Bach szívig hatoló zenéjével

– Milyen szempontok alapján választották ki a fesztiválon elhangzó műveket, műfajokat?

– Bachnak szentelve évente két egyházzenei fesztivált rendezünk Budavárban, tavasszal csak a nagy mester műveivel, különböző apparátusokkal, ősszel Nemzetközi Orgonafesztiválként a Bach+1 mottó mentén. A műsort a felkért művészek javasolják, a fő szempont, hogy a darabok között ne legyen ismétlődés és a teljes fesztiválprogram színes, változatos élményt kínáljon. A kantátákat elsősorban az egyházi év megfelelő időszakát figyelembe véve magam választom ki. Johann Sebastian Bach életműve olyan hatalmas, hogy amikor elérünk majd az ötvenedik sorozatunkhoz, még akkor is csak egy szeletét mutattuk be a műveinek.

– Hangzásában és külső megjelenésében mennyire követi a XVIII. századi mintát a 2017-ben, a reformáció 500. évfordulója tiszteletére készült és felszentelt Bach-orgona?

– Megjelenésükben természetesen könnyű különbséget tenni egy barokk-és egy modern hangszer között, illetve az orgonaépítés korszakai is lekövethetők, de igen gyakori, hogy például egy egyszerűen szép, vagy műemlékvédett barokk orgonaházba egy romantikus hangszert épít be az utókor. Azonban mind hangzásukban, mind működésükben óriási a különbség. Hangolásuk is eltér, ami nem minden hangnem megszólaltatását teszi lehetővé. A historikus orgonák száz százalékban mechanikusak, elektronikát nem tartalmaznak, leszámítva a motort és a kottavilágítást. Nincs rajtuk semmilyen Spielhilfe, azaz játéksegítő funkció, ami egyébként nagy barátja az orgonistáknak. Kicsit „melósabb” játszani rajtuk, de a játékélményből ez semmit nem vesz el, inkább hozzáad. A mi hangszerünk Gottfried Silbermann kései orgonáit idézi, hangzásában, működésében és megjelenésében is a 300 éves mintát követi, homlokzata pedig a Drezdai Frauenkirche II. világháborúban megsemmisült barokk orgonájának mintájára készült, ám a mi letisztult templomunkhoz igazodva a barokk díszítéseket csak decensen megmutatva.

– Ön a fesztivál művészeti vezetője, a programban karnagyként szerepel. Jól láttam, hogy ezúttal nem ül az orgonához?

– Én abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy vasárnapról vasárnapra ezzel a gyönyörű Bach-orgonával szolgálhatom istentiszteleteinken az Urat és a gyülekezetemet, továbbá minden hónap első vasárnapján orgonaestet rendezünk a templomunkban, amelyek nagy részén én játszom. A kantáták viszont nagy szerelmeim, valójában az egyházzene csúcsát képezik és olyan kiváló zenészekkel, valamint énekesekkel dolgozhatom együtt, akik munkámat mind a fesztivál során, mind az evangélikus zenei irodalom megformálásában és szívig hatoló átélésében bearanyozzák.

– Gondolom számos, szívhez szóló történetet őriz a fesztivál múltjából…

– Ahogy zeneileg én Bécsben, úgy kollégám és barátom, Hegyi Barnabás, a Mátyás-templom egyházzenésze Hollandiában szocializálódott és gyakran is jár vissza a térségbe régizenei produkciók művészeként. Ott beszélgetett Bart Jacobsszal, a brüsszeli katedrális orgonistájával, mígnem kiderült, hogy Jacobs tulajdonképpen hallott már a mi orgonánkról, amelyről buzgó érdeklődéssel kérdezgetett. Természetesen meghívtam a sorozatunkba. Leo van Doeselaar a modernkori historikus orgonajáték egyik legnagyobb, holland ikonja pedig egyenesen felnevetett, amikor teljesen ismeretlenül meghívtam a fesztiválunkra. „Na, végre, már nagyon vártam a hívását!” – hangzott örömteli kijelentése, amikor telefonon megkerestem.

– Mit gondol, növekszik napjainkban a historikus hangszerek és zene népszerűsége?

– Egyértelműen növekszik, egészen új távlatokat nyitottak az új „stílusorgonáink” mind az előadóknak, mind a hallgatóságnak. A mi orgonánk ráadásul a drezdai főszékesegyház mintájára 415 Hz-en van, így a historikus barokk zenekarunk oldalán – ahogy Bach is gyakran tette – a nagyorgonát használjuk a continuo játékhoz. Legyen az kamarazene, vagy nagy apparátust igénylő zenekari mű, ez egészen különleges hangzást kölcsönöz az előadott műveknek. A korhű előadásmód és a historikus hangszer olyan, mint a frissen szedett és a szárított petrezselyem. Mindkettőt használjuk főzéshez, a friss fűszernövény színe, illata, íze mégis teljesen más, mint a szikkadté, amely egyébként a funkcióját ugyanúgy ellátja. Így van ez a historikus előadással is, sokkal színgazdagabb, izgalmasabb. Ami pedig a legfontosabb, azok a zenészek, akik uralják stílushű hangszereiket, jó esetben a tarsolyukban tudják az autentikus előadási gyakorlatot is, amely sokkal részletgazdagabb, fényévekre van a modern, sokszor a szükséges tudást nélkülöző, elnagyolt interpretációtól. És milyen fantasztikus, amikor a valaha élt legnagyobb zeneszerzőnek, „ötödik evangélistánknak”, Johann Sebastian Bachnak az életműve megérinthetővé válik és megelevenedik minden íze, sava, borsa!

– Miként tudják ingyenessé tenni a közönség számára a magas nívójú, nemzetközi hírű művészeket felvonultató fesztivált?

– A Magyarországi Evangélikus Egyháznak ugyanúgy, mint gyülekezetemnek, a Budavári Evangélikus Egyházközségnek fontos missziója, hogy a magas kultúrát mindenki számára elérhetővé tegye. Ha templomunk kitárt ajtaján át Bachhal vihetünk közelebb bárkit Krisztushoz, akkor kiváló munkát végeztünk! A fesztiválunk fővédnöke Fabiny Tamás püspök úr, legnagyobb segítségünk pedig a Budavári Önkormányzat. Ők biztosítják ezeknek a valóban prémium egyházzenei alkalmaknak az anyagi hátterét.