Fotó: ShutterStock/Kostikova Natalia, szerk.

Nyirő József (1889. július 28., Székelyzsombor – 1953. október 16., Madrid) magyar irodalmunk erdélyi alkotóinak egyik legnagyobbja, a különleges székely lelkiséget kivételes érzékenységgel feltáró szépíró, népe hűségesen sorsvállaló szószólója.

Istentől elhívott mély hitű katolikusként papi pályára készült, 1912-ben szentelték fel. Életének meghatározó állomáshelye volt a Kolozs vármegyei Kide, ahol évekig szolgált. 1919-ben, Erdély román megszállása után kilépett a papi rendből, és megnősült, három gyermeke született.

Hirdetés

1920-ban, ama feledhetetlenül fájdalmas esztendőben jelent meg Haldoklik a székely című novellája, amivel azonmód irodalmi pályázatot nyert, ezután sorra következtek olyan remekművei, mint a Jézusfaragó ember, a Sibói bölény, az Isten igájában, a Kopjafák, az Uz Bence, Az én népem, a Székelyek, a Havasok könyve, a Júlia szép leány, a Madéfalvi veszedelem, a Halhatatlan élet, az Elszántak, a Néma küzdelem, és később a keserű számkivetésben született további remekművek. Több elbeszélése alapján 1941-ben Szőts István rendezésében készült az Emberek a havason című film, mindmáig minden valamirevaló filmkurzus egyik kötelező alapműve.

Nyirő József kivette részét a román uralom alá vetett magyarok kulturális küzdelmeiből: a Pásztortűz című irodalmi folyóirat főszerkesztője, az Erdélyi Szépmíves Céh alapítója, az Erdélyi Irodalmi Társaság és a Kemény Zsigmond Társaság tagja, 1928-tól a nevezetes Erdélyi Helikon írókör egyik vezéralakja volt.

Munkásságát 1940-ben Corvin-koszorúval ismerték el, és időközben népe sorsát szívén viselő alkotó emberként belesodródott a politikába. 1941-ben a hazatért területekről meghívás alapján mandátumhoz jutó honatyák egyikeként a magyar országgyűlés tagja lett az Erdélyi Párt képviseletében.

A második világháború végén oly sok honfitársunkkal együtt Nyirő József is emigrációba kényszerült, Madridban lelt új otthonra, ahol a Spanyol Nemzeti Rádió 1949-ben megindított magyar adásának munkatársa lett, irodalmi és közéleti jegyzetei a magyar kulturális örökség szerves részét képezik.

Az alábbi részlet A megfeszített című passiódrámájából való, e műve 1978-ban jelent meg az ohiói Youngstownban a Katolikus Magyarok Vasárnapja kiadó gondozásában. Kiviláglik belőle Nyirő hitvalló keresztény felfogása és a kereszthordozó magyar sorsvállalás, ami nélkül ma sincs értelmes jelen és élhető jövő. Vegyük föl mind egyéni és közös keresztjeinket!

„Semmiből több hitet, bizalmat és bizonyosságot nem meríthetünk sötét napjainkban, mint a krisztusi sorsból, hogy az Ő igazságában és igéje szerint megjárt golgoták végén mindig ott van a feltámadás, és mi is rátalálunk a magyar élet valódi fájára, amely nem szórja le magáról leveleit, hanem a nagy titok örök törvényének erejével kapcsolja magához, hogy a magyar haza megtarthassa gyermekeit, és gyermekei Magyarországot. A hazát, amely hazahívja haló porodat is.

Vedd hát keresztedet, és kövesd a Mestert! Csak a kereszt magasságából lehet meglátni a feltámadást.”

A kalendárium korábbi tartalmai ITT érhetők el.

Korábban írtuk