Fotó: ShutterStock/Kostikova Natalia, szerk.

Fjodor Ivanovics Tyutcsev „Silentium!” című verse nem kifejezetten a karácsonyról szól, de mégis el kell most olvasni, mert az adventi időszak csendjét, belső, tiszta lelki világunk megőrzését, az elcsendesülést, az érzések és gondolatok kimondatlan tisztaságának üzenetét hordozza, valamint megmutatja, hogy mi az, ami lényegtelen. Karácsony idején ennek a költeménynek éppen ezért van különleges jelentősége, hiszen ez a szép ünnep valójában nem a kényszeredett vásárlásról, a boltok plafonig feltöltött roskadozó polcairól és a vásárlási lázt támogató agyon hallgatott amerikai karácsonyi slágerekről, hanem a befelé, a belső világunk felé fordulásról, a csendes elmélkedésről és várakozásról, a kezdetről, a megszületésről szól. A karácsonynak, akárcsak egy születésnek, intimitása van. Ez ugyanis a bensőséges pillanatok időszaka, amelyet egyre nehezebb megélnünk. Ki tudja, talán ez a vers segíthet visszatérni arra az útra, amely karácsony varázsához visszavezet. Olvassák szeretettel!

Hirdetés

Fjodor Ivanovics Tyutcsev: Silentium

Ne szólj, rejtőzz el és tagadd

Az álmod s minden vágyadat –

Ha lelked mélye megtelik,

Halkan ragyogjon mindegyik,

Mint csillagok, ha jő az éj, –

Gyönyörködj bennük – s ne beszélj.

A szív hogy tárja fel magát?

Mások hogy értsék meg szavát?

Hogy értenék meg, hogy ki vagy?

Ha zúg a hangos gondolat…

A forráshoz lábbal ne érj, –

Igyál belőle – s ne beszélj.

Tanulj meg élni egymagad –

Ezernyi bűvös gondolat

Cseng benned, ám a nagyvilág

Ha ontja fényét és zaját,

Számukra mindez csak veszély, –

Figyelj dalukra – s ne beszélj!

1830

Fordította: Galgóczy Árpád

A kalendárium korábbi tartalmai ITT érhetők el.

Korábban írtuk