Fotó: ShutterStock.com (illusztráció)
Hirdetés

Ugyanez a hitelminősítő 2006 szeptemberében még A1 minősítést adott Magyarországnak, ami a felső közép kategória (upper medium grade) legfelső szintje. Emlékezzünk: ekkor mondta Gyurcsány, hogy „annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy azt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok kormányzása azt valaha is megteszi”. Az államadósság akkor már évek óta folyamatosan nőtt, a foglalkoztatottság alacsony szinten stagnált.

2008 novemberében, amikor már nem csak a pénzügyi szakemberek, de a nagyközönség számára is nyilvánvalóvá vált, hogy az államadósság kezelhetetlen mértékűvé növekedett, a munkanélküliségi ráta tovább romlott, a Moody’s a besorolást még csupán A2-re rontotta, majd 2009 márciusában A3-ra.

2010 májusában hivatalba lépett a jobboldali kormány. A Moody’s júliusban egy lépésben Baa1-re rontotta a minősítést, majd még annak az évnek a decemberében egyszerre két fokozatot ugorva lefelé, Baa3-ra. Újabb egy év múlva, 2011 novemberében már Ba1-re, ami befektetésre nem ajánlott, a szakzsargonban sokat mondóan bóvlinak minősített kategória.

Telt-múlt az idő. A magyar államadósság az unióban példátlan ütemben csökkenni kezdett, a foglalkoztatottság az unióban példátlan ütemben nőtt, a reálbérek az unióban példátlan ütemben emelkedtek.

A Moody’s pedig várt. És csak öt év elteltével, 2016 novemberében emelte a magyar államadósság besorolását Baa3-ra, a stabilnak mondott kategória legalsó szintjére.

Azóta is telik-múlik az idő. A magyar államadósság az unióban példátlan ütemben azóta is csökken, a foglalkoztatottság az unióban példátlan ütemben azóta is nő, a reálbérek az unióban példátlan ütemben azóta is emelkednek.

És a Moody’s nem emel, vár. Vajon mire? Vagy ez költői kérdés?