Csillagközi kalandok a Huniverzumban
Űrstopposok a galaktikus sztrádán
Milyen munka vár majd a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén a Hunor program keretében érkező Kapu Tiborra és Dragon űrhajó legénységére, amellyel együtt utazik? Hogyan alszanak az űrben? Egészségtelen-e a súlytalanság? Nos, ennél jóval több kérdésre is választ kaphat az, aki kilátogat a Millenáris Parkban létesített Huniverzum című interaktív tárlatra.
Az űr éjfekete sötétjében lebegünk: egyszerre torokszorító és lélegzetelállító élmény. Szemben a nemzetközi űrállomás (ISS) monumentális objektuma, alattunk csodás kék színével a Föld, a messzeségben a vakító fénygolyó, a Nap, fényét elnyeli a sötétség, csak az űrállomás fémes felszínéről villan sápadt visszfénye hidegen, élettelenül. Süket csend van. Egy karnyújtásnyira tőlünk az űrállomás legénysége szkafanderben dolgozik, mi pedig nem tudunk betelni a látvánnyal. Nos, mielőtt téves következtetésekre jutna az olvasó, az élmény nem tudatmódosító szer hatása alatt született, hanem a Millenáris Park Huniverzum kiállításán: fejünkön épp egy VR-sisak, abban nézelődünk – virtuális helyszínünk a Földtől négyszáz kilométerre keringő Nemzetközi Űrállomás (ISS) élethű, 4K minőségű, 360 fokban élvezhető felvételei.
Űrbe, magyar!
A tárlat enteriőrje is az űr sötétjét idézi, egy pillanatra úgy érezzük – Douglas Adams angol író után szabadon – űrstopposok vagyunk a galaktikus sztrádán: a start ugyanis felfoghatatlan időtávlatból, az ősrobbanástól indul. Persze ez csak amolyan játék az idővel. A padlóra festett kozmikus ábra az univerzum keletkezésétől eltelt 13,7 milliárd év történéseit egy naptári évvel állítja párhuzamba. Az analógia szerint ha az ősrobbanás január 1-én történt, az emberiség december 31-én éjfél előtt egy perccel jelent meg az univerzum színpadán, ma pedig az éjfél előtti utolsó másodpercben járunk.
Sci-fi filmeket idéző, hideg-kékes fényekkel megvilágított folyosókon kanyargunk, az út mentén üvegtárlók: Farkas Bertalan és Charles Simonyi űrruhája, jelenleg ők ketten azok a magyarok, akik már jártak az űrben. Farkas hivatásos űrhajósként a szovjet érában, míg Simonyi magyar származású amerikai szoftverfejlesztő – neki köszönhető a Microsoft Word és Office program megalkotása – a kétezres évek derekán. A hamarosan útnak induló Kapu Tibor szkafandere virtuálisan jelenik meg, az Elon Musk iránymutatásával tervezett SpaceX IVA már egy egészen új korszakot fémjelez – az űrruha egyébként csak az utazás alatt fontos viselet, a dokkolás után az űrállomáson már kényelmesebb öltözékbe bújhatnak az űrutazók. A következő térben megismerhetjük a június 8-án az ISS-re induló csapatot, amelynek tagjai: az amerikai Peggy Whitson, a csapat parancsnoka, valamint egy lengyel, egy indiai űrhajós és Kapu Tibor – le is ülhetünk a helyükre, a Dragon űrhajót modelláló kabin egymás mellett sorakozó székeibe. A tárlaton persze szó esik arról is, nem akárki juthat fel az űrbe: az űrhajósoknak a szerteágazó tudományos képzés mellett egészségügyi, fizikai és mentális felkészítésen is részt kell venniük, és emellett még számos egyéb tudást is el kell sajátítaniuk, például professzionális fényképeket kell tudniuk készíteni a Földről, aminek nagyon is tudományos célja van: a fotók a földfelszínnel és a légkörrel kapcsolatos kutatásokban jutnak majd szerephez.
A június 8-i startot követően az űrhajó nem nyílegyenesen célozza majd be az űrállomást, hanem keringésbe kezdve a Föld körül egyre igazodik majd az ISS pályájához. Közben sorra leválnak róla a gyorsítófokozatok, míg végül a Dragon kis méretű kabinja automatikus dokkolórendszer segítségével csatlakozik az űrállomás amerikai egységéhez. Az ISS az amerikai, az orosz, az európai, a japán és a kanadai űrügynökség közös vállalása, mindannyian saját modullal – Kanada egy robotkarral – rendelkeznek e hatalmas objektumban. Vagyis a földi társadalmakra jellemző politikai harcok, ellentétek nem jutnak el az űrbe. Persze azért ez sem teljesen igaz: a kínaiaknak ugyanis saját űrállomásuk van.
Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos kiemelkedő szerepet játszik a HUNOR program megtervezésében és életre hívásában, azon belül pedig a HUNIVERZUM – Magyarok a világűrben interaktív kiállítás létrehozásában is.
A kiállítás megnyitóján a miniszteri biztos hangsúlyozta, hogy Magyarország ma már nem mellékszereplő, hanem kezdeményező és megbecsült partner az űrkutatás területén. Felidézte, hogy 2018-ban, amikor a magyar űrkutatás a Külgazdasági és Külügyminisztérium irányítása alá került, új lendületet vett a magyar űrszektor, és azóta több mint húsz együttműködési megállapodást kötöttek különböző országokkal, űrügynökségekkel és vezető iparági szereplőkkel.
Ferencz Orsolya az eseményen kiemelte: a HUNIVERZUM nem csupán egy kiállítás, hanem egy új tér is, amely a magyar tudomány és oktatás világűr felé vezető útját jelképezi.
Súlytalan nehézségek
Az űrben lenni semmiképpen sem éppen egyszerű, főképp ami a szervezet mindennapos szükségleteit illeti: a Nemzetközi Űrállomást idéző modulban az étkezés, a tisztálkodás vagy az alvás mikéntjéről is megtudhatunk érdekességeket, legyen az vákuumos űrvécé vagy a hálózsákokkal ellátott álló alvófülke, merthogy a súlytalanság állapotában – hiszen ott nincs olyan, hogy fekve vagy állva – az alvás az egyik legnehezebb tevékenység, paradox módon az ahhoz szükséges ellazuláshoz kell a legkomolyabb mentális koncentráció. De az evés sem gyerekjáték: a vákuumos csomagocskákban tárolt liofilizált ételeket az űrállomáson töltik meg nedvességgel, így lesz a fűrészporszerű állagból fogyasztható ennivaló. A morzsolódás veszélye miatt az űrállomáson kenyeret nem lehet enni, inni pedig művészet: a pohárból, mintha plazmaszerű anyag volna, kilebeg a víz. Apropó az életmentő nedű: ilyen körülmények között minden csepp számít, ezért az űrhajóban begyűjtött vizet – így a vizeletet is – újrahasznosítják. Képernyőkön futó rövid filmeken láthatunk jó néhány jelenetet: egy űrbéli vacsorán az asztronauták a szalámistortilla-lapokat ollóval vágják fel fogyasztás előtt.
A súlytalanság ráadásul minden egyes szervre kihat. A középfülben található egyensúlyszerv a gravitáció híján semmit sem érzékel a test helyzetéről és mozgásáról, ezért a tengeribetegséghez hasonló állapot léphet fel, egy-két hét elteltével elkezdődik az izmok leépülése, a csontok felritkulása, a csontokból kioldódó kalcium a vizeletet besűríti, az pedig a vesére lesz káros hatással – és így tovább. Az Egyesült Államok, az Európai Űrügynökség, Lengyelország, Magyarország és India űrhajósaival útnak induló misszió vizsgálatainak fókuszában többek közt épp ez a téma áll: a mikrogravitáció emberi agyra és a testre gyakorolt hatásait vizsgálják – például a véráramlás, az őssejtek, a daganatos sejtek és az ízületek változásait.
Épségben a végtelenből
Bár kis ország vagyunk, tudósaink mindig is fontos szerepet töltöttek be a nemzetközi tudományos életben. Ékes bizonyítéka ennek, hogy a világűr és a földi légkör száz kilométer magasan lévő határát, ahol a hagyományos repülés aerodinamikai elvei már nem működnek, így csak rakétatechnológiával lehet tovább emelkedni, Kármán Tódorról nevezték el: ez a Kármán-vonal. A világhírű fizikus és repüléstudós arcképe is látható azon a digitális tablón, amelyen a magyar űrkutatás nagyjainak portréi sorakoznak. És persze láthatók a kézzelfogható eredmények is, így a közelmúlt három legsikeresebb, tudományos kutatásokban segédkező, magyar fejlesztésű zsebműholdja, köztük a másfél kilogrammos Masat–1. E műfajban hazánk a világ elitjébe tartozik. E műholdak nemcsak teljesítményük miatt különlegesek, hanem azért is, mert méretüknél fogva jóval gazdaságosabbak nagyobb társaiknál. Bármit kilőni az űrbe nem olcsó mulatság: minden kilogrammnak ára van.
A tárlaton az űrállomás stilizált kupolájából különleges panoráma tárul elénk. Már csak egy pohár pezsgő hiányzik, hogy olyan érzésünk legyen, mintha egy felhőkarcoló luxuspanorámás étteremének teraszán volnánk. Csakhogy az ISS-en nem a város fényeiben, hanem abban a parányi földrészben gyönyörködnek az űrhajósok, ahonnan érkeztek, a szülőhazájukban, ami innen egy porszemnek tűnik. Az űrállomás e különleges pontján készülnek azok a szemet gyönyörködtető fényképek is, amiket a NASA szokott posztolni, vagy amiket az űrhajósok megosztanak a közösségi oldalaikon.
Persze egy űrmisszió során csak nagy ritkán adódnak ilyen romantikus pillanatok. A kiállítás végén látható az a kapszula, amelyben Farkas Bertalan és társa, Valerij Kubaszov küldetésük befejeztével, 1980. június 3-án visszatértek a Földre. A landolás nem teljesen úgy sikerült, ahogy eltervezték, erről a szerkezet külső állapota árulkodik, a burkolat barnásfekete elszíneződése ugyanis nem a festék színe, hanem az égés nyomaié. Mivel meghibásodott a fékezőernyő-rendszer, a Szojuz parancsnoki kabinja, azaz a visszatérő egység a tervezettnél jóval nagyobb sebességgel landolt, így a visszaemlékezések szerint a kabinból kilépő két utas mosolya nem volt egészen őszinte. Kézjegyük azonban felkerült az űrhajó oldalára: a krétával írt szöveg szerint mindketten köszönetet mondtak azért, hogy épségben hazatértek a végtelenből.
Az interaktív tárlat végén a magyar űrrepülés jelenlegi főszereplője ismét a fókuszba kerül: Kapu Tibor több mint 1600 órányi kiképzéssel a háta mögött készül a legkorábban június 8-ra tervezett indulásra. Hogy mit visz magával a küldetésre? A rengeteg tudás mellett egy kis csokoládét biztosan, hogy ne csak a liofilizált sült csirkével, hanem finom magyar édességgel is kényeztesse magát és utastársait.
