Számtalan, függetlennek és objektívnek álcázott Soros-szervezetet lelepleztünk már, ezen jó szokásunkat folytatva ezúttal az International Crisis Group (Nemzetközi Válság Csoport, rövidítve: ICG) tevékenységét mutatjuk be. 

Ezt a nemzetközi nonprofit NGO-t két évnyi előkészület után, Soros György anyagi segítségének köszönhetően tudták megalapítani 1995-ben. Erről a szervezet honlapján tesznek tanúbizonyságot, sőt megemlítik azt is, hogy 1996-ban a spekuláns egymillió dolláros adományának köszönhetően tudták bővíteni hálózatukat, majd 2000-ben a szintén tőle kapott 2,5 millió dollár révén váltak globális szereplővé. Természetesen Soros azóta is intenzíven támogatja az ICG-t, hiszen jelentős befolyása van a szervezetben: gyakorlatilag annak indulásától kezdve az igazgatóság tagja. 2017-ben csatlakozott fia, Alexander Soros is, aki szintén nagy összeget adományozott és igazgatósági tag lett.

Képernyőfotó: crisisgroup.org

A szervezet székhelye napjainkban Brüsszelben van, de a világ öt kontinensén számtalan irodával és munkatárssal rendelkeznek. Céljuk az erőszakos konfliktusok megakadályozása, illetve megoldása helyszíni kutatások és tanácsadás útján. Közvetlen kapcsolatban vannak számos kormánnyal, multilaterális szervezetekkel, politikai döntéshozókkal és a médiával. Jól be vannak kötve, ugyanis a vezetőség és a munkatársak körében sok korábbi miniszterelnök, alkancellár, külügyminiszter és diplomata található. Pár példa a végeláthatatlanul hosszú listáról: 

– Carl Bildt: volt svéd miniszterelnök, Hillary Clinton kiszivárgott elektronikus levelezése alapján Soros őt javasolta 2011-ben mediátornak Albániába, amikor nyugtalanság uralkodott az országban.  
– Sigmar Gabriel: Németország volt külügyminisztere és alkancellárja, a német Szociáldemokrata Párt korábbi elnöke. Izraeli látogatásakor külügyminiszterként nem a demokratikusan megválasztott miniszterelnökkel találkozott elsőként, hanem különböző, Soros által pénzelt Izrael-ellenes palesztin NGO-kkal. 
– Emma Bonino: volt olasz külügyminiszter, korábbi humanitárius segélyezésért felelős uniós biztos. 

Az ICG elnöke jelenleg Robert Malley, végzettsége szerint jogász és politológus, az izraeli-palesztin konfliktus (Izrael-ellenes) szakértője. A szervezet vezetését nemrégiben vette át, méghozzá az Obama-kormányzatból igazolt át, ahol a Nemzeti BIztonsági Tanácsban dolgozott, 2015 óta Obama speciális tanácsadója volt az ISIS terrorszervezettel kapcsolatban. Munkája miatt kapcsolatot tart fenn Hamász terroristákkal is, de tudjuk jól, hogy ha valaki baloldali liberális, annak minden megengedett. 

Képernyőfotó: crisisgroup.org

A szervezet alelnöke Lord Mark Malloch-Brown báró, aki korábban miniszer volt 2007 és 2009 között az Egyesült Királyságban, valamint rövid ideig 2006-ban az ENSZ második embere volt főtitkárhelyettesként. Megfordult még ezen kívül a Világbanknál, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságánál, de szorosabban Soroshoz köthető szervezeteknél is: 1993-1994 tagja volt a Refugees International keretében felállított Soros Tanácsadó Bizottságnak, melynek célja a bosnyák helyzet rendezése volt. Ekkor ismerkedett meg a milliárdos spekulánssal, akivel később is baráti kapcsolatot ápolt, sőt: mikor az ENSZ-ben dolgozott, Soros egyik New York-i lakását bérelte. Megvan a kép, ahogy az öreg Gyuri bácsi megy begyűjteni a lakbért és közben adja az utasításokat, hogy minek hogyan kellene mennie az ENSZ-ben? Malloch-Brown csak egy példa az ENSZ-ből, de így már könnyebben érthető, hogyan került előtérbe a Migrációs Paktum is. A báró 2007-től abban a “megtiszteltetésben” is részesült (talán éppen korábbi szolgálataiért cserébe), hogy a Soros Alapítvány Menedzsment és a Nyílt Társadalom Intézet alelnökévé nevezték ki. Malloch-Brown és Soros barátságának legérdekesebb pontjára azonban egy 2013-ban kirobbant botrány kapcsán derült fény: az angol lordot beperelte egy izraeli milliárdos, Beny Steinmetz amiatt, hogy Malloch-Brown bizalmas információkat adott át Sorosnak, ami alapján Steinmetz cége ellen lejáratókampány indult. Ez alapján könnyen feltételezhető, hogy más ügyben is tájékoztatta Sorost, például ENSZ-es karrierjével összefüggésben.

Az ICG-t nem egyszer érte már kritika tevékenysége miatt; egyszer éppen egy másik Soros-szervezet részéről. 2013-ban ugyanis az ICG Thein Sein myanmari elnököt tüntette ki “A béke nyomában” díjával (In Pursuit of Peace Award), azonban az átadási ünnepség alatt a Human Rights Watch mint másik Soros-szervezet kiadta jelentését a Sein-adminisztráció etnikai tisztogatásairól. Néha még Soros bábjai sem tudják tökéletesen összehangolni a tevékenységüket.

Végül, de nem utolsósorban, az ICG egyik legérdekesebb ténykedésére hívnánk fel Olvasóink figyelmét. Ez a “válságkezelő” tanácsadó szervezet ugyanis olyan kríziseket segít megoldani és felszámolni, amit ők maguk indítanak el! Ez volt a helyzet legalábbis az “Arab Tavaszként” emlegetett 2011-es forradalomhullám esetében, amely végigsöpört az észak-afrikai iszlám országokon. Egyiptomban a lázadást egy Mohamed el-Baradei nevű – Nobel-békedíjas – ICG tag szította és vezette, több tüntetésen is beszédet mondott. A forradalmat követően Soros elkezdett egyiptomi NGO-kat támogatni, amelyek az alkotmány újraírásán munkálkodtak. lyen volt például egy politikai pártokon felüli mozgalom, amelyet el-Baradei részvételével alapítottak és célja az alkotmány elnökválasztásra vonatkozó részének felülvizsgálata, jobban mondva enhítése a “független” jelöltek indulásának egyszerűsítése céljából. Sőt, az emlegetett békedíjas úriember pártot is alapított az alkotmányreform céljából egy évvel a forradalom iránt. 2013-ban el-Baradei részt vett a demokratikusan megválasztott Morsi elnök elleni puccsban is, mint az ellenzék prominens alakja. Így viselkedik egy Nobel-békedíjas jogász?

Figyeljünk tehát oda, ha hazánkban vagy közvetlen környezetünkben krízist akarna megoldani az ICG!

Az írás eredetileg a Tűzfalcsoport blogján jelent meg, azt erre a linkre kattintva érhetik el.