A konzervatívoknak nincs már hely
Úgy tűnik, a 2020-as nyár a nagy német pártoknál a kilépők évadát hozta el. Nem sokkal azután, hogy július végén az SPD kizárta soraiból Thilo Sarrazin iszlámkritikus közgazdász-politikust, a hagyományos politikai erők újabb veszteséget szenvedtek el. Eugen Abler, aki a CDU tagja volt 43 éven keresztül, kilép a merkelizálódott formációból – a veterán politikus azt mondja, a párt nevében szereplő „C”, azaz a „keresztény” jelző eltűnt a gyakorlatból, a tagság pedig egyre inkább úgy érzi, hogy a konzervatívok elvesztették a helyüket a CDU-n belül.
De ki is az az Eugen Abler?
Egy baden-württembergi településen, Bodneggben hosszú évekig a helyi CDU-alapszervezet elnöke volt, amely tisztségét 2019-ben már nem újította meg. Emellett helyi, járási képviselőként is dolgozott. A Kereszténydemokrata Unió kongresszusain delegáltként vett részt, ezen össznépi pártgyűléseken pedig rendszeresen beszédeket intézett a jelenlévőknek – az utóbbi időben igencsak kritikus hangot megütve a párt irányvonalát illetően.
Az idős politikus augusztus 11-én, a Tichys Einblick nevű német magazinban megjelent írásában közölte kilépését, és ízekre szedte a CDU jelenlegi politikáját. Elmondása alapján a döntést egyáltalán nem volt könnyű meghoznia, ám mégis meg kellett lépnie. Abler szerint ugyanis a keresztény értékek már semmilyen szerepet nem játszanak a párt életében – az a meglátása, hogy a CDU vezetői egy ideje már azon dolgoznak, hogy a jövőben a Zöldekkel alakíthassanak közös kormányt. Ők viszont a tradicionális családmodell elpusztításán munkálkodnak.
Eugen Abler meggyőződése, hogy a párt elöljárói és Angela Merkel politizálása nyomán a CDU balra tolódott, és minden értékét feláldozta a politikai erősség oltárán. Olyan témákat vállaltak fel, mint a genderkérdés, az azonos nemű párok házassága és örökbefogadási joga, a gyermekek korai szexuális nevelése, valamint a harmadik nem bevezetése. Mindemellett a párton belül nagy többséggel szavazták meg a német Leszbikus- és Melegunió különleges szervezetté nyilvánítását, és tagjainak jelentkezési jogát a CDU-ba – mondván, hogy ez egy fontos lépés a néppárti jelleg továbbélése felé. Az Értékunió nevű konzervatív szervezettől ugyanakkor ezt a felminősítést megtagadták.
A most kilépett politikus véleménye szerint a fent említett problémás ügyek mellett negatív folyamatot képez a Merkel-kabinet migrációs politikája, amelynek messze ható következményei lesznek. Abler az energiapolitikáról is tragikus képet festett, külön megemlítve, hogy Európa-szerte Németországban a legmagasabbak az energiaárak.
Az értékrendbéli válságról azt írja Eugen Abler, hogy a tagság véleménye alapján arra a megállapításra jutott, hogy a konzervatívok elvesztették a „hazájukat” a CDU-ban. (Magyarosan szólva: az egyszeri jobboldali szimpatizáns nem lelé honját a hazában.) A politikus az írás során többször rátér a „C” hiányára a pártban. Az utolsó sorokban felszólítást intéz Merkelékhez: forduljanak vissza a kereszténydemokrácia útjára, vagy ha ezt nem teszik meg, akkor vegyék ki a párt nevéből a „keresztény” jelzőt.
Így áll hát a helyzet Némethonban: a morális és világnézeti krízisbe keveredett CDU régi prominenseit taszítja ki elvei megtagadásával; olyan embereket kerget el, akik élő lelkiismeretként mutattak tükröt az útját vesztett pártvezetés felé. De talán nem is bánják annyira Abler kilépését. Hiszen így több hely jut az LMBTQ-lobbistáknak és a muszlim tagozatnak, akik bizonyára nem a túlzott véleménykülönbség miatt integrálódtak – a Kereszténydemokrata Unióba.
