A mindenérzékeny lány kormánykritikája

„Mindannyian individualisták vagyunk, míg fel nem ocsúdunk belőle.”
(Pelham Grenville Wodehouse)

A mindenérzékeny lány mindenre érzékeny. És kormánykritikus. Szívszaggató videójára egy közösségi oldalon bukkantam, ahol mondandóját ezzel zárta: „De hát… Előre megyünk, nem hátra.”. Aztán persze következett az ilyenkor elmaradhatatlan cinkos kacsintás. Én pedig elgondolkodtam. 

***

Gondolataim jórészt akörül a már-már ontológiai magasságokban szárnyaló kérdés körül cikáztak, hogy vajon hányan lehetnek? Hogy hányan lehetnek most, és vajon fél év, egy év múlva mennyire nő a számuk ezeknek az elégedetlen fiataloknak, akik jólfésült budai szingliéletükben (hogy több prekoncepcionális sablont már ne zsúfoljak bele) a világ összes gondjáért a magyar kormányt, avagy egyszemélyben Orbán Viktort teszik felelőssé. 

Azt mondja ez a mindenérzékeny lány, miközben a nem a legolcsóbb, igaz, nem is a legdrágább élelmiszerboltban videózza a termékek alá függesztett árakat:

„Se lisztet, se szénhidrátot nem eszem. De valamit enni kell. És nehogy már az ételen spóroljak! De ez nonszensz, hogy a spanyol bio fürtös paradicsom kilója négyezer, a bio kék áfonya kilójáért pedig hatezret is elkérnek. És a spárga is rettenet drága… De hát… Előre megyünk, nem hátra…”

Mondja mindezt 2022 májusának végén, Magyarországon. Távol a spanyol biokertészetektől, és távol a július elejétől, amikor a kék áfonya hazánkban érik.

Közel viszont az ukrán határhoz, ahol többmillió tonna gabona exportja hiúsult meg a háború miatt, és ahol az agresszort embargóval sújtják, minek következtében mind az üzemanyag, mind pedig a növénytermesztéshez elengedhetetlenül szükséges, eddig orosz alapanyagokból előállított műtrágyák ára is az egekbe szökött. Utóbbi miatt a termésátlag minden szektorban alul fog teljesíteni, miközben a megnövekedett üzemanyagárak plusz költségként rakódnak azon termékek áraira, amelyek szállítást igényelnek. Tehát mindenre. 

***

Olvasgatom a többezres nézettségű videó alatti kommenteket. S bár van néhány a realitás talaján állóktól érkező megjegyzés, melyekben íróik világosan taglalják az ok-okozati viszonyokat, azért a többség mégis osztja a mindenérzékeny lány sejtetését: mindenről a(z) k(O)r(b)m(á)n(Y) tehet. 

Reprezentatívnak semmiképp nem számító vizsgálatomban ezek után górcső alá veszem a kormánykritikus hozzászólások íróit is, és meg kell állapítanom, hogy feltöltött videóik alapján kevés kivételtől eltekintve ahhoz a tinédzserkoruk végén, húszas éveik elején járó felső-középosztálybeli réteghez tartoznak, akik százezres divatórával csuklójukon, százezres márkás ruhákban sírják bele az értelmiségi urbano-proletariátus rendszerkritikájukat almás mobiljaikba. 

Elintézhetném a dolgot annyival, hogy ez van, ezt kell szeretni, hiszen van, amin nem lehet változtatni. Csakhogy ezek az ifjú influenszerek youtuberként, tiktokerként, Insta-sztárként saját korosztályuk egyedüli véleményformálói. Ennek a rétegnek a tagjai nem néznek tévét, nem hallgatnak rádiót, általában nem nagyon olvasnak könyvet vagy újságot; a világ dolgairól a közösségi oldalak mémjeiből és a videómegosztók maximum 3 perces kisfilmjeiből tájékozódnak. Ez határozza meg beszédstílusukat, öltözködésüket, politikai preferenciájukat, egyszóval a mainstream trendet (hogy így, a vége felé is megerőszakoljam csodálatos anyanyelvünket). 

Ez a bizonyos trend pedig egy valódi Damoklész kardja. Vagy, ha így jobban tetszik, egy igazi 22-es csapdája: jó az életünk, de a fogyasztói társadalom haszonélvezőinek sulykolása szerint nem jó, ezért tiltakozunk a hatalom ellen, mert itt nagyon rossz, és persze máshol se jobb, viszont arra a másholra vágyunk, mert ott sokkal jobb. 

S persze sokkal könnyebb ezeket a látszólagosan látszólagos ellentmondásokat feloldani, ha feltételezünk egy olyan mozdulatlan mozgatót, ami minden baj eredője. No, ez a kormány. 

***

Felettébb érdemes lenne modellezni, hogy ellenzéki győzelem esetén hol tartanánk most? Nyilván az embargó már az első körben kiterjedt volna a fosszilis energiahordozókra is, tehát az üzemanyag ára igazodna a Nyugat-Európában tapasztalható csillagászati magasságokhoz. Ennek következtében a fogyasztási cikkek árának nagymértékű emelkedése is bekövetkezett volna.

Ám a mindenérzékeny lányt és kortársait ez nem érdekli. Miközben pengeélen táncolva próbáljuk elkerülni a III. világháborút, neki(k) csak az a fontos, hogy a kék áfonya ára lemenjen hatezerről. 

Magam sem tudom, hogy mi józanítaná ki őket: az általános éhezés, vagy az azt megelőző általános hadkötelezettség.