A jóemberkedés vírusa
Időről időre, amikor szemlátomást sokan káromolnak egy harmadik felet, az emberben elkezd munkálni az igyekezet, hogy egyet hátralépve, józanul álljon hozzá az adott kérdéshez – így próbáltam én is viszonyulni a WHO iránymutatásaihoz a koronavírus-járvány kitörése óta. Nem volt túlzottan könnyű a feltétlen jóhiszeműség keresztjét hordozni, ám az egymásnak ellentmondó kommunikációs panelek és cselekvési tervek dacára ott motoszkált bennem: ők mégiscsak a szakértelmet képviselik. Jóindulatomat azonban végérvényesen legyalulta a szervezet legújabb, ideológiailag motivált nyilatkozata.
A határok nyitva tartására szólított fel az Egészségügyi Világszervezet – olvasható a minapi szalagcímeken. Mindezt arra reagálva közölte a WHO, hogy az EU-tagállamok egységesen a határaik lezárásáról döntöttek a Dél-Afrikából érkezők előtt, az újonnan megjelent, omikron névre keresztelt Covid-mutáns miatt. A szervezet azt is hangsúlyozta, hogy az afrikai országok oldalán áll.
Adott tehát egy új vírusvariáns, amellyel kapcsolatban még nem vagyunk annak az abszolút tudásnak a birtokában, ami alapján a döntéshozók ítéletet alkothatnak a veszélyességéről, a szükséges lépésekről, intézkedésekről. Ekkor a „jobb félni, mint megijedni” elővigyázatossági egyszeregye elemi túlélőszabály.
Ennek folyományaként született meg a döntés, hogy lezárják a határokat a dél-afrikaiak előtt és korlátozzák a légiforgalmat.
Ez nem diszkrimináció. Világjárvány van.
Miközben a BioNTech a vakcinahatékonyságra gyakorolt hatások vizsgálatával van elfoglalva, a WHO munkatársai mintha a szárszói találkozó szellemi mocsarának bűzét inhalálva kezdtek volna neki legújabb közleményük megalkotásának.
Nyitott határok, végletekig globalizált lét, kozmopolitizmus: az ilyesféle disztópikus képekkel mindaddig nincs gond, amíg liberális szövegelésként a másodperc törtrésze alatt elillannak. A négy fal között és egyes mikropártok sajtótájékoztatóin bárkinek jogában áll a drasztikus önsorsrontást propagálni – lelke rajta. Ám ha egy világszervezet, amely ráadásul az egészségügyért felel, ellentmond éppen a járványvédekezési szempontoknak, az komoly eufemizmussal élve is abszurdnak mondható. A WHO közegészségügyi-járványügyi aspektusokat totálisan háttérbe szorító, helyette a szélsőbal politikai mantráit visszhangzó állásfoglalása olyan, mintha egy halvédelmi civil szervezet a bálnavadászat folytatására szólítana fel.
Ez maga a téboly.
Más kérdés, hogy minden bizonnyal eső után köpönyegként hatott a kontinens-szinten eszközölt beutazási korlátozás. Ez azonban nem feltétlenül az európai és hazai döntéshozók hibája: a vírus egész egyszerűen gyorsabb volt. A hírek szerint Belgiumban, majd Hollandiában és Ausztriában egyaránt felütötte a fejét az új variáns, és Németországban is kimutatták már a jelenlétét. Ne legyen semmi kétségünk – az omikron magyar földön is belátható időn belül tiszteletét teszi, a kérdés csupán abban áll, hogy ez mikor következik be.
És miközben Európa arra figyel, hogy mit hoz majd a soha véget nem érőnek tűnő Covid-rémálom új fejezete, a WHO megpróbál egyfajta perverz érzékenyítő, jóemberkedő szerepben tetszelegni. Jól ismerjük azt a kort, amikor utópisztikus ábrándok váltották fel a szociális, kulturális, vallási, vagy ne adj’ Isten egészségügyi szempontokat.
Megköszönve a lehetőséget, inkább nem kérnénk vissza ezeket az időket.
