A szégyenről
Fiola, Szalai, Schäfer. És a többiek. A fiúk csodateljesítménye a labdarúgó-Európa-bajnokságon komoly sporttörténeti jelentőséggel bíró fejezete a magyar focinak. Évtizedek múlva is felidézzük ezt a három meccset. Nagy tiszteletet érdemelnek a válogatott mellett egyúttal a szurkolóink is – akikkel szemben mindent és mindenkit bevetettek szerdán a németek, hogy balhét provokáljanak ki. Sikertelenül.
Már a stadion szivárványosra festése is afféle fricskának szánt politikai töltetű hangulatkeltésként funkcionált, amelynek köze nincs a sporthoz. A müncheni arénát kizárólag a magyar-németre tervezték LMBTQ-színvilágúra kipingálni – ha valóban fontos lenne nekik az ügy, végig szivárványszín „tündöklést” kapott volna a stadion.
De mégis mi az összefüggés a magyar nemzeti tizenegy futballjátéka és a budapesti törvényalkotás között? Miért nem lehet a közéleti sárdobálás mélyen européer keretein belül ezen vitákat lerendezni? Éppen egy kontinentális jelentőségű sportünnepélyt kell ilyen ünneprontó módon mocsokkal összekenni?
Az UEFA tiltó döntésével azonban nem fejeződött be a műhiszti: Markus Söder bajor miniszterelnöktől kezdve a müncheni polgármesteren át Manuel Neuerig szinte a teljes németországi politikai- és sportelit beleállt a kérdésbe. A meccs előtt pedig a németek 12 ezer szivárványos zászlót osztottak szét a nézők között.
Aztán megérkeztek a magyarok.
Már a beléptetésnél vegzálták a szurkolóinkat. Bár egy busz két órán keresztül vesztegelt különféle ellenőrzések miatt, a magyar konzulokat mégsem engedték oda a helyszínre. A kétoldalú kapcsolatok szempontjából mélypontként értékelhető, hogy a diplomáciai feladatokat ellátó, a másik országot reprezentatíve képviselő, és saját állampolgárainak segítségére érkező konzulokat akadályoztatta a német fél.
A másik mélypont kétségkívül a meccs végével megjelent rohamrendőrök esete volt. A magyar drukkerek hátráltatása, becsmérlése és tulajdonképpeni semmibevétele után még teljesen indokolatlanul kivezényelték a szektorukhoz a rendfenntartókat, hátha káosz eszkalálásába kezdenek ezek a „mucsai” kelet-európaiak. Nincs szükség kertelésre: csőcselékként kezelték a mieinket. Ám meglepetésükre a vendégcsapat szurkolói nem ültek fel a mérkőzés előtt kezdődött, permanens provokációnak, hanem mindenféle rendbontástól mentesen, kulturáltan távoztak a stadionból.
Egy politikai műbalhé miatt egy másik állam polgárait megalázni, és egy egész országnak lenéző üzenetet küldözgetni egy sporteseményen – ha kontinensünk nyugati felén ezeket értik „európai értékek” alatt, akkor vígan megvagyunk nélkülük.
Ellentüntetés Münchenben…
A történelmük sötét eseményeit újrajátszó germán elitek az agresszív arrogancia hevületével készültek a találkozóra. Kibújt a szög a zsákból – szemlátomást ugyanis nem hagytak alább korábbi diktatórikus vágyaik. A horogkereszt helyére a szivárvány került, ám az elv ugyanaz. Az új felsőbbrendűség-eszmény a genderőrület, annak minden csatolmányával. A „majd én megmondom a tutit”-politizálás immáron úgy érvényesül, hogy valamennyi ellenvéleményt csírájában elfojt. Komplett országokat üldöznek eltérő felfogásuk miatt, és a másként gondolkodók elnyerik méltó büntetésüket.
Ám nyilván velünk van a baj. Mi, magyarok nem fogjuk fel, hogy ez mind értünk van. Nem értettük a második világháború alatt sem, úgyhogy most megpróbálják újból megértetni velünk német barátaink. Magasztos célokból persze ezúttal sincs hiány – a lényeg, hogy a gonosz homofób gyűlölködés helyett az egyéni szabadságjogok, a tolerancia és a szeretet győzedelmeskedjenek.
Szivárványos zászlóval feldíszített busz Münchenben
Ha esetleg ezután sem fogadná el ezt a másként gondolkodó ország, akkor kizárják a diskurzusból, horribile dictu onnantól alsóbbrendűként kezelik őt. Tapasztaltunk ilyet már a történelem során. Felelőtlen hazárdjáték volna újra – és ugyanezzel az országgal – feltenni ezt a lemezt.
Magyarország nyomot hagyott Münchenben. Higgadtságból, felemelt szívből, nemzeti büszkeségből jelesre vizsgáztunk. A német rettegésgyárosok pedig rámutattak: a szégyenteljes viselkedésben nem ismernek határokat. Ezzel az ismerettel gazdagodva, mindezt szem előtt tartva érdemes a továbbiakban Berlin felé fordulni.
