Az élet szentsége
Jókora politikai füstöt gerjesztett Veres András püspök lombikprogramot kritizáló megjegyzése.Ideák és valóság világát ütköztető platóni vitának indult, ám jókora politikai füstöt gerjesztett Veres András püspök lombikprogramot kritizáló megjegyzése. Pedig a püspök csak az évezredek óta ismert egyházi tézist ismételte meg, amely a természetes fogantatást ismeri el. A népességmegtartó képességet előtérbe helyező állam ugyanakkor ösztönözné, hogy minél több meddő párnak lehessen gyereke.
„A lombikbébiprogrammal az a probléma, hogy nem a férfi és a nő természetes kapcsolatában fogan meg az élet, ráadásul pluszmegfoganások is történnek mesterséges körülmények között, és a többi embriót vagy lefagyasztják és félreteszik, vagy elpusztítják” – mondta a Magyar Nemzetnek adott nyilatkozatában Veres András püspök. Hozzátette, a jó szándék köntösébe bújtatott program így, figyelmen kívül hagyva a krisztusi értékrendet, erősíti a keresztény társadalom önfeladását.
A püspök állásfoglalása után néhány nappal az Emberi Erőforrások Minisztériuma bejelentette: a kormány az eddigi 6 ezerről 12 ezerre emeli az államilag támogatott lombikkezelések éves keretét, 70-ről 90 százalékra növeli a támogatás arányát, és korábban sikeres lombikprogramon átesett párok számára is lehetővé teszi a további öt támogatott kezelés igénybevételét. Novák Katalin, a tárca államtitkára pedig leszögezte, a kormány fontos lehetőségnek tartja a lombikprogramot, amely a meddőséggel küzdő párok számára is megadhatja a gyermekvállalás lehetőségét.
Repedés támadt a jobboldalon? A jobboldali kormány és a katolikus egyház egymás ellen fordult volna? Szó sincs erről. Csupán arról van szó, hogy a krisztusi elveket soha egyetlen korban sem sikerült a gyakorlatban tökéletesen megvalósítani, mert az egyes civilizációs korszakok az időben előre haladva egyre több engedményt tesznek az egyén javára – és a krisztusi elvek kárára. De ettől az élet szentsége megmaradt, és a törekvés is – a jó szándékú társadalmakban – annak követésére. Ami nem mindig sikerül engedmények nélkül, lásd például az abortusz kényes helyzetét.
Szűk negyven éve, hogy Nagy-Britanniában megszületett a világ első lombikbébije, és tíz évvel később Magyarországon is. Az alapelveihez kétezer éve hűséges keresztény egyház a kezdetektől elutasítja az élettel való manipulációt. II. János Pál pápa 1995-ben kiadott enciklikájában egyenesen az élet elleni támadásként értékelte az eljárást. Érvelésében szintén a fölöslegesnek minősített embriók elpusztítására hivatkozott. Az élet kezdete ugyanis vitathatatlanul a megtermékenyülés pillanatában kezdődik, így az embriók elpusztítása gyilkosság.
A gyakorlati döntéseket hozó szekularizált társadalom azonban más vetületét is látja a lombikprogramnak. Nyugat-Európában már most a megszületett gyermekek 5-10 százaléka különböző meddőségi kezelések után jön világra. Bár hazánkban ez az arány csupán 2 százalék körül van, ez is évi 1700 gyermeket jelent. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának tájékoztatása szerint 2010 óta összesen 8 ezer 895 baba születhetett meg az államilag finanszírozott lombikprogramok eredményeként. A szűkös születésszámok miatt elöregedő európai társadalmaknak égető szükségük van az ilyen módon megszületett gyermekekre. Az ideák és a valóság eltérő nézőpontját érzékeltette Lázár János is az augusztusi utolsó kormányinfón, amikor kijelentette, hogy az állam és az egyház szétválasztása óta külön hierarchiát képez a kettő, és ő itt az állam álláspontját képviseli.
A lombikprogram és a körülötte kialakult vita több értelemben is indikátora a XXI. századi társadalmak alapvető problémáinak. A programban rejlő lehetőség óriási, hiszen Magyarországon minden ötödik pár meddő, ami még akár néhány évtizeddel ezelőtt is elképzelhetetlen volt. Fontos lenne ugyanakkor, hogy ne csak a tünetre, hanem az okokra is reagáljanak a döntéshozók, vagyis hogy felgöngyölítsék a nagyfokú terméketlenség életmódbeli, biológiai, társadalmi előzményeit. Köztudott ugyanis, hogy a nők manapság harmincéves koruk után vállalkoznak az első gyerek megszülésére, és könnyen lehet, hogy a nagyfokú meddőség mögött a kitolódott szülési hajlandóság is megtalálható, hiszen a nők már tizenéves korukban termékenyek.
A magyarság fennmaradása óriási felelősséget ró minden korban a kormányokra, ugyanakkor a keresztény egyházaknak szó szerint szent kötelességük minden korban figyelmeztetni az élet szentségére, amely a fogantatás pillanatában kezdődik. Ezért különösen fontos az embriók iránti megkülönböztetett figyelem: azokat ugyanis nemcsak megsemmisíthették, de kísérletek alanyaivá is válhattak.
Szarka Sándor