Száz perc száz emberért

A Kodály Zoltán Művészeti Iskola díszterme ezúttal is zsúfolásig megtelt többnyire egyedülálló, idős, beteg emberrel, illetve azok képviselőivel, akik kerekesszékhez vagy ágyhoz vannak kötve. Sokan nem csupán a támogatásért jönnek el, de várták a Beregszászi Olgával való személyes találkozást is, aki dalaival ilyenkor felüdülést, bátorítást hoz ezeknek az embereknek a szívébe. Idén sajnos a művésznő nem tudott eljönni, viszont a jótékonysági est egyik fővédnöke, Schmitt Pálné Makray Katalin, illetve a gálaest társszervezője, Hampel Katalin divattervező, valamint Béres Klára, az akciót támogató Béres Alapítvány igazgatója jelenléte felejthetetlen élménnyel gazdagított mindenkit.

– Az utóbbi évek nehéz gazdasági helyzettel, háborús konfliktussal, elszegényedéssel és elvándorlással sújtották a közösséget. Köszönjük az anyaország, a nemzeti kormány támogatását, amellyel segítik a szülőföldön való megmaradást, és köszönjük a velünk együttérző magyarok segítségét, amivel enyhíteni próbálnak az itthon maradt, nehéz sorba került emberek helyzetén – mondta Babják Zoltán, Beregszász polgármestere.

A polgármester elismerő szavakkal méltatta a város díszpolgárának, a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetettjének, Beregszászi Olgának és barátainak ez irányú tevékenységét.

– Megtiszteltetés számunkra, hogy a mai alkalmat egy volt köztársasági elnök, Schmitt Pálnak a felesége, a kétszeres olimpikon Makray Katalin is megtisztelte jelenlétével, és hogy a sokak egészségét védő Béres-cseppeket ezúttal maga az adományozó hozta el – mondta Babják Zoltán. Abbéli reményének is hangot adott, hogy hamarosan Beregszászi Olga művésznő is eljön, hogy megörvendeztessen bennünket előadásával.

A támogatásra, sajnos, a korábbi időszakban is szükség volt, de a háborús időkben még inkább elkél a segítség, mondta Bobály István, a Beregszászi Kodály Zoltán Művészeti iskola igazgatója, egyúttal köszönetet mondott az iskola egykori tanítványának, Beregszászi Olgának, hogy nem felejtette el, honnan indult zenei pályafutása és máig támogatja az alma matert.

A vendégek Bendik Veronika, a polgármesteri hivatal végrehajtó bizottságának titkára segítségével átadták a pénzadományt tartalmazó borítékokat, illetve a Béres-cseppeket és melléjük a Magyar Demokrata legutóbbi számait a száz támogatottnak, illetve képviselőiknek. További anyagi támogatásban részesült az eseménynek otthont adó művészeti iskola, az öregek otthona, a beregszászi református és római katolikus egyházközség, a Linner Bertalan Beregszászi Járási Központi Kórház rehabilitációs osztálya és a pszichiátriai kórház.

A rászorulók támogatása mellett Beregszászi Olga fontosnak tartja, hogy segítse a tehetséges gyereket is. Idén húsz fiatal kapott a borítékba zárt szeretetből, amelyet a Kossuth Lajos Líceumban adtak át az illusztris vendégek, akiket Zseltvay-Vezsdel Emese igazgató köszöntött. Majd Bárdos István méltatta a város szülöttének életútját, és a távolból is köszönetet mondott a művésznőnek, hogy „felkarolja azokat a tehetséges gyerekeket, akikről úgy gondolja, úgy gondoljuk, hogy egy kis anyagi jellegű ösztönzés segíthet a jobb tanulmányi eredmények elérésében, a művészi tehetség kibontakozásában”.

A támogatások átadását követően az ajándékot hozó vendégeket kérdeztük, miért csatlakoztak a kezdeményezéshez, miként vesznek részt a munkában, illetve milyen tapasztalatokat, élményeket szereztek.

Hampel Katalin Magyar Örökség-díjas divattervező:

– Beregszászi Olga 25 évvel ezelőtt keresett meg azzal az ötlettel, hogy szervezzünk közösen jótékonysági rendezvényt szülővárosa, Beregszász rászorulóinak megsegítésére. Boldogan igent mondtam. Az idén a 22. jótékonysági estünket szerveztük meg. Ezek első részében neves művészek, zenészek, énekesek lépnek fel, a másik részében pedig a ruháimat mutatják be. Ezeket többnyire közszereplők öltik magukra, néhány profi manöken is eljön, akik szintén felajánlják gázsijukat a jótékonysági est céljára. Számomra az is csoda, hogy a 22 év alatt nem volt olyan művész, akit felkértünk és ne jött volna el ingyen. Mindenki szívesen jön. A kihelyezett szeretetdobozokbam is jelentős összeg gyűlik össze. Soha annyi pénzt nem tudtunk átadni, mint az idén. Hatalmas öröm számomra, hogy itt lehetek, mert először járok Beregszászban. A budapesti rendezvény után azt mondtam a polgármester úrnak, hogy már idős vagyok, többet nem vállalom a szervezést, de az itt szerzett benyomások meggyőztek arról, hogy folytatni kell.

Schmitt Pálné Makray Katalin ezüstérmes olimpiai tornász:

– Amikor először megszervezték a 100 perc 100 emberért gálát, nem voltunk itthon. Ám a másodikon már részt vettem. Hampel Katalin gyönyörű ruháit mutattuk be. Ez számomra akkor nagy megtiszteltetés volt. Azóta büszkén viselem, ezzel is jelzem, hová tartozom, és büszke is vagyok rá. Nagyon fontos missziónak tartom a jótékonysági gálaest megszervezését, hogy segíthessünk. Amikor az ember hallja – most személyesen is látom –, milyen helyzetben élnek itt sokan, összeszorul a szívem. Én háborús gyerek vagyok, az ötvenes években nőttem fel Budapesten. Most itt úgy érzem, mintha ott lennék, az akkori nélkülözés itt még megvan. De szeretnék biztatót mondani: én is felnőttem, meg is öregedtem, és jobb az életünk. Azt kívánom – és ehhez ne teljen el olyan hosszú idő –, hogy érezzék meg az itteniek is, mi az a minőségi élet, amikor nem csak arról beszélünk, hogy mi nincs. Legyen fontos, ami van, és tegyünk érte, hogy még több legyen. Elsősorban a szeretet legyen meg egymás iránt, és ne a panasz, ne a sírás, mert az nem ad energiát. Csak az ad energiát, aminek örülünk, és az sugárzik. Ezt kívánom az ittenieknek. Higgyék el a kárpátaljaiak, a beregszásziak, hogy nincs olyan nap, hogy ne gondolnánk rájuk. Nem csak a háború miatt. Úgy érzem, az elmúlt 10-15 évben Magyarország megmutatta minden határon túli magyarnak, hogy mi anyaország vagyunk és segítünk, ahol tudunk. Nagyon sok Budapesten élő kárpátaljai családdal, asszonnyal vagyok kapcsolatban, és látom, hogy megtalálták a helyüket, dolgoznak, jól dolgoznak és megbecsülik őket. De remélik, hogy hazajöhetnek. Ám ezért mindannyiunknak a maga lehetőségével tenni kell.

Béres Klára, a Béres Alapítvány elnöke:

– Nagyon boldog vagyok, hogy a kezdetek kezdetétől ott vagyok ennek a programnak az élvonalában. A Béres olyan cég, amelyik törődik a magyarsággal. Számunkra ez nem egy szlogen, hanem egy nagyon mélyről jövő érzés. Az apósom életútja, példája számunkra olyan szimbólum, olyan erőforrás, hogy mi, az utódai sem tehetünk másképp. Természetes számunkra, hogy ha egy ilyen ügy mellé állhatunk, akkor nekünk ott a helyünk. Az egész családom, az egész vállalatom, de mondhatom, hogy az egész magyarság egy ilyen ügy mellett szívvel-lélekkel ott tud lenni, és nagyon fontos is, hogy ott legyünk. Sokan vagyunk a kis Magyarországon, akiknek a nagy Magyarország az otthona, és az itt élőkkel mi ugyanolyan testvéri viszonyban élünk. Az utóbbi évek nagyon súlyos terhet raktak ránk lelkileg is, nagyon fáj a szívünk az itteniekért. Nem is tudom, mi segítünk-e, vagy rajtunk segít, amikor egy ilyen programban részt veszünk. Ez kölcsönös. Nagyon jó érzés, hogy most itt, önökkel lehetek. Megerősít, erőt ad a mi mindennapi küzdelmeinkhez, hogy valami olyat tudunk tenni, ami igazán fontos. Fontos a mi lelkünknek is. És azt gondolom, hogy fontos a magyarságnak is.