A gumibotot féltik

Rosszallóan nézik Brüsszelből a kínaiak 16+1 koncepcióját és általában véve a közép-kelet-európai államok és az ázsiai ország közötti együttműködést. A rosszallás mögött van persze bőven gazdasági megfontolás, elvégre egyre több nyugati EU-tag, amelyektől eddig leginkább a szabad verseny dicsőítését hallhattuk, most Kínával szemben habozás nélkül alkalmaz protekcionista eszközöket. 

Van azonban más oka is annak, hogy Brüsszelben egyre többen húzzák a szájukat a kínai befektetések láttán, ezt feketén-fehéren ki is mondja a Die Welt német lap Veszélyes oldalszárny című szerdai cikke. Az írás arra hívja fel a figyelmet, hogy Kína újdonsült partnerei jelentős befektetési csomagokhoz jutnak, sőt ezen túlmenően politikai támogatást is kaphatnak a távol-keleti nagyhatalomtól, amit – siet leszögezni a publicista – akár Brüsszellel szemben is felhasználhatnak.

Innen fúj tehát a szél: az unió vezetői a befolyásukat féltik, és nem ok nélkül. Éppen most, amikor minden jel szerint a kvótakérdés végére azzal tennének pontot, hogy a felzárkóztatásra szánt uniós pénzcsapok elzárásával fenyegetik meg a renitens államokat, köztük Magyarországot is. A befogadáspárti államok kezében zsarolás lenne a végső érv, a pénzelvonás pedig a gumibot. 

Ebbe a gondosan felépített tervbe rondított most bele Kína a gigaberuházásaival. Ezek persze nem tudják helyettesíteni az uniós forrásokat, arra azonban elegendőek, hogy alternatívát mutassanak és ezzel csökkentsék a közép-kelet-európai államok kiszolgáltatottságát. 
Márpedig ez jobban szúrja az uniós vezetők szemét, mint az olcsó kínai napelemek. A zsarolási potenciált, azaz a gumibotot féltik.