A Fidesz és a Pride

„Az őrült mindig előnyben van. Kétszer olyan agyafúrt, mint egy normális ember.” (Agatha Christie)

Sokan kérdezik, hogy Tarlós miért engedte a Pride-ot? S hogy a keresztény-konzervatív Fidesz–KDNP értékrendjébe hogyan fér bele ez a fajta magamutogató, provokatív performansz? E kérdéseket ráadásul mindkét politikai csoportosulás tagjai feltették. A jobboldaliak teljesen komolyan és felháborodva, míg a baloldaliak nem kevés gúnnyal. A válasz egyszerű: ez a (félreértelmezett) demokrácia ára.

Az emberi jogok gyakorlati alkalmazása

Magyarország demokratikus jogállam. Polgárai szabadságot élveznek mind szólás, mind vallás, mind szexuális irányultság tekintetében. E jogok az úgynevezett elidegeníthetetlen jogok közé tartoznak. Mondanom sem kell, hogy ez nem volt mindig így. A szocialisták kemény, majd puha diktatórikus módszerekkel történő vallásüldözése, valamint a szintén ezen a nyomvonalon haladó véleménydiktatúra alkalmazása mindenki előtt ismeretes. S némelyek még emlékeznek arra is, hogy egykoron büntetendő volt a homoszexualitás mint a nemi eltévelyedés egyik formája. 

A Magyar Népköztársaság jogrendje 1961-ben törölte a homoszexualitás büntethetőségét, majd 1988-ban – a posztszocialista országok közül elsőként – itt jegyezték be az első homoszexuális egyesületet, a Homérosz Egyesületet. E ponttól kezdve a magyar törvényalkotás és törvényalkalmazás se nem diszkriminálta, se nem kriminalizálta az e kisebbségbe tartozó polgárokat. Ami nem azt jelenti, hogy a homofób előítéletek innentől kezdve egycsapásra megszűntek, mert azok mindig is voltak, s vélhetőleg mindig is lesznek. 

A kisebbség kisebbségének elfogadása?

A fentiek tükrében kijelenthetjük, hogy amennyiben egy magyarországi közösség a rendőrséggel és a hivatallal történő egyeztetés útján felvonulást, tüntetést, köztéri csoportosulást kíván tető alá hozni, úgy az említett hatóságok arra csupán az engedélyüket adhatják. S ennek nincs köze sem Tarlós István politikai irányultságához, sem a Fidesz–KDNP által követendőnek tartott erkölcsi normákhoz. Hiszen a demokrácia, mármint a valódi és helyesen értelmezett demokrácia sok más egyéb mellett az elfogadásról is szól. Mindemellett szeretném megjegyezni, hogy ez az elfogadás, amely a társadalom egészének elenyésző részét képező csoport felé megnyilvánul, nem ennek a csoportnak egy maroknyi, az emberi jogokat szándékosan félreértelmező, a kormány megbuktatására apelláló nyugati szervezetek által pénzelt provokátorainak, hanem az egész közösségnek szól.

Tehát annak a csendes többségnek, amelyik – bár érintve van a kérdésben – idén is, ahogy eddig minden évben, a távolmaradásával tüntetett. Hiszen ezek a megmozdulások évek óta nem szólnak másról, mint LMBTQ-köntösbe bújtatott ellenzéki kormányellenes tüntetésről. Így hangozhatnak el a szónokok szájából olyan bődületes ostobaságok, mint például hogy a máskülönben a tb által is részben támogatott nemváltoztató műtéteket a kormány betiltotta. Vagy hogy a Fidesz felvásárolta az egész Balatont, mert erkölcstelennek tartja a félmeztelen emberek látványát a partokon. Igen, ezek a „vádak” egytől egyig elhangoztak.  

Homofób erőszak vagy normális válaszreakció?

Távol álljon tőlem, hogy bármilyen csoportosulást listázni akarjak. De erre nincs is szükség. A statisztikai adatok mindenki számára elérhetőek. Jelen adatok értelmében a Föld teljes népességnek mindössze 3-5 százaléka vallja magát homo- vagy biszexuálisnak. Márpedig ekkora csekély szám láttán joggal tehetnénk fel a kérdést, hogy akkor mi értelme a hatalmas kampánynak, a világszerte történő felvonulásoknak, a televíziós sorozatokban és mozifilmekben történő „érzékenyítésnek”, a nagy világcégek szivárványos termékkollekcióinak és más hasonlóknak? Mondhatnánk persze, hogy az egyre erősödő homofóbia elleni küzdelem az oka. Ám ez nem így van.

Ami ugyanis egyre erősödik, az a magamutogató devianciával, valamint az egyértelmű természetelleneséggel szembeni természetes ellenkezés. Amikor ugyanis félmeztelen, vonagló, bőrkorbácsos férfiak műpénisszel a kezükben fényes nappal vonaglanak Budapest szívében, ráadásul úgy, hogy nemcsak a vonulás útvonalának szélein, de magában a vonuló tömegben is egyre több a kisgyerek, a tolerancia valami más érzésbe csap át. Ugyanez érezhető akkor is, amikor azt halljuk, hogy 11-12 éves kisgyerekeknek adnak be nemihormon-termelést gátló injekciókat, hogy azok aszexuálisak, és nemi jelleg nélküliek legyenek, mert ők így akarják. A 11-12 éves gyerekek. Hát akkor nosza, adjunk nekik szavazati jogot is!

***

A fenti, néhány százalékos reprezentáció valószínűsíthetően (bár nem bizonyíthatóan) konstansnak tekinthető. Azaz az emberiség írott történelme óta nagyjából ekkora homoszexuálisok aránya a népeség egészén belül. Még akkor is, ha a Pride-on ez többnek tűnik, mivel a felvonulók jelentős része idén is Nyugat-Európából lett „ideimportálva” erre az alkalomra. A XXI. század embere épp egy olyanféle népszerűsítő akciónak az élő tanúja, amelyben már nem az elfogadást, hanem a homoszexuálissá válást propagálják. Ennek pedig egyszer és mindenkorra gátat kell vetni. Amit pedig a döntéshozók tehetnek ezügyben, az annyi, hogy a mostani Pride visszaéléseinek dokumentációja alapján szabályozzák a jövőre tervezendő felvonulás alaki és formai követelményeit, s a törvény adta kereteken belül eljárnak a szabályszegőkkel szemben.