Embercsempészek tesztüzemben

Erősödik a migrációs nyomás a műszaki határzárral még nem védett magyar–román határszakaszon. A délen megépített kerítés és az olasz partok lezárása után újabb, Európába vezető útvonalakat keresnek az embercsempészek. Látszik, hogy most Románián át akarják a schengeni övezetbe juttatni a migránsokat. Battonya épp ezen az útvonalon van.

A település kollektív tudatának része, hogy kertjeik alatt húzta meg a határt a trianoni békediktátum, így az emberek nemcsak megszokták, hanem el is fogadták, hogy itt mindig határvadász, majd határőregységek állomásoztak. A battonyaiak emiatt élesebb szemmel figyelik az idegeneket, gyanús mozgásukról értesítik a hatóságokat. Legutóbb kilenc migráns egészen a Fő utcában található patikáig merészkedett, de nem telt el tíz perc, a határrendészek már el is fogták őket. Az újságárusnő szerint sok helyi lakos jár át a román oldalra dolgozni, jöttükben-mentükben ők is nyitva tartják a szemüket, és rögtön jelzik, ha valami rendelleneset látnak.

Különösen azok az emberek éberek, akik a város határ felőli peremén laknak. Bár itt a kertek feldúlására, hajnali bezörgetésekre még nem volt példa, mindenki azt mondja, hogy ami olyan sokszor előfordult Szegednél, az megeshet itt is. Aggódnak az emberek. Itt még nyitott táj a határ, bár mindenki tudja, hogy a kerítés alkotóelemeit már rég a térségbe szállította a hatóság, kijelölte a határzár vonalát, és gépekkel meg is gyalulta a terepet, miután megkötötte az érintett földtulajdonosokkal az ilyenkor szükséges kisajátítási és használatbavételi szerződéseket.

– Bárcsak építenék! – mondja egy húsz év körüli férfi, aki munkatársaival együtt egy battonyai építkezésen dolgozik. Kollégái bólogatnak, helyeselnek.

– Három lányom van, még a gondolatától is irtózom, hogy ezek megmocskolják őket – teszi hozzá egy idősebb munkás. – Aztán meg mi melózunk itt, ezek meg idejönnek, és csak a markukat tartják. Sovány vigasz, hogy nem akarnak itt maradni, na persze, nem is tudná eltartani őket ez az ország. A mi életünk szerencsére nem felel meg az igényeiknek.

Egy ötvenes battonyai férfi azt mondja, neki ugyan az asszonyok ne dirigáljanak, de hát jószágnak sem szabad tekinteni őket, mint az araboknál.

– Balhé nem volt még mifelénk – szögezi le egy cigány férfi –, de megesett, hogy negyvenen csoportban surrantak át a határon. Hát negyvenen azért már elég erősnek érezhetik magukat ahhoz, hogy bármit megtegyenek…

Egyöntetű vélemény, hogy menjenek vissza a migránsok a hazájukba, ott kell segíteni őket, ahogy a miniszterelnök is mondja.

Az együtt 520 kilométernyi szerb és horvát határszakaszt két éve műszaki határzár védi, amit időközben megerősített a magyar kormány. Az alig valamivel rövidebb, 448 kilométernyi magyar–román határszakaszon azonban ma még csak élő erő óvja az országot.

– Jól érzékelhető a határrendészek jelenléte – mondja Battonya polgármestere.

A függetlenként megválasztott Marjai János úgy látja, a rendőri szolgálat elrettentő ereje a városka általános közbiztonságára is jó hatással van. Igen, jönnek a migránsok, de még csak tesztelik a magyar–román határszakaszt, annak átjárhatóságát, a határrendészet erejét, éberségét.

Két tinilány is nyilatkozik, szerintük ciki dolog a rendőrség úgy általában, de most nagyon jó, hogy itt vannak, méghozzá ilyen sokan. Már hallottak arról, hogy bizonyos svéd városokban ki sem léphetnek az utcára a helyi lányok…

A skála másik végén unokáik miatt aggódnak a battyonyai nagymamák, a saját biztonságukra, felnőtt gyerekeikre nem is gondolnak. Pedig van rá példa, főként Olaszországból, hogy szívesen vadásszák le a migránsok az idősebb helyieket.

Tévedés azt hinni, hogy a hatóság csak az állampolgári jelzésekre, bejelentésekre hagyatkozik. Feltűnésmentes figyelőpontokat állítottak fel a városban és a környező településeken, illetve az azokat összekötő közutakon is. Sűrűn sorakozó ellenőrzési pontok, igazoltatások, ez vár arra, aki mostanában Battonya felé autózik, főleg furgonnal, mikrobusszal. A polgármestert már vagy tizenötször állították meg mostanában. Pedig neki személykocsija van.

Kétpercenként gördülnek végig a rend­őrségi autók a város utcáin, de román járőrautót is látunk. Marjai János dicséri a kifejezetten jó együttműködést, úgy gondolja, hogy a románok minél előbb szeretnének csatlakozni a schengeni övezethez, ezért most összeszedik magukat.

– Pedig Ceaușescu alatt még lőttek is az erdélyi magyarokra, amikor itt, a zöldhatáron próbáltak átszökni hozzánk – magyarázza a polgármester.

Hozzáteszi, hogy a rendszerváltás után is volt itt azért illegális forgalom, csempészték a cigarettát, majd az autót, végül pedig a nőt, a romániai árvaházak felserdülő lánykáit, akik végül valamelyik olaszországi bordélyban kötöttek ki…

A román határrendészet ebben az évben – múlt keddig bezárólag – 505 illegális migránst fogott el. Augusztus végén a Belgrádot Temesvárral összekötő úton, Denta közelében tétovázás nélkül használta lőfegyverét a román rendőrség, amikor két autó nem állt meg a felszólításukra, sőt, nekihajtott a rendőrautókból kialakított úttorlasznak. Szerb embercsempészek próbáltak Afrikából érkező migránsokat a határra juttatni. Közülük ketten megsérültek, egyikük életveszélyesen, és egy román rendőr is megsebesült.

Világosan látni azt is, hogy egyre szervezettebbé válik a Fekete-tenger romániai partszakaszától a magyar határig húzódó útvonalon a migránsok szállítása. Ráadásul a Temesváron kialakított gyűjtőközpontban tartózkodó idegenek a román hatóságoktól kapott papírokkal szabadon mozoghatnak az ország területén, így elhagyhatják a tábort. Két hete 160 migráns tűnt el onnan egy éjszaka, és Magyarország felé vették az irányt…

– Tucatjával jönnek, általában hajnali egy és öt óra között. Volt olyan hét, hogy a rendőrök minden nap fogtak el itt migránsokat. Egyszer például huszonegy idegent találtak egy forgalomból kivont hétszemélyes kisbuszban, aminek sofőrje elmenekült – idézi fel az elmúlt hónap eseményeit a battonyai polgárőrség elnöke.

Oláh György polgárőr is úgy véli, ami most zajlik, az csak a csempészek tesztüzeme. Mint mondja, szervezetten érkeznek, mozgásuk arra vall, hogy helyismerettel rendelkező segítőik vannak. A nyomokból megállapítható, hogy magabiztosan megtalálják például az erdőkben a szélvédett, száraz helyeket, ahol nappal megbújhatnak. Sok migráns GPS-szel rendelkezik. Leginkább a Battonya és Mezőkovácsháza közötti műúton gyalogolva akadnak fenn a hálón. Főleg afgánok, de afrikaiak is előfordulnak. Az egyikük buzgón bizonygatta, hogy ő focista, ennek megerősítéséül egy román sportújságot lobogtatott…

– Jönnek férfiak, nők, hoznak gyerekeket is – mondja Sipos Mária polgárőr. – Nem erőszakosak, de az emberek tartanak tőlük, hiszen naponta jön hír a tévében valamilyen erőszakról vagy terrorcselekményről, ami a migránsokhoz köthető.

– Úristen, mi van ott, ahol ezek talajt fognak! – mondja az újságárus.

A harmincnyolc fős polgárőrség a rend­őrséggel együttműködve dolgozik, De csak egy régi Suzuki Swiftjük van, ezzel gyakran fennakadnak a földutakon, most egy kiselejtezett rendőrségi terepjáróra pályáznak, ami sokat segítene.

– A közeli településekről, de a távolabbi Szarvasról is érkeztek már polgárőr bajtársak önzetlen erősítésként – mondja Oláh György.

Keveset van otthon mostanában, illetve megesik, hogy hajnalai háromkor-négykor ébresztik telefonon, ilyenkor rögtön indul. Nem dicsekvésből mondja, de sok esetben először neki szólnak a battonyaiak, ha látnak valamit. A csoport köztiszteletnek örvend a városban. Miért nem költözöl a bázisra? – zsörtölődik időnként Oláh Györggyel a felesége, de az asszony is tudja, most nehéz idők járnak.

Nyolc hölgy is van a polgárőrök között, egyikük, Asztalos Krisztina három gyereket nevel, egyedül. Két óvodást és egy iskolást. Mégis jön, szolgálatba lép, úgy szervezi az életét, hogy itt lehessen, szinte minden nap.

Battonya térségében szeptember 17-én egyetlen nap alatt huszonnégy illegális migránst vettek őrizetbe. Csak ebben a hónapban – múlt keddi adat – 218 olyan határsértővel szemben intézkedett a rendőrség, akik a magyar–román határon igyekeztek beosonni Magyarországra. Legtöbbjük, 161 fő iraki, a többiek főleg szírek, afgánok, és – mások mellett – algériaiak, pakisztániak, koszovóiak is akadtak köztük, sőt, meglepő módon egy szerb állampolgárt, vélhetően embercsempészt szintén elcsíptek a hatóságok. Egy alkalommal pakisztáni és szír embercsempészek is horogra akadtak, külföldi rendszámú, új szériás BMW-jükkel együtt. A polgárőrök szerint ez is mutatja, olyan szervezett iparágról van szó, amelynek csápjai mélyen benyúlnak Európába. Van, aki elindítja a migránsokat az arab térségből vagy Afrikából, majd a mediterrán zónában újabb csempészek veszik át őket, és amint a mi határunkra érnek, már nyugati, illetve EU-s állampolgárságú muszlimok viszik tovább őket.

Azt már nem a polgárőrök teszik hozzá, hogy azon is el kell gondolkodni, ipari hálózatról van szó, vagy ez már politika, konkrétan háborús politika Európa megszállására. A profit és az üzleti gondolkodás nem mond ellent ennek. Sok olyan nagy háború zajlott már Európában is, amelyből a tőke szép hasznot húzott.

– Battonya és környéke most biztonságos, a helyzet kezelhető, de egy nagyobb áradatot csak kerítéssel lehetne feltartóztatni – véli Oláh György.

Hozzáteszi, ha már ilyen nagy és ráadásul napról napra fejlődik a csempészek szervezettsége, szélesebb jogkörre lenne szükségük a polgárőröknek. Nemcsak a maguk, de az ország védelmében is.

Ágoston Balázs, Sinkovics Ferenc

Fotók: T. Szántó György/Demokrata