A gyalázatos

Békés természetű ember vagyok, de azért ezt a pofátlanságot még én is kikérem magamnak.

Dobrev Klára képes volt leírni, közzétenni ezeket a mondatokat: „A kormány már meggyalázta a Köztársaságot és Nagy Imre emlékét, amikor szobrát a helyéről eltávolította. Ma pedig már említésre méltónak sem tartja… A mi feladatunk maradt, hogy őszintén beszéljünk a múltról, és emlékeinket a közös jövő szolgálatába állítsuk. A mi feladatunk maradt, hogy megtaláljuk azokat a kapcsokat, amelyek összekötik a magyarságot, mindezt politikai rokonszenvtől függetlenül. És Veletek, Értetek, teljesíteni fogjuk kötelezettségeinket! Ezt a cseppet sem csekély felelősséget Nagy Imre rakta a vállunkra.”

Képes ezt leírni, abban a villában élve, annak a kényelmét élvezve, amelyet a nagyapja vérdíjként kapott Nagy Imre koncepciós perben történő halálra ítélésének irányításáért. Képes úgy, hogy egyetlen szava nincs a nagyapja és elvtársai szörnyű bűnéről. Képes a politikai gyilkosságnak máig haszonélvezőjeként ilyen gyalázatos módon bemocskolni Nagy Imrének még az áldozatos halálát is.

Az ilyen fokú gátlástalanságra már szavak sincsenek. Gyalázat azokra, akik Dobrev Klára mellé állnak, akár csak egy pódiumon is.