A magyar akadémia körül
Kisebbfajta szellemi csata zajlik a Magyar Tudományos Akadémia körül.Kisebbfajta szellemi csata zajlik a Magyar Tudományos Akadémia körül. Csupa tisztességes, jó szándékkal indult az egész, az érdekek egyeztetése azonban körülményesebbnek bizonyult, mint azt előre várni lehetett.
A magyar kormánynak – nagyon helyesen – az egyik fő stratégiai csapásiránya a hazai innováció felpörgetése. Röviden arról van szó, hogy a termelésben a magyar szellemi hozzáadott értéket jelentősen növelni kell, ötletekre, találmányokra, kezdeményezésekre van szükség. A magyar innováció jelenlegi teljesítménye mondjuk jó közepes, ami elég a szinten tartáshoz, de kevés a minőségi előrelépéshez.
Fotó: ShutterStock.com, illusztráció
A Fidesz-kormányzás logikája szerint a problémák megoldásának egyik jó módja, ha keresünk egy alkalmas projektmenedzsert, adunk neki hatalmat és pénzt, rábízzuk a döntéseket és számon kérjük az eredményt. Az országos innováció projektmenedzsere Palkovics László lett, aki ehhez miniszteri hatalmat kapott. Ami a pénzt illeti, azt itt ki kell egészíteni szellemi tőkével is, a nélkül nem működik a pénz sem.
Mármost mindössze két intézményrendszernek van Magyarországon az innováció érdemi fejlesztéséhez szükséges pénze és szellemi tőkéje: a felsőoktatásnak és az MTA-nak. Palkovics László először az egyetemeket próbálta besorolni a hadseregébe, ez azonban nem sikerült, az EMMI visszaverte a kísérletet. Vagy jogos volt a dolog, vagy nem, mindenesetre a csata már az előtt eldőlt, hogy megkezdődött volna.
Nem maradt más hadsereg, csak az akadémiai kutatóhálózat, a hozzá való pénzzel, paripával, fegyverrel és kutatógárdával. Palkovics László másodjára ezt próbálta betagozni a saját innováció-fejlesztő projektjébe. A médiavisszhang alapján azt lehetne gondolni, hogy az Akadémiával kialakult konfliktus mélyén néhány társadalomtudományi kutatás szükségessége vagy fölöslegessége körüli vita rejlik. Holott egészen másról van itt szó. A kérdés az, hogy az innováció-fejlesztésért felelős miniszter kivel és mivel fog innovációt fejleszteni. Mert a minisztériumi apparátussal aligha fog.
Palkovics László, aki kiemelkedően fontos ügyért, a magyar innováció fejlesztéséért indult csatába, ennek a csatának az első ütközetét elveszítette, amikor az Akadémia ténylegesen kevesebb, mint egy órát kapott egy olyan törvény véleményezésére, amely alapvető befolyással van rá. A háborút azonban megnyerheti, bár nagy körültekintésre lesz szüksége.
A kutatásirányítás ugyanis kényes dolog. Van egy mondás, miszerint a hirdetési költség fele kidobott pénz, csakhogy előre soha nem tudni, hogy melyik fele. Hasonló a helyzet a tudományos kutatással. Rengeteg a tudományban az üresjárat, az öncélúság, a zabhegyezés, és persze vastagon benne van a politika is, hiszen a tudomány, különösen a társadalomtudomány a társadalmi befolyásolásra és a pénz megszerzésére egyaránt alkalmas – márpedig ezek a politika legfontosabb célterületei. Előre mégis nagyon nehéz eldönteni, mi az a tudományos munka, ami később hasznosul, és az, ami nem.
A tudományos kutatásban a költséghatékonyság optimalizálása éppolyan nehéz dolog, mint a hirdetés esetében – vagy még nehezebb. Ám hogy nem reménytelen, arra viszont jó példa a néhány éve kemény kézzel irányított magyar filmgyártás, amely sikert sikerre halmoz, amióta nemzetközi tekintélyű filmes szakember irányítja a folyamatokat és dönt arról, hogy a közpénzt ki mire költheti.
A filmes példa az innováció-szervezésben is hasznos lehet, különösen, ha itt is megnő az elkölthető pénzkeret. Annak idején a filmesek is kígyót-békát-diktatúrát kiabáltak, mára azonban a siker minden komolyan vehető kritikát elhallgattatott. Ha Palkovics Lászlónak sikerül magasabb szintre emelnie a magyar innovációt, a siker őt is igazolja majd.
A kiindulási helyzet nem rossz. Adva van egy tetterős, magasan kvalifikált tudós, Palkovics László akadémikus, aki fejleszteni szeretné Magyarországot, adva van egy széles konszenzussal övezett cél, a magyar innováció fejlesztése, adva vannak az egyetemek és az akadémiai kutatóhálózat, amelyek e céllal egyetértenek. Már csak arra a politikai mestermunkára van szükség, amely e törekvéseket egységbe foglalja.