A világ legrosszabb diktátorjelöltje

„A bölcsesség ékesszólás híján keveset használ… viszont az ékesszólás bölcsesség híján sokat árt.”
(Marcus Tullius Cicero)

Tíz év tapasztalattal a hátunk mögött most már ki kell mondanunk, hogy az ellenzék óriási tévedésben van, ugyanis Orbán Viktor borzalmasan rossz, mondhatni, csapnivaló diktátorjelölt. Ennek bizonyítása pediglen olyan könnyű, mint az egyszeregy, a kétszerkettő vagy a kétharmadszor kétharmad. 

Hatalmi ágak összevonása

A diktátor elsődleges feladata, hogy összevonja az öt legfőbb közjogi méltóságot, hogy aztán egymaga gyakorolja az összes jogkört. A Fidesz–KDNP kétharmados kormányzása majdnem napra pontosan tíz éve tart, méghozzá megszakítások nélkül. Ez idő alatt Orbán Viktor csupán a miniszterelnöki jogkört gyakorolta, ami a legfőbb közjogi méltóságok rangsorában a második, bár tényleges hatalomgyakorlás tekintetében az első. A listán első helyen áll a köztársasági elnök. A második helyen következő miniszterelnököt harmadikként követi az Országgyűlés elnöke, negyedik méltóság az Alkotmánybíróság elnöke, majd ötödikként zárja a sort a Kúria (korábban Legfelsőbb Bíróság) elnöke. Halmozások tekintetében a diktátorsághoz a legközelebb Kövér László jutott, aki 2012. április 2. és 2012. május 9. között az Országgyűlés elnökeként gyakorolta a köztársasági elnöki jogkört is.

Mint tudjuk, a kétharmados felhatalmazással Magyarország választópolgárai alkotmányozó hatalmat adtak a kormánypárti koalíciónak. Ennek birtokában pedig, ha nem is játszi könnyedséggel, de meg lehetett volna szüntetni a köztársasági elnök címét, arra való hivatkozással, hogy hatalma csupán névleges, vétójoga például nem teljeskörű, a magyar haderők főparancsnoki címe pedig tényleges fegyveres konfliktus esetén átruházódna a miniszterelnökre és a belügyminiszterre mint az állam erőszakszervezeteinek irányítóira. Általános elnöki jogkörrel pedig elérhette volna, hogy ő legyen az Országgyűlés elnöke is. E három jogkör együttes gyakorlásával már játszi könnyedséggel el tudta volna érni, hogy az Alkotmánybíróság és a Kúria minden esetben úgy döntsön, ahogyan azt ő akarja. 

Egyéb autoriter intézkedések

Persze ahhoz, hogy valódi és igazi diktátor legyen valaki, egyéb intézkedések is szükségeltetnek. Ilyen például az egyházak kérdése. Itt két út állt Orbán Viktor előtt: vagy betiltja az egyházak működését, vagy egyfajta pontifex maximusként ő veszi át az irányítást, s mondjuk a keresztény egyházakat egybeolvasztva, valamint a zsidó-keresztény kultúrkör elvét követve a zsidó felekezeteket is egységesítve, egyfajta legfőbb vallási vezetővé, főpappá nyilváníttatja magát. Mondanom sem kell, Orbán ebben is nagyot vétett, ugyanis Magyarországon a szabad vallásgyakorlás alkotmányos elve érvényesül. 

Nem lehet megkerülni a média kérdését sem. A diktátor egyik fő ismérve ugyanis az, hogy betiltja a neki nem tetsző sajtótermékeket, a kormánypártiakat pedig központosítja, s mindenütt ugyanaz a tartalom jelenik meg. Nos, tíz év alatt ez sem valósult meg. Még a kormányoldalon belül sem, tekintve, hogy vannak a KESMA fennhatósága alá tartozó orgánumok, s vannak KESMA-n kívüliek is, a tartalmak pedig korántsem egységesek, és szűrtnek sem mondhatók. E sorok írója például az egyik lapjánál bármikor bármit megjelentethet, e lap hasábjain belül pedig cikkei egyetlen egy alkalommal sem ütköztek cenzúrába.  

Az utolsó tett

Amennyiben Orbán Viktor mindezeket a lépéseket megtette volna, elég hatalma lett volna arra, hogy az utolsó teendőket elvégezze, azaz rendeleti kormányzást vezessen be, melynek első lépéseként elnöki rendeletben tiltott volna be minden más pártot Magyarországon. Ehhez képest az elmúlt tíz év során új pártok nőttek ki a semmiből, s erősödtek egészen addig, hogy bejussanak a parlamentbe vagy EP-képviselőik legyenek. Parlamenti felszólalásaikban és közéleti megszólalásaikban pedig „bátran” illetik a köztársasági elnököt, a miniszterelnököt és a rájuk szavazókat nyomdafestéket nem tűrő jelzőkkel. Közben a Tisztelt Ház falain belül vígan handabandáznak, molinókat lógatnak a házelnök elé, a miniszterelnöki bársonyszékbe ülnek, s más gyermekes csínyt is elkövetnek, miközben életük és testi épségük nem szenved kárt.

A jó diktátor ugyanis ügyel arra, hogy riválisait, valamint az ellene szólókat egyszer és mindenkorra eltávolítsa; kirúgassa, gulágra küldje, etc. Ezzel párhuzamosan ugyanezt a tisztogatást kell végrehajtania azon értelmiségiek körében is, akik a nyugati balliberális áramlatot meglovagolva ideológiailag támadják őt mint egyeduralkodót. Azt kell mondanom, ez a feltétel sem teljesült az elmúlt tíz év során. Aki hangzatos nagy szavakkal kísérve el is hagyta az országot és külföldre távozott, onnan egy idő után vagy visszatért, vagy választott lakhelyéről folytatta ugyanazt a nemzetrontó tevékenységet, amit idehaza.

***

Summa summarum ki kell jelentenünk, hogy Orbán Viktor a világ legrosszabb diktátorjelöltje. Akár abban az értelemben is, hogy a koronavírus elleni védekezésről szóló törvényjavaslatban is csupán olyasmit kért, ami magának az egészségügyi veszélyhelyzetre vonatkozó döntéshozatalnak a gyorsaságát szavatolta volna. Tette mindezt úgy, hogy végig tudatában volt: a meghozott intézkedéseket részben vagy egészben az Országgyűlés bármikor hatályon kívül helyezheti.

Ha diktatúrában élnék, szégyellném, hogy ilyen diktátorom van. Még jó, hogy demokráciában élek.