A népakarat semmibevétele

„Amint megtudod, milyen érzés a bukás, meglesz az eltökéltséged a sikerhez.”
(Kobe Bryant)

Mint tudjuk, a szabad, demokratikus választás a demokrácia csúcsa. Ennél jobban a jelenlegi ismereteink szerint semmi sem reprezentálhatja jobban az önrendelkezést. Mégis, évről évre, a rendes és időközi megmérettetéseken kiderül, hogy melyek azok a pártok és pártszövetségek, amelyek egyszerűen semmibe veszik azt a bizonyos, általuk is sokat hangozatott vox populit. 

Szerencs(e) lánya?

Nem árt tisztáznunk már az elején, hogy dr. Koncz Zsófia nem csak úgy a semmiből lépett elő, s nem valamiféle dinasztiális öröklés letéteményese, kiváltképp, mivel ez a fajta hatalomfolytonosság még a magyar királyok esetében sem volt egyértelműen megszokott, s minden esetben gyakorolt törvény. A képviselő asszony komoly előtanulmányokkal, s még komolyabb helyismerettel rendelkezik választott képviseleti területéről. Emellett rendkívül kommunikatív, szerethető politikus, s e tulajdonságait még ellenfelei is elismerik.

Mindezeket csak azért tartottam fontosnak elmondani, mert a kampány során csak a legritkább esetben támadták őt; a támadások célkeresztjében inkább stábjának tagjai, na és természetesen az őt jelölő pártszövetség állt. Mindeközben ellenfelét, Bíró Lászlót személyes, jellembéli hiányosságai, valamint szakmailag megkérdőjelezhető döntései miatt illették kritikával, méghozzá teljes joggal.

Borítékolható rágalmak

A választáson elért nagyarányú győzelem után persze azonnal érkeztek a borítékolható ellenzéki reakciók. A nyugati demokráciában bevett, de egy ideje már ott sem gyakorolt „Gratulálunk a győztesnek!” formula természetesen elmaradt, vagy ha néhol volt is, azonnal megjegyezték, hogy szerintük az államgépezet milliárdjai, valamint választási csalás áll a háttérben. Ezeket az állításokat persze egyikük sem tudta/tudja bizonyítani, s nem azért, mert minden nyom el lett tüntetve, hanem mert ezek bizony egyértelmű hamis hírek, vagy ha úgy tetszik, rágalmak.

A krumpliosztás, a választók utaztatása, a megvásárolt szavazatok, mind-mind olyan klisék, amelyek rendre előbukkannak ilyenkor, annak bizonyításaképpen, hogy nem a csapat hibázott, hanem a másik csapat élt becstelen, nem megengedett eszközökkel. S ha újkori demokráciánk elején még lehetett is ezzel tömegeket befolyásolni, pláne, hogy a szavazócédulákat igen rövid időintervallumon belül megsemmisítették, manapság inkább természetes ellenérzést váltanak ki az effajta próbálkozások még azokból is, akik nem a győztes jelöltre adták le voksaikat.

Borítékolható végkifejlet

Az ellenzéki mantra szerint Bíró László eredménye a kívánt mértékben, sőt még annál is jobban megközelítette Koncz Zsófia eredményét, s ez a tendencia 2022-ig egyre jobban kiteljesedik minden időközi választáson, míg a végső ütközetben, 2022 tavaszán csúcsra járatódik, hogy a választói akarat megfordításával kormányváltást eredményezzen. Mondja ezt az ellenzék úgy, hogy sosem látott mértékű kormányellenes pártkoalíciót összehozva állt szemben a kormánykoalícióval.

Szavaik hamisságát ugyanakkor mi sem bizonyítja világosabban, mint hogy már a szavazatok teljes feldolgozottsága előtt, ám megfordíthatatlan állásnál megjelentek azok az ellenzéki magyarázkodások, melyek főleg Bíró László személyében látták a bukás okát. Ez a narratíva pedig tökéletesen meghazudtolja az ellenzéki közelítés legendáriumát, legfőképpen azért, mert a pártok és pártszövetségek ereje nem csupán saját erejükben rejlik, hanem abban is, hogy milyen hatékonysággal tudják kiválasztani céljaikra az ideális jelöltet. 

***

Sokszor, sokat elkoptatott klisé ugyan, de nagy igazság, hogy sírni csak a győztesnek szabad. A kormányellenes pártösszefogás ezúttal sem hazudtolta meg kétes hírét. Vezetői megint csak képtelenek voltak az elegáns gratulációra, majd az azt követő csendes elvonulásra, mely elvonulás alatt bőven lett volna idejük újabb csúfos kudarcuk okain eltöprengeni.

Ehelyett nagy hangon hőzöngeni kezdtek, s ezzel nem csak a kormányoldal, de saját szavazótáboruk jó részének ellenérzését is kiváltották. E hozzáállásukkal sokadszorra próbáltak dacolni a népakarattal úgy, hogy semmibe vették azt, kisebbíteni akarták annak hatékony erejét.

A publicisztikám mottóját képező Kobe Bryant-idézet a kulcsa az ellenzék sikertelenségének. A néhány hónapja tragikus hirtelenséggel elhunyt nagyszerű sportoló szavai ugyanis irányadóak. Amíg az ellenzék a bukásból is sikert kíván kovácsolni, s nem fogadja el az egyértelműt, addig esélye sem lesz arra, hogy ennél jobb eredményt érjen el bárhol, bármikor.

Nekem, kormánypárti szavazónak ez az attitűd maximálisan a kedvemre való. Ám rám, konzervatív demokratára nézve mélységesen sértő és lealacsonyító.