Addig jár a korsó...

Néhány hete Klaus Schwabot azzal vádolták meg, hogy meghamisította a davosi szervezet versenyképességi jelentéseit, hogy így meg nem nevezett előnyökhöz jusson bizonyos kormányoktól. Noha a vád névtelen bejelentőtől származik, az elnökség annyira komolyan vette az ügyet, hogy vizsgálatot indított, majd pedig az alapító elnök kénytelen volt lemondani posztjáról. Schwab természetesen tagadta a vádakat. Állítása szerint annyi történt, hogy egyes államok elégedetlenségüket fejezték ki a besorolásuk miatt és friss adatokat közöltek vele, amelyek segítettek kijavítani a hibákat. Szerinte azonban a történteket manipulációként beállítani sértés a szakmai hírnevére nézve. A Világgazdasági Fórum (WEF) éves jelentéseinek, azon belül az egyes országok versenyképességi rangsorának a fontosságát aligha kell megmagyarázni. A befektetői bizalom múlik azon, hogy a befolyásos szervezet le- vagy épp felminősít-e egy országot. Nem életszerűtlen tehát az elképzelés, hogy az intézmény a korrupció és a zsarolás terepévé válhat, hiszen mindenki törekszik a lehető legjobb besorolásra. Gyakran látott már olyat a világ, hogy egy közbizalmat élvező elemzőműhely vagy agytröszt visszaélt befolyásával, a demokrácia, a gazdaság vagy épp az emberi jogok állapotát mérő jelentések pedig köszönőviszonyban sem voltak a valósággal. Vagy épp bunkósbotként használták őket a globális politikai küzdelemben.

A Schwab körüli botrányok nem új keletűek. Tavaly júniusban széles körű felháborodást váltott ki a The Wall Street Journal terjedelmes cikke, nem kevesebbet állítva, mint, hogy a Világgazdasági Forum nő munkatársai éveken keresztül súlyos szexuális zaklatásnak voltak kitéve. Sőt, maga Klaus Schwab is éritett volt visszaélésekben. A botrány mellékszálaként vizsgálták a szervezet azon gyakorlatát is, amely szerint a várandós munkatársnőktől rövid úton megváltak. Az ügy feltárása során a „WEFugees” nevű WhatsApp-csoportban több száz volt alkalmazott osztotta meg történetét a zaklatásokról. A cikkből kiderül az is, hogy a szervezet tulajdonképpen szexuális szolgáltatásokat is kínált egyes befolyásos ügyfeleknek. Ne feledjük, a Világgazdasági Fórum tanácskozásain számos kormányfő, elnök, vállalatvezető vesz részt. Ami pedig Davosban történik, az Davosban marad. Már amennyiben a titoktartás árát hajlandók az érintettek megfizetni.

Klaus Schwab ekkor lemondott a Világgazdasági Fórum ügyvezető elnöki tisztségéről, és nem ügyvezető elnökként folytatta munkáját. Mindezek mellett tulajdonképpen apróságnak tűnhet, hogy felmerült annak gyanúja is, hogy Schwab feleségével, Hildével együtt visszaélt a szervezet vagyonával, személyes célra használták annak ingatlanait, magánutazásokat finanszíroztak szervezeti forrásokból, illetve a pénzvagyont is megdézsmálták.

A szervezet elnökének széke mégis stabilan állt évtizedeken át. Még a hírhedt Nagy újraindítás (Great Reset) terve sem rengette meg, amit Klaus Schwab 2020-ban megjelent könyvében taglalt. Ezek szerint a koronavírus-járvány rávilágított a jelenlegi gazdasági és társadalmi rendszerek működésképtelenségére, ezért új struktúrát kell építeni, amely technológiákra összpontosít és fenntartható. A fő cél a bolygó megmentése, amihez az út a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésén át vezet, mellesleg pedig együtt jár a gazdasági rendszer átalakításával. Kerüljön, amibe kerül, hiszen az emberek nincstelenek lesznek ugyan, de boldogok.

Végül idén húsvétkor egy csapásra ért véget a Klaus Schwab nevével fémjelzett korszak. A fentebb említett botrányok után Schwab fokozatosan szeretett volna visszavonulni, 2027 januárjáig. Végül mégis sürgőssé lett az elnökségnek a távozása. Állítólag a szervezeten belüli hatalmi harcok is hozzájárultak bukásához, ennél azonban sokkal nyomósabb ok lehetett mindaz a politikai átalakulás, ami napjainkban Washingtonban zajlik. Az Egyesült Államok jelenlegi vezetésének ugyanis már esze ágában sincs védelmezni a Világgazdasági Fórumhoz hasonló szervezeteket, sokkal inkább ellenőrizni akarja tevékenységüket. Védőháló nélkül pedig életveszélyesek a mutatványok, amiket a WEF művel a világ színpadán. A sok szempontból kompromittálódott elnöknek tehát nem maradt más lehetősége, mint lemondani, a kirobbant botrányok pedig megteremtették az ürügyet a leléptetésére.

A vezető grémiumnak azonban még csak véletlenül sem sikerült egy tiszta múltú aspiránst találni Schwab helyére. Az ideiglenes kinevezett vezető ugyanis nem más, mint Peter Brabeck-Letmathe eddigi alelnök, aki 2005-ben a Nestlé egyik magas beosztású munkatársaként még arról értekezett, hogy a vízhez való hozzáférés nem emberi jog, így privatizálni is lehetne. „A víz természetesen a legfontosabb nyersanyag ma a világon. Felmerült a kérdés, hogy nem kellene-e privatizálni a lakossági vízellátást” – vetette föl.

Az új elnök attitűdje mondhatni teljesen kompatibilis a svájci székhelyű cég szellemiségével. A Nestlé a világ egyik legnagyobb élelmiszeripari vállalata, az elmúlt években pedig olyan botrányok tapadtak nevéhez, mint az afrikai és ázsiai gyermekrabszolgák kihasználása. A cég termékeivel összefüggésben pedig bebizonyosodott, hogy sok esetben silány alapanyagokból gyártanak élelmiszerszemetet. Néhány éve az is kiderült, hogy tisztított talajvizet adtak el ásványvízként, egy független vizsgálat szerint pedig a Nestlé által előállított táplélék mindössze 30 százaléka tekinthető egészségesnek. A Világgazdasági Fórum alighanem káderhiányban szenved, így kerülhetett ideiglenesen az élére egy olyan osztrák üzletember, aki aligha szerethetőbb elődjénél. A Fórum igazgatótanácsa most jó eséllyel vezetőt castingol. Keresniük kell egy Trump-kompatibilis elnököt, vagy olyat, aki képes szembeszállni az úthengerrel. A globális vállalatoknak és pénzügyi eliteknek, amelyek eddig súlyt adtak a szervezetnek, a világrendszerváltás közben az eddigieknél erősebb képviseletre van szükségük.