A Janus-arcú Macron
Tán a kedves olvasó is emlékszik Emmanuel Macron francia elnök politikai belépőjére. 2017-et írtunk, mikor az újdonsült államfő nem túl fényes, ám legalább mélyen dicstelen európai antréjában keménykedve bírálta hazánkat és Lengyelországot. A lelkes kezdő tájékozatlan vagdalkozásával kérhette belépőjét a brüsszeli balos klubba.
A következő években Macronról lehullott az anarcholiberális szemellenző, és az idő múltával elkezdte a maga összetettségében vizsgálni a világot: bár hivatalos szólamai még mindig a populizmus sátáni voltáról zengtek, rájött, hogy államközi szempontból kívánatos a közép-európai országokkal is együttműködni. A háttérben Macron igen jó személyes kapcsolatot épített ki a magyar miniszterelnökkel. A francia elnök konszolidációja kapcsán egy-két éves folyamatról beszélhetünk.
A 2017-ben még verhofstadti magaslatokban libernyákoskodó Macron 2019-re már elég erősen kezdett nyitni a V4 és a konzervatív kormányfők felé. Az európai politikai színtéren egyre otthonosabban mozgó államfő a csúcstalálkozók szüneteiben fontos egyeztetéseket folytatott le a visegrádi országok miniszterelnökeivel. Mint ismert, a két rossz (Weber és Timmermans) kiküszöbölésére Ursula von der Leyen bizottsági elnökké választása is nagyrészt az Orbán–Macron eseti tandem aktív lobbijának köszönhető.
Az európai jobboldal mellett hazája konzervatív szavazói felé is gesztusértékű lépéseket tett a francia elnök. 2020-tól kezdődően a politikai iszlámmal és a tömeges bevándorlással szemben a korábbitól eltérő, elutasító hangnemet ütött meg. Azóta beszédei visszatérő motívuma a radikalizálódó migránsok visszatoloncolásának kérdése, valamint a muszlim szélsőségesek elleni fellépés szükségessége.
Hogy az új hang valódi politikai megfontolás, vagy csak kommunikációs húzás, mely az erősödő Marine Le Pen vitorlájából fogná ki a szelet – később derül ki. Mindenesetre kijelenthető, hogy Macron elnöksége óta először szólt a bevándorlásellenes francia szavazók széles táborához.
Ugyanakkor hiába a liberalizmustól való részleges elfordulás, az együttműködőbb viszony Orbánékkal, valamint a bevándorláspolitikai váltás – a párizsi fiatalember nem felejtette el, honnan jött. Képes háromszázadszor is az úgynevezett populista jobboldal veszélyességéről értekezni, és a társadalmi igazságosság neomarxista elvét körülrajongani.
Ám a legnagyobb gond, hogy a migráció terén ellentmondani látszanak Macron szavai a tetteivel: néhány napja érkezett a hír, hogy az Identitás Generáció franciaországi szervezetét feloszlatják a helyi hatóságok. A bevándorlásellenes aktivisták – ahogy magyarországi csoportjuk, Bódi Ábel vezetésével – a migráció okozta problémákra hívják fel a figyelmet akcióikkal. A fiatalok rendbontás nélkül, békés ellenállással mutatnak rá arra, hogy valami nincs rendben Európában. Mindezek dacára a francia belügyminiszter (a fajgyűlölet képtelen vádjával) kezdeményezte az ottani Identitás Generáció betiltását.
Értjük mi a kettős játékot, csak nem szeretjük: ha valaki rámutat a bevándorlás negatív hatásaira és megkísérel szembenézni a népességcsere kulturális katasztrófájával, akkor a migráció elleni fellépés betiltása, és az értékvédelem legyalulása baromira nincs rendjén.
A Janus-arcú Macron egyvalamit jó, ha feljegyez: lehet egy ideig jobbra és balra is nézelődni, de sokáig nem érdemes hezitálni.
A langyosakat úgyis kiköpi az Úristen.
