Mindig a gazdák oldalán

– Aszályvédelmi Operatív Törzs alakult; ez új időszámítás kezdete a vízpolitikában?

– Kevesebb a víz, mint korábban, és ebből a kevesebből kell megoldanunk a biztonságos termeléshez szükséges vízellátást. Ez magával hozta a szemléletváltást a vízügypolitikában is. Rendszerszintű átalakítás kezdődött, lehetővé tettük, hogy a vízvisszatartásban, vízpótlásban érintett mezőgazdasági területek után is járjon területalapú támogatás, az ideiglenes víztározókat állandóvá alakítottuk, anyagi eszközökkel érdekeltté tesszük a gazdákat, hogy ahol mód van rá, ott a tájat visszaalakítsák vizes élőhellyé, és támogatjuk a Vizet a tájba! programot, amelynek keretében a gazdák önként felajánlhatják a területeiket elárasztásra.

A munka nagy lendülettel folyik, el akarjuk érni, hogy minden meglévő csatorna használható legyen, ezért a zsilipeket, átereszeket kijavítjuk, bővítjük a befogadóképességüket. Eddig 168,3 milliárd forinttal támogattuk a gazdákat az öntözési infrastruktúra megújításában, ennek köszönhetően már közel 120 ezer hektár öntözött terület van. Ezt 2030-ig 350 ezerre akarjuk növelni, ezért nyitottunk meg nemrég egy erre szolgáló 69 milliárd forintos pályázati keretet. Ha sikerül, akkor elmondhatjuk, hogy elértük a valaha volt legnagyobb öntözött területméretet. A miniszterelnök úr által létrehozott Aszályvédelmi Operatív Törzs feladata pedig a vízügyi kihívásokból eredő feladatok összehangolása lesz. A sikerhez azonban a gazdáknak is változtatniuk kell.

– Mennyiben?

– Meg kell érteni, hogy apáink, nagyapáink módszerei már nem működnek a jelenben. Át kell gondolni, hogy milyen klimatikus adottságú területre mit vessünk, például a hosszú tenyészidejű kukoricát érdemes lecserélni rövid tenyészidejűre. Sőt, az is előfordulhat, hogy egy-egy területen le kell mondani a kukoricáról és átállni más haszonnövényre. Olyan termőtájak kellenek, amelyek az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodva a termelésbiztonságot érdemben növelik.

– Az aszály mellett a tavaszi fagy is egyre gyakoribb. Ezzel mit lehet kezdeni?

– Sajnos főleg az Alföld keleti régiójában és a Nyírségben április első harmadában jelentős kárt okozott a hajnali fagy, különösen a kajszi- és az őszibarack vonatkozásában. A károk felmérése jelenleg is folyik, de az már látható, hogy vannak veszteségek. Keressük a kárenyhítés eszközeit, a jövőre nézve is szemléletváltásra lesz szükség, amiként aszályos területre sincs értelme vízigényes növényt telepíteni, fagyzugos helyen sem észszerű érzékeny, korai érésű fajtákat ültetni. Az hosszú távon nem járható út, hogy minden évben nagy összegű kártérítéseket fizessünk ki olyan fagykárra, amit szerkezetátalakítással meg lehetne előzni. El kell gondolkodni ezen.

– A lehetséges károk sorában ott fenyeget Ukrajna európai uniós csatlakoztatása is…

– Ukrajna gyorsított, erőltetett uniós csatlakozása az EU és Magyarország számára katasztrófa lenne. Ez nem feltételezés, hanem tapasztalat. Az EU és Ukrajna közötti szabadkereskedelmi egyezmény nyomán bezúduló mennyiségi és minőségi korlátok nélküli áru miatt pillanatok alatt összeomlott az unió belső piaca. Húsz éve lejárt növényvédő, rovarölő szerekkel kezelt, génmódosított termékek, óriási latifundiumokon termelő nagyüzemek, amelyek hírből sem ismerik az általunk alkalmazott élelmiszer-biztonsági és állatjóléti szabályokat – ez tönkreteszi Európát. Akárcsak a támogatásokra kiható ottani eltérő birtokszerkezet. Míg az Európai Unióban 16 hektár az átlagos birtokméret, Ukrajnában bőven 1000 hektár fölött van. Ha egy felkészülési folyamat során garantálják, hogy az ukrajnai termelés is ugyanolyan feltételekkel folyik majd, mint az unióban, akkor valamikor a távoli jövőben akár alkalmassá is válhat az ország az EU-tagságra, de gyorsított eljárásról szó sem lehet. A kormány részéről mindent megteszünk az agrártámogatások megőrzéséért, igazságos feltételeket akarunk a magyar gazdaságnak. Egyúttal kiállunk azért is, hogy a fogyasztóknak alapvető joga legyen megismerni a csatlakozással járó veszélyeket, és véleményt mondhassanak az őket is érintő kérdésekről. A jó hírem az, hogy nem vagyunk eszköztelenek! A magyarok beleegyezése nélkül ugyanis Ukrajna nem lehet az Európai Unió tagja. A legfontosabb védelem most tehát a véleménynyilvánítás, ezért minden szavazat számít az Ukrajna EU-csatlakozásáról szóló szavazáson!

– Aszály, fagykár, az ukrán csatlakozás erőszakolása – ha mindez nem volna elég, a közelmúltban példátlan járványsorozat sújtotta a magyar és részben a szlovák mezőgazdaságot. Létezik, hogy ez véletlen?

– Egyszerre több vírus jelent meg az országban. A legnagyobb bajt a ragadós száj- és körömfájás, illetve a víziszárnyas-ágazatot és a pulykatenyésztést sújtó madárinfluenza okozta, mellette megjelent a kiskérődzők pestise és fenyeget a szintén kérődzőket sújtó kéknyelv-betegség és a lóherpesz is. Tényleg minden egyszerre csapott le ránk, minden ágazatban egyszerre voltunk támadás alatt. A veszteségek felmérése itt is folyamatban van, az már most látható, hogy legalább tízmilliárd forint lesz a mérleg, a közvetlen károkat és a védekezési költségeket is számolva. Ami a kérdését illeti, gőzerővel zajlik a járványügyi nyomozás. A ragadós száj- és körömfájás 50 év után bukkant fel ismét hazánkban, ez a tény kifejezetten gyanúra ad okot. Vizsgáljuk, hogy honnan jött, hogyan került Magyarországra, és miért pont most ütötte fel a fejét. Nem tagadom, hogy ez nyugtalanít. Ugyan a maximális lappangási idő letelte után már nincs új kitörés, azt is mondhatnánk, hogy vége a járványnak, de amíg nem találunk választ arra, hogy honnan, hogyan jött ez a vírus, addig nem tudhatjuk, mikor támad újra.

– Ijesztő ez a bizonytalanság.

– Igen, ugyanakkor sok tapasztalatot gyűjtöttünk a védekezés során. Rá kellett jönnünk, hogy a fél évszázados vírusmentesség kicsit elkényelmesítette az állattartókat. Most éppen ezért azonnali pályázatokat írtunk ki a járványügyi védekezés színvonalának emelésére, az infrastruktúra-fejlesztésre: a kerítések, a fertőtlenítőmedencék, a fekete-fehér öltözők korszerűsítésére, a belső termékutak átalakítására. Ezek nagyon fontos kérdések, erre mind szükség van, hogy mérsékelni tudjuk egy újabb vírus megjelenésének kockázatát.

– A madárinfluenza mekkora kárt okozott?

– Jelentőset. Ez a járvány egy szűk dél-alföldi térséget sújtott, a pénzben kifejezhető pontos veszteség felmérése azonban még itt is zajlik. A gazdák bizony türelmetlenkedtek, mert hónapok óta nem kapnak telepítési engedélyt, az Európai Unió pedig jelezte, hogy a ragály kiterjedése miatt drasztikus beavatkozást vár tőlünk, ellenkező esetben leállítja a teljes magyar baromfiexportot. Itt is azonnali cselekvésre volt szükség. Összehívtam az ágazat képviselőit, hogy megbeszéljük, milyen eszközökkel tudjuk mérsékelni a károkat. Vakcinázásról nem lehetett szó, ellenkező esetben bezárultak volna a külföldi piacaink. Egyetlen megoldás kínálkozott, ritkítani a telepsűrűséget, hogy kisebb eséllyel terjedjen a vírus. Ennek érdekében önkéntes alapon, anyagi ösztönzőkkel érjük el, hogy kevesebb telep legyen egymás közvetlen közelében. A kormány ezért átcsoportosított kétmilliárd forintot, amiből az a teleptulajdonos, aki vállalja, hogy három évig szünetelteti a termelést, előre megkapja a hároméves termelési értéket. Ez nagyon méltányos ajánlat, hiszen senkit sem kötelezünk semmire, a lehetőség választható. Minél távolabb vannak egymástól a szárnyastelepek, annál kisebb a továbbfertőződés esélye.

– Mi a ragadós száj- és körömfájásjárvány miatti állományritkítás mérlege?

– Közel tízezer szarvasmarhát és egy telep esetében ugyanennyi sertést kellett leölni, Rábapordányban ugyanis együtt tartották a kétféle jószágot, csak egy drótkerítés választotta el őket. Nem volt más lehetőség. Nagyon komoly és fájdalmas megpróbáltatás volt mindenki számára.

– Nem lehetett volna vakcinázással megfékezni a járványt, ahogy 50 évvel ezelőtt?

– Nem jókedvünkben kellett leölni az állományokat. Ez egy rendkívül ragályos vírus. Azon a telepen, ahol akár csak egy fertőzött állat van, pillanatok alatt az összes fertőzött lesz, és a többi telepet is veszélyeztetik. Az egész állományt fel kell számolni. Ez az európai uniós és nemzetközi előírás, amit ha nem tartunk be, akkor azonnal leáll a magyar export. Ennek szakmai oka van: ma az európai állatállomány mentes ettől a vírustól. Ebben van az egyik nagy értéke. 50 évvel ezelőtt nem voltak mentesek az állományok, azért tudták karanténnal és a vakcinázással megállítani a ragályt, mert mindössze két-három tehén volt egy istállóban, és ha a szomszédban felütötte a fejét a vírus, könnyű volt azt a kevés állatot hermetikusan elzárni, az embereknek pedig bezárkózni, hogy ők se hordják át a saját jószágukra a fertőzést. A gyérebb állományt viszonylag egyszerűen be is lehetett oltani. Ma azért nem lehet, mert sokkal nagyobbak az állományok. A vakcinázással vagy átvészeltetéssel nem tüntetjük el a vírust az állatok közül, és ha egy tünetmentes, de fertőzött állat vírusmentessel kerül össze, átadja neki. Vagyis azonnal berobban a járvány. A vakcinázás valójában a vírusürítést és ezzel a továbbfertőzés dinamikáját lassítja, de nem állítja meg a járványt. Fájdalmas volt a védekezés, de a mérleg azt mutatja, hogy a hazai szarvasmarha-állomány egy százalékának, tízezer jószágnak az elvesztésével megmentettük a 99 százalékot. Angliában húsz évvel ezelőtt az állomány több mint felét, hat és fél millió szarvasmarhát kellett leölni. Az állategészségügyi szakemberek, a rendőrség, a honvédség, a katasztrófavédelem, a vízügy és még számos szervezet munkatársai kiváló munkát végeztek.

– A leölt állatok elföldelése ellenállást váltott ki több településen. Megnyugodtak már a kedélyek?

– Itt sem volt más lehetőség. A több ezer állatot le kellett ölni, a leölt állatokat el kell temetni, méghozzá minél közelebb, minél gyorsabban és nem akárhol, csak erre megfelelő helyen lehet. Magyarországon a legközelebbi állathulla-égető Solton van, nagy járványügyi kockázattal járt volna Győr-Moson-Sopron vármegyéből odaszállítani a tetemeket. A nemzetközi szabvány is az elföldelést írja elő, ennek konkrét szakmai feltételei vannak. Több méter mély, az ivóvízbázis érintetlenségét biztosító gödör aljára terített két méter vastag szalmarétegre kell őket elhelyezni, fertőtlenítőszerrel megszórni, majd jön az újabb kétméteres szalmaréteg, további tetemek, fertőtlenítőszer, végül több lépésben, rétegelve földdel befedni. A bomlás folyamata során gázok keletkeznek, ezért nem lehet egyetlen lépésben eltemetni a tetemeket. Nagyjából két hét alatt alakul ki a végleges dögtemető. Ez semmilyen veszélyt nem jelent a lakosságra, sem az ottani állatokra. Minden pontos információt tételesen el kellett mondani az embereknek, hogy megnyugtassuk őket, mert voltak, akik hamis állításokkal riogattak. De olyanok is akadtak, akik magának a vírusnak a jelenlétét is késégbe vonták. Nagy gondossággal választottuk ki a lehetséges helyszíneket, figyelembe véve a protokollt és a geológiai adottságokat. Megértem, hogy mindenki azt szeretné, hogy máshova kerüljenek a tetemek, de sajnos Máshova nevű település nincs Magyarországon. A szükséges szempontok figyelembevételével Bábolna és Pereszteg jöhetett szóba, ahol egyébként évtizedek óta erre a célra kijelölt állami tulajdonú terület állt rendelkezésre. Ez a folyamat is rengeteg tanulsággal szolgált, a tapasztalatokat hasznosítani tudjuk, ha ne adj’ Isten újabb járvány üti föl a fejét. A gazdák pedig kártérítésre számíthatnak.