A münsteri kereszt

A találkozó előtt arra való hivatkozással, hogy számos résztvevő más vallású, a német külügyminisztérium a díszteremből eltávolíttatta a közel 500 éves feszületet. Noha a német külügyminisztérium szóvivője kérdésre válaszolva azt állította, hogy Baerbock külügyminiszter nem tudott az eltávolításról, a döntést nem vonták vissza, és nem is minősítették. Ez egyértelműen azt jelzi, hogy a döntés a német külügyminisztérium hivatalos álláspontját tükrözi.

Súlya van ennek a lépésnek.
A hivatkozás ugyanis többszörösen hamis. A G7 országokból hat, Franciaország, Németország, Olaszország, Egyesült Királyság, Egyesült Államok és Kanada de facto keresztény, a hetedik Japánnak pedig semmi problémája nincs a kereszténységgel.
A házigazda ráadásul fölfoghatta, sőt kommunikálhatta volna a kereszt jelenlétét úgy is, hogy egy klasszikus műtárgyról van szó, amely szorosan hozzátartozik a terem szintén fél évezredes berendezéséhez.
Vagy egyáltalán nem kommunikálhatott volna semmit.

A szóvivő magyarázatával ellentétben (Da muss natürlich ein anderer Tisch rein, da muss eine andere Beleuchtung rein, da wurden andere Teppiche reingelegt – Persze, hogy be kell tenni egy másik asztalt, más világításnak, más szőnyegnek kell lenni) a kereszt, ahogy a mellékelt képen látható, semmilyen berendezést nem zavart, a helyére semmi nem került. Az indoklás annyira nyilvánvalóan hamis, mintha nem is lett volna cél a hihetőség.

Az eltávolítás gesztusa egyszerre fölértékeli és megtagadja a feszületet: műtárgyból vallási jelképpé emeli, és mint ilyet távolíttatja el. Egyértelművé teszi a német külügyminisztériumnak, következésképpen a német kormánynak azt a szándékát, hogy az általa vezetett német államot elválassza a kereszténységtől. A külügyminisztérium szóvivőjének az az állítása, hogy a döntés nem politikai szinten született meg, csupán arra utalhat, hogy a német külügyminiszter egyelőre a közvélemény reakciójától teszi függővé a folyamat folytatását, meghagyva a maga számára a visszavonulás lehetőségét.