Elmaradt a liberális diadal

Ha az arányokat tekintjük, akkor a PiS által támogatott, konzervatív Karol Nawrocki portréjával találkozhatott legtöbbet a városba érkező idegen, amit akár azzal is magyarázhatunk, hogy itt, pontosabban innen indult a jelölt politikai karrierje. Sokkal kevesebb plakáthely jutott liberális riválisának, Rafal Trzaskowskinak, aki nemcsak Donald Tusk bizalmasa, de Varsó főpolgármestere is egyben. Egy harmadik jelölt arcképe is felbukkant, de jóval kevesebb helyen. Slawomir Mentzenről van szó, akik a jobboldali (a lengyel média szerint szélsőjobboldali) párt, a Konfederacja színeiben állt rajthoz.

A plakátokról csak annyit: az esztétikai szempontokat tekintve Nawrockié sikerült a legjobban, az alkotók az arányok tiszteletére és egyfajta rendezettségre törekedtek, Trzaskowski plakátja sem volt rossz, de érződött rajta a liberálisokra jellemző, felszabadult szertelenség, illetve az abból következő zavarosság. Mentzen plakátja mindezzel szemben kifejezetten spártaira sikeredett –, adott esetben még a jelölt portréja is hiányzott róla, csak az állt rajta sötétszürke mezőben, hogy „Mentzen, 2025”. Félreértés ne essék, ez tökéletesen illik a Konfederacja purista filozófiájához, EU-kritikusságához és ahhoz a „kockázatos” koncepcióhoz, hogy Lengyelországnak ki kellene egyeznie Moszkvával. Valamilyen formában…

Egyértelműek voltak a vasárnapi választás startpozíciói. Trzaskowski népszerűsége körülbelül 31-32 százalékon állt, őt követte Nawrocki durván öt-hat százalékkal leszakadva, a Konfederacja jelöltjét pedig valahol 13 százalék körül mérte a legtöbb közvélemény-kutató. Tizenhárom politikus indult a választáson, de sértődés ne essék, a többiek nem számítottak. Magas, 66,8 százalékos részvétel mellett zajlott a szavazás, ami – ha jól értjük a lengyel elemzőket – 35 éves csúcsnak számít. Rafal Trzaskowski győzött, ő a voksok 31.2, míg Karol Nawrocki 29,7 százalékát kapta.

A brüsszeli elit nagyobb arányú liberális győzelemre számított, meglepetést okozott számára, hogy a különféle koncepciós perekkel sújtott PiS jelöltje ilyen jól szerepelt. Még úgy is, hogy a pártpolitikai támadások mellett egy karaktergyilkos akciót is indított ellene a liberális média.

A csupán másfél százalékos különbség azt jelzi, hogy a konzervatív jelölt nagyos is versenyben maradt. Trzaskowski a nagyvárosokban, Nawrocki a kisebbekben, illetve az ország keleti vidékein volt sikeres. (Krakkóban, ahonnan indult, éppenséggel az ellenfele győzött.) Ez így együtt egyébként hű tükre a lengyel társadalom politikai, kulturális és geopolitikai megosztottságának. Mindenekelőtt erről a megosztottságról szól ez a választás – túl, igencsak súlyos politikai következményein –,

Lengyelország most nemcsak jelképesen, de valóságosan is eldönti, hogy hagyományait tisztelő, szuverén, keresztény állam marad, vagy mindenestől felcsatolja magát Brüsszel modernista, progresszív, föderalista programjára. Végleg szétrúgva ezzel a visegrádi szövetséget…

Június 1-én következik a második forduló, ebben már csak ketten vesznek részt. A lengyel közvélemény rossz előérzettel tekint a jövő elé, hiszen az eddigi kampány sem nélkülözte a „mocskos és brutális” elemeket, hát akkor mi jöhet most?! – kérdezik egymástól a választók. Érdekes, hogy mindkét, sikeres jelölt átnyúlt egy kicsit ellenfele térfelére. Trzaskowski a vallásos nevelés fontosságáról beszélt – annak ellenére, hogy korábban épp ő tiltotta be a kereszteket a varsói közintézményekben, Nawrocki pedig a Szolidaritás nagyszerű éveit emlegette, és bevallottan is számít majd baloldali szavazók voksaira is, őket vette célba szociális ígéreteivel. Lengyel tudósítások alapján annyit tudni lehet, hogy a megmérettetésből kiesett zöld párti házelnök, Szymon Holownia Trzaskowskit támogatja majd. Mentzen viszont még nem döntötte el, hogy jobboldali politikusként odaáll-e Karol Nawrocki mögé a maga 15,2 százalékával. Tudni kell, hogy a Konfederacja már a 2023-as választások előtt is igen kritikusan viszonyult az akkor még kormányon levő PiS-hez. De a párt szavazói talán most Mentzentől függetlenül is megértik, mekkora a tét.

Azaz Tusk végleg a progresszivitás igájába döntheti-e majd Lengyelországot, vagy Nawrocki államfőként megvédheti-e a hazáját a pusztító drámától.