Keresett kifejezés:

Ungváry Zsolt

publicista

Születési hely, idő:
1968. február 20.

Az írásban – a politikai publicisztikában különösen – az igazságérzet vezérel, összekapcsolódva a pedagógusi lelkületből fakadó tanítási vággyal. Elsősorban magyarként és keresztényként szeretném felmutatni azokat az értékeket, amiket az életben legfontosabbnak tartok, s amelyeket számtalan veszély fenyeget.

További részletek

1968-ban születtem Budapesten. Az ELTE BTK történelem-könyvtár szakán végeztem, azóta kisebb kitérőkkel történelemtanárként és iskolai könyvtárosként dolgozom, jelenleg egy Pest megyei gimnáziumban.

1989 óta jelennek meg írásaim a magyar sajtóban; novellák, elbeszélések, publicisztikák.

Amióta az eszemet tudom (és ismerem a betűket) mindig írtam valamit, ebből következően elsősorban írónak tartom magam. 1994-től napjainkig összesen harmincnégy könyvem jelent meg: regények, novelláskötetek, mesekönyvek, publicisztikai gyűjtemények. Közel ötven novellám látott napvilágot irodalmi és közéleti lapokban. (Tiszatáj, Hitel, Új Írás, Magyar Nemzet, Kortárs, Képmás, Napi Magyarország, Nemzetőr stb.)

Írtam színdarabokat (pl. nemzeti ünnepeinkre, diákszínpadi előadások számára), Apor Vilmosról írt egyfelvonásosomat a Latinovits Diákszínpad több városban is előadta, egy alkalommal a Nemzeti Színházban is. Ebben két fiam is szerepelt; alighanem az a pillanat volt eddigi életem csúcspontja.

A történelem mellett a politika is nagyon érdekelt, a kilencvenes évek végén kezdtem ilyen témájú cikkeket írni. Kezdetben a Napi Magyarországban, 2000-től pedig a Magyar Demokratában is, ahová – mint kedvenc újságomhoz – először postán küldtem el írásokat. Egy személyes találkozó után Bencsik András felajánlott számomra egy rovatot, ez lett a Jobbszél, amely 2001. március 22-e óta egyetlen lapszámból sem hiányzott.

Az internetes újságírás megjelenésével, digitális bevándorló létemre is, bekapcsolódtam a nem papíralapú publikálásba: a demokrata.hu blogja mellett 2019. óta a vasarnap.hu-ra írok rendszeresen, valamint alkalmanként a mandiner.hu-ra is.

Az írásban – a politikai publicisztikában különösen – az igazságérzet vezérel, összekapcsolódva a pedagógusi lelkületből fakadó tanítási vággyal. Elsősorban magyarként és keresztényként szeretném felmutatni azokat az értékeket, amiket az életben legfontosabbnak tartok, s amelyeket számtalan veszély fenyeget.
Stílusban a szatíra, az abszurd, a szürreális áll hozzám közel, sokkal erősebb lehet egy érv, ha nem közvetlenül mondjuk ki, hanem például humorral vagy valamilyen analógia bemutatásával vezetjük rá az olvasót.

Mivel az írás, újságírás sosem volt elsődleges megélhetési forrásom, ezért – ha ezt Bencsik Andrásnak nem mondják el – bevallhatom, tulajdonképpen ingyen is írnék a Demokratának.

Hobbim, szenvedélyem nincsen; nem iszom alkoholt, nem dohányzom, drogot még nem is láttam, sosem voltam bulizós alkat, viszont harminc éve élek monogám házasságban a feleségemmel. Négy csodálatos gyermekünk van.

Amióta Kertész Imre Nobel-díjat kapott, és ezzel eldőlt, hogy nem én leszek az első magyar irodalmi Nobel-díjas, azóta tulajdonképpen különösebb ambícióim sincsenek.

2024.10.20.

Ungváry Zsolt

Bármi

Jelentéktelen

Hit

Tiltás

Alapjog

Nyilvánosság

Reakció

Győzelem

Segítség

Demokraták