel helyesnek tartanak, az kizárólag azért van így, mert egyezik a megfigyelésekkel.

– Akkor honnan jött elő ez az éghajlati rémtörténet?

– Amint ön is tudja, elég jól értek a műszerekhez és a differenciálegyenletekhez. De az emberi indítékok megítélésében nem vagyok ilyen jó. Nem tudom, mi a hajtóerő. Olyasféle indítékoknak látom teljes zűrzavarát, mint a hatalomvágy és a pénzéhség.

– Csalásnak vagy átverésnek nevezné a klímariogatást?

– Nos, ennek nincs jelentősége, habár az átverést én bizonyos mértékig a tréfa egy fajtájaként tartom számon. Amiben van egy kis humor. A csalás az más. A csalás az, amikor a meggazdagodás és a hatalomszerzés érdekében tévesztik meg az embereket. Ezért azt hiszem, ez utóbbi jobban közelíti a valóságot, hogy mi is folyik a klíma terén.

– Akkor alapvetően a pénz a fő hajtóerő?

– Igen, dollárbilliókról beszélünk, ennyit fektetnek be az energiaátállásba, amit az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel indokolnak. A klímaváltozást pedig a fosszilis tüzelőanyagok használatának tulajdonítják.

– Szóval kétségei vannak az energiaátállással kapcsolatban? Nem ért egyet a fosszilis tüzelőanyagok kivonásával sem?

– A fosszilis tüzelőanyagok égetését természetesen nem kellene leállítani. Lehetetlen. Öngyilkosság lenne, gazdasági öngyilkosság. Sőt, több mint gazdasági: valódi öngyilkosság lenne. Emberek pusztulnak majd el. Tudja, valami hasonlót próbáltak véghez vinni Srí Lankán: egy szélsőséges kormány a hatalomra kerülését követően leállította a fosszilis tüzelőanyagokból előállított műtrágya használatát. A következmény: nem lett sem rizs-, sem teatermés, az élelmiszerárak megemelkedtek, és éhezők jelentek meg az utcán. Ugyanez fog történni, ha elérjük a nettó zéró kibocsátást. A világot lehetetlen fosszilis tüzelőanyag nélkül működtetni. Teljes egészében ettől függünk, különösen a mezőgazdaságban, de a közlekedésben és sok más téren is. Nincs semmi rossz a fosszilisakban. A szén-dioxid tényleg hasznos a világ számára. Egyáltalán nem szennyezőanyag.

– Felmerül azonban a kérdés, hogy meddig fognak még kitartani a fosszilis tüzelőanyagok.

– Ez nem azonnali probléma, bár előbb-utóbb azzá válik. Saját tippem szerint nem évtizedekről, hanem egy-két évszázadról beszélünk. Az utódainknak le kell majd váltaniuk a fosszilis tüzelőanyagokat, és szerintem szintetikus szénhidrogén-üzemanyagot fognak majd gyártani. Szintetikus dízelt fogunk gyártani, szintetikus benzint, és továbbra is belső égésű motorokat fogunk használni. A motorok között ugyanis nincs jobb találmány a belső égésűnél.

– Mi a helyzet az atomenergiával?

– Egyértelmű, hogy az atomenergia működik, viszont csak elektromos áramot termel.

– Professzor úr, összegzésképpen azt szeretném megkérdezni, hogy véleménye szerint melyek az emberiség valódi problémái.

– Nos, a probléma – mint mindig is volt – az együttélés hogyanja, valamint az, hogy miként akadályozható meg az emberiség önpusztítása.