Köszönettel tartozunk az Echo TV-nek, hogy a Wittner Máriával készült beszélgetés most, az 1848-as forradalom ünneplésének idején került adásba! Értjük az üzenetet: mindkét forradalom helyet kér és helyet foglal a szívünkben. 

Fontos, és örülhetünk, hogy 1956-ról még hiteles szavakat hallhattunk hiteles tanútól. 

Bár az ötvenhatos hős asszony a nemrég zajlott szemműtéte miatt napszemüvegben volt, rendíthetetlen hite és elvhűsége példás életerőről tanúskodott. Igen, tanú ő, hites és hiteles. Egy rövid riportban csak felvillanni láthattuk életének néhány fő mozzanatát, de azok igaz fénnyel világítanak. Nagy szavak ezek, de ő valóban nagy idők tanúja – s már egyre kevesebben vannak.

Összeszoruló szívvel hallgattuk, néztük, amint a kitűnő riporternő kérdésére válaszolva a halálra ítéltek és halálba indulók utolsó perceiről beszélt. Nem kerülték ki a kényes kérdéseket. Megbocsátani? Megbocsátani annak lehet, aki bocsánatot kér – válaszolta, majd hozzátette, ő nem gyűlöli a kommunista diktatúrát mentegető mai utódokat – undorodik tőlük, s hazugságaiktól.

Ezért nem vállalt már képviselői mandátumot a parlamentben. Mégis tud reménykedni – mégpedig a Haza jövőjében, amit féltő gonddal emleget. 

Wittner Mária a forradalomban az egyik felkelő csoport tagjaként sebesült meg, kórházba került, de hamarosan felépült. A forradalom leverése után sikerült Ausztriába szöknie, de később hazajött a gyermeke miatt. 1957. július 16-án letartóztatták – fegyveres szervezkedésben való részvétel, illetve az államrend megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés, többrendbeli meg nem állapítható gyilkossági kísérlet, fegyveres rablás, disszidálás miatt 1958. július 23-án, 21 éves korában első fokon halálra ítélték. Kétszáz napot töltött halálraítéltként a börtönben. Ma sem tudott másképpen beszélni cellatársáról, Katiról, csak sírással küszködve. 

A másodfokú bíróság életfogytiglanra változtatta az ítéletet. 1970. március 25-én, vagyis 13 év múlva került szabadlábra a „felszabadulásunk” 25. évfordulója alkalmából hirdetett amnesztiával. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy mi sokan minderről mit se tudtunk, sőt úgy tudtuk, a politikai foglyok, azaz a forradalmárok már 1963-ban mind amnesztiát kaptak. Hát ennyit a sajtó hitelességéről. 

Wittner Mária beszélt magánéletének kőkemény oldalairól is. Mindezek ismeretében újra le kell írnom a nagy szavakat: egy hős asszony szólt ismét hozzánk, hozzátok, akinek a keresztény hit és a hittől megerősödött lélek adott erőt. Erőt sugárzott, hogy bennünk is legyen erő, folytatni a küzdelmet, amelyet ő és társai vívtak, s amelynek még ma sincs vége! A Hazánkat kell megvédeni a belső és külső ellenségtől!