A legjobbjukat adták a jégen

Emlékezetes repülőút a dániai Herningből a holland Amszterdam érintésével Budapestre. Átszállás, várakozás, késés, idegőrlő izgalmak. A magyar jégkorong-válogatott lejátszotta utolsó mérkőzését az A csoportos világbajnokságon, másnap repülőre szállt és elindult hazafelé. Közben dőlt el, hogy benn marad-e az élvonalban. Ehhez csak a papírformának kellett érvényesülnie, Svájcnak legyőznie a magyarok által megvert kazahokat. Erre az útra mindenki emlékezni fog.

– Amikor leszálltunk Amszterdamban és ránéztünk az eredményre, akkor Kazahsztán vezetett, ott kissé megfagyott a levegő – kezdte a világbajnoki újonc Mihalik András. – Valahogy amikor nekünk kéne egy kis szerencse, hogy úgy pattanjon az a korong, sosem szokott kedvezően alakulni, a magyaroknak mindig a sokkal nehezebb úton kell eljutni a céljukig. Aztán láttuk a svájci gólokat, és elkezdtünk ujjongani. A reptéren mindenki kérdezgette: mi történik? Mit csinál ez a sok melegítős, egyenpólós ember, miért kiabál és ugrál? Szóval az eleje szívinfarktusos volt, végül emlékezetes marad a világbajnokság és a hazaút is.

Mihalik Andrással tavaly novemberben beszélgettünk, amikor először kapott meghívót a felnőttválogatott keretébe. Fél éve úgy nyilatkozott a Demokratának, legnagyobb célja bekerülni a világbajnoki felkészülési keretbe. Nemcsak a keretnek, hanem az utazó csapatnak is a része lett, szerepelt az elit világbajnokságon, a címvédő cseheknek gólt is ütött és a bennmaradással részese lett a magyar jégkorong történelmi sikerének. Túlszárnyalta minden célját, ennél merészebbet álmodni sem lehetett volna.

– Az elsődleges motivációm tavaly valóban az volt, hogy behívjanak a világbajnoki felkészülési keretbe, ennek meg kellett történnie ahhoz, hogy utána esélyem legyen beverekedni magam a világbajnoki keretbe. Aztán teltek a napok, hetek, éreztem, hogy egyre több magabiztossággal játszom, próbáltam magam felépíteni. Nem fejest ugrani abba, hogy nekem most varázsolnom kell a jégen, hanem megbízható játékra törekedni. Sorra éltem túl a keretszűkítéseket. Utána egy olyan spirálba kerültem, ami csak felfelé tartott. Mentálisan fontos, hogy érezzem a bizalmat és a visszajelzések azt mutassák, debreceniként meg Erste-ligásként van esélyem.

A világbajnoki címvédő, NHL sztárokkal felálló csehek ellen az egyetlen magyar gólt a 22 éves Mihalik szerezte, a meccs legjobb magyarjának is megválasztották a 6-1-re elveszített találkozón.

– Egy világbajnokságon sok mindenre lehet készülni, de amikor odakerülünk ilyen csapatok ellen, akkor az előzetes célokat, elképzeléseket sokszor keresztülhúzzák. Ha túlizgulom és arra készülök, hogy nekem itt most valami nagy dolgot kéne csinálnom, akkor az általában nem szokott megtörténni. Inkább akkor sikerül, ha kizárok mindent és arra gondolok: ha lehetőséget kapok, akkor bizonyítsak, hogy a következő meccsen is felküldjenek.

A tavalyi feljutás után vette át a válogatott irányítását Majoross Gergely. A szövetségi kapitány fél éve a Demokratának úgy nyilatkozott: „Egy hibát látok, ha valaki nem próbálja a maximumát nyújtani.” A szakember szerint ebből szempontból a világbajnokság hibamentes volt.

– Mindenki megpróbált mindent kiadni magából, csak a mi legjobbunk nem mindig elég ezen a szinten, sok esetben még a túlélésre sem. Az is kétségtelen, hogy tíz nap alatt hétszer a maximumunkat produkálni lehetetlen. Az épp aktuális maximumunkat tudjuk magunkból kihozni, de ez adott esetben Svájctól nagyon messze volt, ám mindenki megtett mindent, emiatt nincs bennem hiányérzet.

Az A csoportos világbajnoki csoportban a hét találkozóból egyet nyert meg Magyarország, három pontot szerzett, nyolcszor talált be, ellenben 39 gólt kapott, a Svájc elleni 10-0-s vereség a legfájdalmasabb. Felmerült a kérdés, vajon helye van az elit vébén a magyar csapatnak, vagy jobb volna egy ligával lejjebb játszani? A szövetségi kapitány számára ez nem is kérdés.

– Mi sikerorientált sportemberek vagyunk, ezért mindig a legmagasabbra kell törnünk, és ez azt mondatja velünk, hogy minél hosszabb ideig az A csoportban kell játszani. Persze nehéz megélni azt, hogy bár lehet, hogy a legjobbunkat nyújtjuk, az arra elég, hogy megússzuk az Egyesült Államok ellen egy hatgólos vereséggel. Normális, versengő környezetben az történik, hogy ha az ember jó dolgokat csinál, általában jó visszajelzéseket kap. Itt a világbajnokságon a jó visszajelzés sok esetben a tisztes helytállás, mert bármi történik, nem sok esélyünk van nyerni bizonyos mérkőzéseken. Ezt nehéz lelkileg megélni, de azt gondolom, az a fajta felfogás, amit ebben a helyzetben érvényre juttattunk, vagyis hogy mindig saját magunkhoz mérjük a teljesítményünket, helyre tudja billenteni a mentális problémát. Szerintem ezt egész jól sikerült megoldani.

Azt azonban a szövetségi kapitány is elismeri, nem egyszerű úgy pályára küldeni a csapatát meccsről meccsre a világ legjobbjai ellen, hogy reálisan nézve sincs sok esély és a legjobb játék is nagy gólkülönbséget hozhat.

– Nehéz kihívás. Mindenképpen értékelnünk kell a lehetőséget, hiszen nagyon sok válogatott szeretne az A csoportos világbajnokságon szerepelni, de nem tud idekerülni. Mi kiharcoltuk magunknak, ezért kötelességünk a legtöbbet kihozni magunkból és lehet, hogy furcsán hangzik, de még élvezni is. Többé-kevésbé sikerült. Mindig az a fontos, hogy önmagunkhoz mérjük a teljesítményünket. Amikor a címvédő Csehországgal játszunk egy 1-1-es második harmadot, akkor büszkének kell lenni, mert nekünk ez jut a csehek ellen, a világbajnok ellen és nem az, hogy nyerni tudunk. Ezeket az apró sikereinket pozitívan kell tudni megélni. És amikor valami nem elég jó saját magunkhoz képest, akkor őszintén kell tükörbe nézni és azt mondani, hogy tudunk ennél többet. A svájci mérkőzés mindenképp ilyen volt, vagy a dán is. Ezekből mindig tovább tudtunk lépni. Az utolsó meccs volt a legnehezebb, ott voltunk a legfáradtabbak és ott mentünk keresztül a legnagyobb hullámvasúton, és mégis képesek voltunk mindent kiadni magunkból, de úgy alakult, hogy nem tudtunk betalálni, ezért nem tudtunk nyerni.

A Kazahsztán elleni győzelemmel a válogatott erőn felül teljesített. Előzetesen az ellenfél számított erősebbnek, hiszen az egymás elleni 14 meccsből csak egyszer nyert a magyar csapat, legutóbb pont tavaly augusztusban, az olimpiai selejtezőn kapott ki válogatottunk 5-2-re. Az, hogy a világbajnokságon 4-2-re győzött a magyar nemzeti együttes, bravúros teljesítmény. A kapitány szerint nem lehetett elvárni a győzelmet a lényegesen erősebb kerettel versenyző kazahok ellen, mégis megszerezték a három pontot.

– Az előbb vázolt felfogás segített, mert nem azért mentünk, hogy Kazahsztán ellen nyerjünk, hanem azért, hogy hétszer a legjobbunkat nyújtsuk a világbajnokságon. Előtte is azt mondtuk: nem lehet elvárás, hogy nyerjünk Kazahsztán ellen, náluk legalább tíz KHL-játékos szerepel, a történelmünkben ilyen magas szinten még játszott jégkorongozónk. Senki sem várhatja el, hogy győzzünk. Tisztában voltunk persze azzal, hogy hozzánk legközelebb a kazahok vagy a norvégok lehetnek. Azzal a felfogással léptünk ellenük jégre, hogy nekünk mindent ki kell adnunk magunkból, és ez vitt sikerre.

Mihalik András szerint a világbajnokság számtalan tanulsággal szolgált, a világsztárok ellen szerzett tapasztalatokat továbbépítve léphetnek előre jövőre.

– Sokan mondják, milyen szerencsések vagyunk, hogy egy győzelemmel és harminckilenc kapott góllal benn tudunk maradni, ugyanakkor a bennmaradás még sosem sikerült a magyar jégkorongsportban, tehát tekinthetjük ezt mérföldkőnek. Jövőre megint elmegyünk egy A csoportos világbajnokságra, ott talán már nem az lesz a cél, hogy egyet tudjunk behúzni, hanem az, hogy nyerjünk meg egy meccset, maradjunk benn biztosan és szorongassunk meg két nagy csapatot, ami most még nem sikerült. Lehet, hogy ott is három ponttal végzünk majd, de elmondhatjuk, hogy nem egy 10-0-t hoztunk le mondjuk Svájccal, hanem keményen megdolgoztattuk őket és ezzel a magyar hoki megítélését magasabbra tettük. És efölött még mindig vannak lépcsőfokok, amiket nekünk szépen lassan meg kell mászni. Remélem, amikor a pályafutásom végéhez érünk, úgy tíz év múlva, akkor arról beszélhetünk, hogy a magyar jégkorongnak reális esélye van a negyeddöntőbe jutásra vagy Kanada, Amerika nem véletlenszerű legyőzésére… A legfontosabb tanulság, hogy amiket megtanultunk, megtapasztaltunk, tovább tudjuk vinni, és jövőre ne újból kezdjük az egészet, hanem ezeket már építsük be a rendszerünkbe.

Majoross Gergely szerint értékes a bennmaradás, nem kell éveket várni, hanem a tapasztalatokat már a következő esztendőben lehet hasznosítani.

– Az edzői stábnak ez nagy motiváció lesz arra, hogy megoldást találjon azokra a problémákra, amikkel szembesültünk. A játékosoknak is nagy motiváció lesz, hogy keményebben dolgozzanak, minél jobbá váljanak. Biztos vagyok benne, hogy egy még jobb válogatott fog szerepelni jövőre.

A világbajnokság előtt a nemzetközi szövetség bejelentette, csak a győztes csapat hallgathatja meg hazája nemzeti himnuszát a jégen, a vesztes nem, és azonnal el kellett hagyni a pályát. A magyar szurkolóknál tradíció, hogy elveszített meccs után is együtt éneklik a csapattal a Himnuszt. Mindezen okok miatt lett a világbajnokság pillanata Mihalik Andrásnak a győztes találkozó a kazahok ellen.

– Mindenképp az a pillanat, amikor a szurkolók „legálisan” is énekelhették a Himnuszt. Negatívan vélekedtünk a szabályról, nem értünk egyet, nekünk mindig nagyon fontos, hogy ha a drukkereink végigszurkolják az adott meccset és ennek ellenére mégis úgy alakul, hogy nem sikerül a győzelem, akkor tiszteljük meg őket annyival, hogy ott maradunk a jégen. A vébén az ismert okok miatt erre nem volt lehetőség, viszont a kazahok ellen összejött. Úgy voltunk vele, innen nem fog minket senki leküldeni, itt ünnepelhetünk, ameddig akarunk! Énekelhetik az Érik a szőlőt is. Szerintem egy mentális gát volt, hogy az első két meccsen nem maradhattunk ott. Amikor ez leomlott, sokaknak jelentett euforikus élményt.

A kapitány a kazahok elleni, harmadik harmadban szerzett korai gólt nevezte a világbajnokság legemlékezetesebb pillanatának, annak különös jelentőséget tulajdonított a mérkőzésen. Majoross Gergely játékosként részese volt a szapporói hokicsodának, amikor hetven év elteltével újra elitbe jutott a válogatott, ami örökre bekerült a sport aranypillanatai közé. Szövetségi kapitányként pedig sporttörténelmi sikert ért el, hiszen először maradt benn az élvonalban a magyar nemzeti csapat.

– Az ember teszi a dolgát szívvel-lélekkel, a legfontosabb talán az a mostani pozíciómban, hogy ha valaki jó embereket választ maga köré, az előbb-utóbb garancia lesz a sikerre. Büszkék vagyunk arra, amit elértünk, de nem gondolom, hogy különösebben rólam szólna a történet. Sok ember komoly erőfeszítése vezetett idáig, hiszen ezeknek a srácoknak valaki hatéves korában törölgette az orrát a jégen, valaki éveken át bekötötte a korijukat, a szüleik edzésre hordták őket. Nagyon sok energiát tesz bele a család, az utánpótlásedző, a játékos, mindenki. Mi ebből az egésznek a tetején próbálunk még valamit építeni. A visszajelzéseket erre kapjuk – jót, rosszat egyaránt. Nagy dolog eljutni idáig, és ez pozitív visszajelzés minden szereplőnek. Közben pedig azt is látjuk, mennyire messze vagyunk a toptól, ez meg egyfajta kritika mindenkinek, magunkat is beleértve, hogy lehetne ez még jobb.

A magyar jégkorong-válogatott kiharcolta, hogy a következő évben is a világ legjobbjai között lépjen jégre. A csúcstámadás folytatódik.