Tettenérés: egy a Telexet olvasó, de neve elhallgatását kérő informátor szerint, igaz, neki is mások mondták, de a kormánytagok állítólag, Orbántól Pintéren át Gulyásig, amikor csak tehetik, a függetlenobjektív baloldali sajtó, különösen vezérbárkája, a Népszava torkát szorongatják. Mi másra gondolhatna az ember, miután a Telex Megfojtja a kritikus sajtót, lélegeztetőgépen tartja a baráti médiát a kormány címmel arról olvashat terjedelmes irományt, hogy a legnagyobb hirdetőnek számító magyar állam politikai, és nem nézettségi vagy olvasottsági adatok alapján osztogatja a pénzt a televíziók, rádiók és újságok között.

Hirdetés

Mindezt nem kisebb szaktekintély, mint a Mérték Médiaelemző Műhely nevű alakulat egyik prominense, bizonyos Urbán Ágnes állítja, aki már 2006 óta tartja klaviatúráját a hirdetési piac ütőerén. Véleménye szerint a hatalomnak kedves médiacégeknek milliárdos bevételeket biztosítanak állami forrásból, a kormánnyal szemben kritikus ellenzéki orgánumok rovására.

Még akkor is így van, árnyalja a továbbiakban kritikai megállapításait a szerző, ha az utóbbi években csökkent a hirdetések összege, és például megszűnt a Magyar Hírlap, a Figyelő, a Ripost7 és a Világgazdaság nyomtatott kiadása, valamint összevonták a Karc FM-et a Hír TV-vel. 

Ha kényszeredetten, de mégis eljutnak odáig, hogy azt is megállapítsák: „A közvetett módon megtámadott napilapok között 2022-ben az állami bevételek aránya alapján a legkiszolgáltatottabb szereplő a Népszava volt, (…) főleg a Népszava esetében meglepő ez a kitettség, hiszen a lap kifejezetten kormánykritikus hangot üt meg.”

Korábban írtuk

Akkor most hogy is van ez? Miközben a kormány a szerző szerint csak a neki kedveseket pénzeli, aközben egyszer csak kiderül, az ellenzéki Népszavában volt a teljes bevételéhez viszonyítva a legnagyobb (79 százalék) az állami hirdetések aránya 2022-ben? Annyira legatyásodott, hogy egyre csekélyebb számú olvasói és piaci hirdetői helyett az államnak kell eltartania, cserébe pedig eltűrnie a kormánynak azt a sokszor alpári hangnemet, amivel a lap illeti. És akkor még ezt nevezi Urbán Ágnes meg az irományt közlő Telex kitettségnek. Úgy torzítja a hirdetési piacot és úgy fojtogatja a Népszavát, hogy közben eltartja az állam, hiszen a bevételi arányokat tekintve többet hirdet benne, mint például a Magyar Nemzetben. Szerencsés, sőt üdvös helyzet annak, akit így tartanak sakkban. Arról nem is beszélve, milyen színes fantáziára vall ártatlan kitettségnek keresztelni a simán anyagi és ideológiai csődöt.

Közérthetőbben, ha az állam nem biztosítana hirdetést, a Népszava álla felkopna és nem volna. Furcsa formája a fojtogatásnak! De a szerzőnek, általa pedig a Telexnek hála erre is van hajmeresztő magyarázatuk: 

„Nagyon látványossá vált az utóbbi években, hogy a Fidesz próbál életben tartani vele szemben kritikus médiatermékeket is. Erre klasszikus példa a Népszava. Egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy ne legyen egy baloldali napilap Magyarországon”

Túl azon, tisztelt tartalomgyártók, hogy ami utóbbi években történt, azt korai lenne klasszikusnak minősíteni, azt a nagyvonalúságot sem ártana legalább ilyenkor méltányolni, amit a lap életben tartásáért a kormány megtesz és eltűr, azzal együtt is, hogy tudjuk, mi egy ellenzéki médiatermék dolga. Vegyünk cikkük megjelenésének időpontja, november 9-e környékéről néhány szalagcímet és irományt példának a Népszavából: 

Orbán Viktor újabb jelszót lopott el. A magyar kormány semmit sem tett a demokrácia és a jogállamiság helyreállításáért. Közéleti podcastet indít Gyurcsány Ferenc. Tízezrekkel nő a lakhatási szegénységben élők köre az Orbán-kormány akkugyármániája miatt. Orbán Viktort megkérdezték a parlamentben Vlagyimir Putyin hátsó feléről. Végül a főszerkesztő, Németh Péter magvas megállapítása: „Nem az EU lop, hanem a fideszesek: egymástól a szavakat. Tőlünk mást.”

Miközben ebből a Németh szerint lopott másból, azaz pénzből igen sokat adnak az éhhalál küszöbén álló Népszavának is, csak be ne fogja a száját. És a makulátlan igazmondónak van is a képén bőr elfogadni, sőt, annál még vastagabb is. Ahelyett, hogy mondjuk a saját oldali milliárdosaikat, Bajnai Gordont, Gyurcsány Ferencet, Bige Lászlót, Bojár Ivánt meg a júdáspénzt begurító dollárpapákat fejnék, ahelyett állami fejőstehénre tartanak igényt, csücsörítő szájukkal, amit aztán, ha végre megbukik „Azorbán”, azonnal levágnak.

De miért ennyire béketűrő a kormány, és miért tartja oda nap mint nap az arcát, miért fizet is érte annak, aki elborult aggyal szidja, ócsárolja, vádolja „reggel, éjjel meg este”? Azért, mert a kormány demokrata, és a baloldallal ellentétben nem likvidálja a négyszer is legyőzött veszteseket, helyette pátyolgatja, gyámolítja őket, állandó sírásukra pedig szelíden rálegyint: majd elunják, csicsíja, babája.

Csöppnyi józan ész is elegendő belátni, tisztelt cikkíró és cikk-közlő, hogy a fojtogató kormányok egészen más módszerekkel dolgoznak. Olyanokkal, amelyek egy meghatározó többségben keresztény ország vezetőitől, polgáraitól ab ovo idegenek, hiszen mi az egyre gyérülő minoritások acsarkodó tagjait is ugyanúgy Isten esendő gyermekeinek tudjuk és tiszteljük, mint tenmagunkat. Ez a körülmény pedig a jobboldali sajtó megerősödését követően, ami önöket különösen frusztrálja, ugyanúgy fennáll, sőt… Kéretik ez egyszer nem önmagukból kiindulni.