A „magyar Navalnij” Dobrev védőszárnyai alatt
A DK „árnyék-miniszterelnöke” újabban finnyás lett – az igazságszolgáltatás egyik felkent bírájára. Igaz, most lépéshátrányból volt kénytelen mindenben is képességes férje elé ugrani, hiszen Gyurcsány már a „magyar Navalnij”, Varju László tárgyalása előtt úgy ment neki ügyésznek, bírónak, mint Kunhalmi Ágnes a stúdióajtónak, miközben régi szocdemes stílusban meg is fenyegette őket. A lámpavasig vélhetően csak azért nem jutott el, mert azt már kisajátította Márki-Zay, beépítve veretes szókincsébe, úgymint „félnek attól, hogy lógni fognak”!
A DK-s „magyar Navalnij” ügyében ítéletet hirdető bírót, emelve a téten, a DK-s árnyék-miniszterelnök asszony ugyanis már azzal vádolta meg közösségi oldalán, hogy bűnt követett el, amikor az ő Varju Lacijukat el merte ítélni. Szó szerint ezt írta: „Tisztességtelen, amikor egy áldozatból vádlott lesz, de az már bűn, ha el is ítélik.”
Aki nem, vagy csak kevésbé ismeri Dobrev Klára lakhatási viszonyait, tulajdonképpen a születése óta, abban bizonyára fel sem merül a kérdés, vajon miért akadt ki és utálta meg ennyire a bírót, hiszen közülük eggyel, bizonyos Jahner-Bakos Mihály hadbíróval – később a Legfelsőbb Bíróság elnökével – közös fedél alatt lakott, amíg a derék bitófa-diszpécser meg nem halt. Kislánykorában, de felnőttként is bizonyára sokat beszélgetett, sétálgatott le-fel az udvarban, közben játszadozhatott Misi bíró bácsival. Talán a térdén is lovagoltatta kislánykorában Klárikát ez a csupa szív Jahner.
Vélhetően akkor sem fordult fel Dobrev Klára gyomra a lakótárs bíró mindennapos látványától, amikor megtudta, hogy miután Antal nagypapa 1956. november 4-én hajnalban elsőként érkezett szovjet tankban kuporogva Szolnokról Budapestre szabadságharcosokat lövetni, később pedig akasztatni, akkor vezette be Jahner-Bakos vérbíró alezredesként a rögtönítélő bíráskodás gyakorlatát.
Nezvál Ferenc akkori igazságügy-miniszter elvtárs szerint Jahner-Bakos irányításával a katonai bíróságok 1956. november 4-től 1957. április 1-ig jogerősen 100 főt, nem jogerősen 12 főt ítéltek halálra. Ez Jahner-Bakos Mihály munkájának volt az „eredménye”.
Amikor 2006-ban a Szegfűk a Rózsadombon című riportkötetemet írtam, akkor a már miniszterelnökként „ott örzőtt” Gyurcsány Ferenccel együtt három családnév szerepelt a kapucsengő mellett a következő sorrendben: Apró Piroska, alatta Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára, alattuk pedig Jahner-Bakos. A nagy Triász, ami a kőzettanban vörös üledékre, laza mészkőre és fekete üledékre utal. (A meghatározások Friedrich August von Alberti német geológustól származnak.)
És mindez fanyalgás vagy finnyásság nélkül lement, lecsúszott az árnyék-miniszterelnök asszony torkán, különösebb krákogás, netán öklendezés nélkül. Évtizedeken át élt egy fedél alatt és kívánt kellemes karácsonyt, adott vagy kapott ajándékot, virágot sok puszival, két véres kezű kommunistával, a nagypapával meg a Misi bíró bácsival.
Ezek után legfeljebb az okozhat némi fejtörést, hogy akkor most mi és miért akadhatott meg, fordulhatott keresztbe, akár a pontyszálka, Dobrev Klára torkán a „magyar Navalnijt” elítélő bíró láttán és hallatán. Szerinte azzal követett el bűnt, hogy egyáltalán volt mersze elítélni a DK-s Spartacust és az ártatlanból vádlottat „csinálni”.
Apró nagypapa és Misi bíró bácsi most minden bizonnyal forognak a sírjukban, mert ők ennyiért nem csak a renitens bírót, de az egész családját is vinnék, a Laciból meg nem vádlottat, egyenesen minisztert csinálnának, legalábbis ideig-óráig.
Dobrev szempontjából tehát bíróellenes kirohanása teljességgel életszerű, hiszen mindenki magában hordozza a múltját, de ettől, reméljük, az a múlt már többé nem tér vissza.
Védőszárnyakon sem.