Falják a könyveket

– A kenyérbogár új jövevény hazánkban?

– Szó sincs róla. Legrégebbi feljegyzései a bronzkori Akrotiriból (Szantorini szigetén, Kr. e. 1500 körül) ismertek. Itthon a lárváját 1721-ben egy száraz kenyérdarabban találták meg, innen származik a magyar elnevezése. Az angolok biscuit beetle-nek, vagyis kekszbogárnak hívják, mivel leggyakrabban a konyhában futni össze vele, ahol rengeteg szerves anyagot, tehát táplálékot talál magának. Ezek a megnevezések azonban becsapósak, mert gyakorlatilag mindent felfal, ami az útjába kerül. Még a szappant, a ragasztót, a gyógyszereket és a mérges növényeket sem kíméli.

– A könyvekben hogy tesz kárt?

– Lárvája, a „könyvmoly” henger alakú járatokat vájva lyukasra szaggatja őket. Meglepően erős szájszerve van ennek a rovarnak, még a könyvborítón is átrágja magát. Sokáig észrevétlenül pusztít, ugyanis mindössze két-három milliméteres, és apró termete miatt sokszor csak akkor bukkannak rá, amikor már jelentős kárt okozott. Egyébként nagyon mozgékony, repülni is tud, ezért elég egy nyitva hagyott ablak, hogy befészkelhesse magát valahova.

– Mennyire érzékeny a környezeti hatásokra, például hőmérsékletre, párára?

– Nagyon igénytelen. Jobban szereti a 30 fokot, mint a 15-öt, de még 15-ön is képes szaporodni. Csak akkor lassabban fejlődik. Kedvező körülmények között azonban akár három-négy generáció is kifejlődhet évente.

– A fűtött könyvtárban ideális életkörülmények vannak számára?

– Sajnos igen. Lehet, hogy a könyveket kicsit unalmasnak és ízetlennek találja, de a klíma kitűnő. És ha egyszer már bejutottak a rovarok, nagyon nehéz eltávolítani őket. Nem tudják, mi van a falon kívül, nem fognak kisétálni maguktól. Ha viszont nem száműzzük őket, akkor komoly invázióra számíthatunk.

– Fagyasztás szóba jöhet?

– Elméletileg igen. A British Museum anyagában olvastam, hogy –20 fokon elpusztulnak. De egy ekkora könyvtárat, ilyen értékes gyűjteményt nem lehet csak úgy lefagyasztani. És sajnos a melegítés sem járható út. A feldolgozott, kiszáradt faanyag is tartalmaz 10-12 százalék vizet. Amikor felhevítjük a belsejét körülbelül 60 fokra, hogy elpusztuljanak a benne lévő kártevők, ez a nedvesség elpárolog. Megváltozik a fa szerkezete, akár repedések is keletkezhetnek benne. Ez a papír esetében is igaz. A könyv kiszárad, a lapok megvetemednek, törékenyek lesznek, ezért nem érdemes ezzel a technológiával próbálkozni.

– És gázosítással?

– Azzal is gond van. Először is egy könyvtár óriási tér, ahol a könyvek kis részt foglalnak el. Ahhoz, hogy az irtás hatásos legyen, az egész helyiséget le kell zárni és fel kell tölteni gázzal. Az pedig drága és bonyolult. Ráadásul a gázokban található savak szintén kárt tehetnek a papírban, festékekben, fémekben.

– Akkor mit lehet tenni?

– A megoldáson most sok szakember gondolkodik. Valószínűleg sok eszmecsere várható könyvtárosok, restaurátorok, kártevő-mentesítő és faanyagvédő szakemberek között. A kapkodás nem vezet jóra. Időre, türelemre és természetesen pénzre lesz szükség.

– Milyen gyakran fordul elő Magyarországon hasonló mértékű invázió?

– Ekkorával még nem nagyon találkoztam. Hogy fát rongáljanak meg rovarok vagy gombák, az gyakori. Szinte minden régi kastélynál előfordul, különösen ha évtizedekig üresen állt. Ez a műemlék-helyreállításban sajnos megszokott. Gondoljunk csak a romániai Peleş-kastélyra, amit könnyező házigomba támadott meg. A kommunizmus idején állítólag emiatt nem vette birtokba a Ceauşescu házaspár.

– Önök a munkájuk során milyen kártevőkkel találkoznak leggyakrabban?

– Gombákkal és néhány, az építőiparban előforduló farontó rovarral, mint amilyen a házi cincér vagy a kopogóbogarak. Ezek teszik „szúrágtává” a régi bútort, fafaragványt, gerendát és hasonló tárgyakat.

– Szúrágtává? Ez azt jelenti, hogy a „szúbogár” tudományos értelemben nem is létezik?

– Nincs ilyen faj, viszont a köznyelvben gyakran használják ezt a kifejezést gyűjtőfogalomként különféle fában élő és az azt károsító rovarokra. Szúfélék azért vannak, de kizárólag élő vagy frissen döntött fában. A beépített faanyagot sok minden rághatja, de szú soha.

– Ha visszatekint a múltba, melyik projekt jelentette a legnagyobb kihívást?

– Összességében körülbelül 1500 épület áll mögöttünk a szó szoros értelmében. Közülük talán a Szent István-bazilika és a Várkert Bazár felújítása volt különös feladat, amelynek során néha méteres falakon áthatoló gombával kellett megküzdenünk. De sikerült: mindkét csatából győztesen kerültünk ki. Az ilyen projekteknél egyébként mindig kérdés a technológia, mert nem létezik univerzális megoldás.

– Ki lehet irtani maradéktalanul a kenyérbogárhoz hasonló betolakodókat?

– Igen, csak hosszadalmas folyamatra kell készülni. Cégünk 1982 óta működik, és mindösszesen kétszer fordult elő olyan, hogy reklamáció miatt vissza kellett mennünk egy helyszínre. A kártevőirtás egyébként nem könnyű munka – sem fizikailag, sem lelkileg. Míg egy állami intézmény viszonylag jól viseli a beavatkozással járó kellemetlenségeket, addig magánszemélyeknek ez gyakran komoly érzelmi megterhelést jelent. Hiszen amikor 3-4 szakember megjelenik és szinte darabokra szedi a padlást, amit valaki egy élet munkájával épített, az nemcsak a házat, hanem a lakót is próbára teszi, megviseli. Nem véletlenül mondjuk a megbízónak, hogy ilyenkor érdemes elmennie néhány nap szabadságra a nyugalma érdekében.