A gyalog, ami vezérré is válhat
„Az elképzeléstől a tettig hosszú az út. És éppúgy nem lehet a lépést visszavonni, mint a sakkban. Ha minden kockázatot előre lehetne látni, a játszma már nem is volna érdekes.”
(André Gide)
Már most több ezerre teszik azoknak a civileknek a számát, akik az orosz-ukrán háborúban eddig meghaltak. A valós adat ennek akár a többszöröse is lehet. Abban pedig egyetérthetünk, hogy a civil áldozatok, azaz a „járulékos veszteség” elfogadható száma: nulla. Ami ezen felül van, az gyilkosság. Akár így, akár úgy maszatolunk. Csak hát… a háború egyik lényege az, hogy emberek halnak meg benne. A másik, valódi lényege, hogy végeztével át lehessen alakítani a katonai és gazdasági hatalmi viszonyokat.
***
Sem hadtörténész, sem biztonságpolitikai szakértő nem vagyok. Mondhatnám persze, hogy az általam megtapasztaltak szerint az orosz-ukrán háború kapcsán ez vagy az a lehetséges szcenárió, viszont a csupán tapasztalati tudás igen veszélyes mellékvizekre tudja az ember gondolkodásának hajóját elkormányozni.
Annyit azonban tudok, hogy a háborúk nem csak úgy maguktól alakulnak ki, azokhoz kell néhány összetevő, úgymint passzív fenyegetés és fenyegetettségérzés, területfoglalási szándék, többször elutasított csatlakozási szándék, többször elutasított csatlakozási felajánlás, fegyverkezési verseny, eltérő gazdasági érdekek, tisztázatlan nemzetiségi kérdések és még sorolhatnám. Ha ezek nem csupán megvannak, de egymásra is torlódnak, már csak egy olyan külső katalizátor szükségeltetik, amely a robbanásig feszült helyzetben szikraként működik.
Mivel pedig az érintett országoknak, a nagyhatalmaknak, valamint a különféle állami és katonai szövetségeknek a háborút megelőző években lehetőségük volt ráhatással bírniuk a perlekedő felekre, de önös érdekből, időhúzásból, vagy más egyéb okokból nem tették, kijelenthetjük: ennek a háborúnak a kirobbanásáért minden, jelenleg közvetlenül és közvetve érintett ország és szövetség felelőssége megállapítható.
***
Hazánkat, melynek felelőssége abban merül ki, hogy mind az EU-nak, mind a NATO-nak tagja, sokan még mindig nem veszik komolyan. Némelyek talán még amolyan gyalogáldozatként is tekinthetnek rá. De ha már a sakknál, ennél a szimulált háborúnál tartunk, bátorkodom megemlíteni a gyalogcsere szabályát:
„Ha egy gyalog eléri az utolsó sort, azonnal át kell változtatni – ugyanazon lépés részeként – a gyaloggal azonos színű vezérré, bástyává, futárrá vagy huszárrá, mégpedig a lépést tevő választása szerint. A gyalogátváltozás hatása azonnal érvénybe lép.”
Úgy gondolom, hogy Magyarország elérte azt a bizonyos utolsó sort. Jelentőségét tekintve olyannyira felértékelődött, amire már rég nem volt példa (több)ezeréves történelmünk során.
Amennyiben pedig április 3-án Orbán Viktor nyer, ő pontosan tudni fogja, mire cserélje azt a bizonyos gyalogot.
Az ezzel ellentétes lehetőségbe inkább bele se merek gondolni, mert az azt feltételezné, hogy a győztes a gyalogot egy másik gyalogra cseréli. Akkor is, ha ezt a szabályok nem teszik lehetővé.
Elég, ha csak a Momentum jelenlegi embargós álláspontjára gondolunk. Ők az Oroszországgal való atomenergetikai együttműködésünket azonnal leállítanák, s a már épülő Paks II. atomerőművet a franciákkal fejeztetnék be.
Ugyancsak beszédes az ellenzék más tagjainak vélekedése az Ukrajnának küldendő fegyverek, valamint az onnan érkező gáz és kőolaj tekintetében. Az ellenzék nemhogy fegyvereket küldene, de egyenesen katonákat is. És persze azonnal elzárná a gázcsapot.
E szándékok tekintetében pedig tökéletesen közös álláspontot képvisel a valódi vezető posztkommunista Gyurcsány Ferenc, a szélsőbalos anarchista együtteseket kedvelő Jakab Péter, valamint a közös lista kilencedik helyén álló karlendítő Z. Kárpát Dániel.
***
Az, hogy a háború, illetve az azt megelőző világjárvány miatt esetleg még a korábbiaknál is nagyobb mértékű gazdasági válság jön hamarosan, nem kérdéses. Már csak az vethet fel igen sok kérdést, hogy Magyarország milyen mértékű károkat kíván elszenvedni?
És itt újra elő kell hoznom Orbán Viktor nevét, aki a 2010 óta tartó kormányzása alatt a legváratlanabb helyzetekben is jól reagált. Hiába kritizálta egyes intézkedéseit a Nyugat, azokat néhány hetes vagy hónapos csúszással mindig átvették. Amennyiben április 3-án Orbán Viktor bizalmat kap a szavazópolgároktól, tudni fogja, hogy a kárenyhítés milyen formában történjen meg
Ellenkező esetben a magyar gazdaság már 2022 végére teljesen összeomolhat.
Most tehát már nem arról van szó, hogy a liberális gondolkodásúaknak mennyire nincs ínyükre az illiberális demokrácia, vagy mennyire nem tudnak azonosulni a nemzetállam gondolatával, hanem hogy Magyarország felfelé történő pozicionálásával ők is el akarják-e kerülni a legrosszabbat?
