A nap, amikor a forradalom kitört

„Az előrejelzett forradalmak nem történnek meg, mert azok ellen felkészülnek a hatalmon lévők.”
(Yuval Noah Harari)

Az emberek kiábrándultak a politikából, de főleg a politikusokból. Úgy érezték, minden a hátuk mögött történik, mindenről a fejük felett döntenek. Ezért aztán a színészeket, énekeseket és valóságshow-hősöket kezdték el követni. Például azt a Paul Newcastle-t, aki a legújabb James Bond-film címszereplőjeként parádésan alakította a transzgender afroamerikai kémet. És aki élt-halt a pirítós kenyérért.

A szupersztár Paul irigylésre méltóan példás életet élt. Férjével, a nőből férfivá operált leszbikus Joanna Smithszel közösen nevelték sziámi cicájukat, akit ötödik házassági évfordulójukra a hivatalban emberesítettek, s onnantól mint közös gyermeküket jegyeztették be az anyakönyvekbe. Egy PET-palackokból épített házban laktak, környezettudatosan és széndioxid-optimálisan, hiszen kocsijuk se volt (csak egy helikopterük), gyerekük sem volt, a macska meg, ugye, sokkal kevesebb káros anyagot bocsát ki, mint egy csecsemő vagy egy nyolchengeres Mustang. 

Az egyetlen káros szenvedélyük a pirítós kenyér imádata volt, amit Paul egy talkshow-ban el is mesélt, kiemelve azt a részletet, hogy fémvázas Dengilong kenyérpirítója valami furcsa oknál fogva a toastkenyér sarkait jobban megpirítja, mint a közepét, s hogy ez neki mennyire tetszik. 

Az adást – annak ellenére, hogy délelőtt adták le – negyvenötmillióan látták. A negyvenötmillióból pedig háromszázezer már aznap megrohanta a boltokat, hogy Dengilong kenyérpirítót vegyen. Na de olyat, ami a sarkokat jobban megpirítja! Az eladók pedig, akiket csak a haszon érdekelt, mindegyikük kérdésére azt felelték, hogy igen, persze, ez a típus a sarkokat jobban megpirítja. Ami nyilván nem volt igaz, de a lelkes rajongók úgy vitték a pirítót, mint a cukrot, s a boltokból való távozáskor úgy ölelték magukhoz, mint legféltettebb kincsüket. 

Hogyne, hiszen mostantól pontosan ugyanannak az élvezetnek hódolhattak, mint imádottjuk, Paul Newcastle. És ugyanazt az örömöt érezhették reggelente, amit semmi más nem okoz, csakis a szélein jobban megpirított toastkenyér látványa. 

***

Másnap reggel aztán kitört a zűrzavar. Először csak néhány elégedetlen jegyezte meg a közösségi oldalakon, hogy bizony az ő kenyere egyenletesre pirult. Majd egyre többen csatlakoztak a haragosok táborához, hogy hát velük is pontosan ez történt. Alig telt bele másfél óra, valaki már Facebook-csoportot is létrehozott, aminek taglétszáma 8 óra elteltével hatmilliósra bővült. Hogyne, hiszen az emberek elmesélték egymásnak, hogyan csapták be őket a boltban, ami nyilván a politikusok kezében van, akik nyilván utálják a náluk sokkal népszerűbb Pault. 

A következő napon tüntetést szerveztek az elnöki palota elé, a Greta Thunberg térre, s kilátásba helyezték, hogy a Dengilong-gyárat is felkeresik. Szemben az előbbivel, az utóbbi fenyegetést a gyár igazgatója nagyon is komolyan vette: közleményben tudatta a vásárlókkal, hogy az okozott kárért mindenkit kárpótolnak, s amennyiben elküldik nevüket és címüket, ingyenes házhoz szállítással küldenek ki nekik egy olyan kenyérpirítót, ami a sarkokat jobban megpirítja.

Mivel pedig az igazgató nem beszélt a levegőbe, hiszen a cég jó hírét kockáztatta volna, ha így tesz, sietve utasította tervezőmérnökeit, hogy jöjjenek rá: miként piríthat a széleken a készülék. A válasz nem sokat késlekedett. A gyár főmérnöke egy órán belül kiderítette, hogy a pirítási rendellenességet egy olyan zárlat okozza, ami a fémházon áthúzva akár életveszélyes áramütést is mérhet a használóra. 

De akkor már nem volt mit tenni. A gyártósori robotokba szépen betáplálták a hibás kódot, s onnantól kezdve csakis zárlatos pirítók kerültek le a szalagról. S mivel már az igazgató nyilatkozata utáni első percekben érkezni kezdtek a megrendelések, a Dengilong óriási erőfeszítéssel, három napon belül kicserélte a jó pirítókat a rosszakra.  

***

Az emberek a negyedik napon kezdtek halni. Mindegyikük ugyanúgy, áramütés következtében. Az új beállításnál ugyanis a mérnökök semmit sem bíztak a véletlenre. Inkább dupla akkorára tervezték a tudatos zárlatot. Az ötödik napra elterjedt a nép körében, hogy a gyár, ami biztosan a politikusok kezében van, szándékosan gyilkolja a Newcastle-híveket. S amikor a hatodik napon magát Paul Newcastle-t is agyonütötte az áram, a másnapra tervezett tüntetés helyett még aznap kitört a forradalom. Az utcák és terek lángba borultak, a nekivadult tömeg kocsikat gyújtott fel és politikusokat akasztott lámpavasra, hogy végül közfelkiáltással megválassza Paul özvegyét, Joanna Smitht miniszterelnöknek, macskájukat, Beattle-t pedig elnökhelyettesnek. Aztán, hogy a haza javára mindezt megcselekedték, szépen elkezdték várni a nemzet felemelkedését.